Egy légiutaskísérő vallomása: Így omlott össze az egészségem, amikor repülni kezdtem

Pedig az egészség, a fittség a munka alappillérei, és már most elárulom, nem a Nespresso lefőzése miatt jelent kihívást a légiutaskísérő életforma, és nem is az a megterhelő szakasza a munkának, amikor becsekkolsz egy egzotikus hotelbe. Sokan kérdezik tőlem, akik ezzel szeretnének foglalkozni, hogy érdemes-e eltitkolni betegségeket, van-e mód arra, hogy ez ne derüljön ki. Álommeló ide vagy oda, nem érdemes. Amíg az ember nincs benne, talán hihetetlen, de a végén túl nagy lesz majd az ár.

Repülni csak teljesen egészségesen

A légiutaskísérő kiképzésen sok minden történik, és sok elvárásnak kell megfelelni. Van egy olyan része, ahol tehetsz a jó eredményekért. Tanulhatsz a vizsgákra, aktív lehetsz az órán, és pluszban utána nézhetsz mindennek, hogy lássák, hogy érdeklődő és felkészült vagy.

Ám ez nem minden, az elsősegély vizsgánál is jobban izgulunk akkor, amikor előkerül az orvosi alkalmassági kérdése. Mert hogy a légiutaskísérőknek sok egészségügyi feltételnek is meg kell felelniük. Nem kell, hogy kiemelkedő legyen minden értéked, de annyira alapos a vizsgálat, hogy a legapróbb eltérés miatt is megtagadhatják a kiadását - okkal.

Az orvosin természetesen mind bőszen imádkozunk, hogy megadják, hogy átmenjünk, hogy ne ez álljon az álmaink és a kilométer éhség útjába, mégis megtörtént már nem egyszer, hogy valakinek ilyenkor kellett otthagynia a kiképzést. A leggyakoribb kérdések, hogy lehet-e szemüvegünk, vagy lyukas fogunk - és a válasz igen, ezek az eltérések még nem jelentenek automatikus megtagadást. De a labor értékek, a végtagok, az érzékszervek fittsége és egészsége, na meg persze a szívé valami olyan, aminél nem tehetnek kivételt.

Légiutas-kísérő árulta el, melyek a repülőgép legkoszosabb részei: ha lehet, ezekhez inkább soha ne nyúlj

A repülés keményen igénybe veheti a testet

Nagyjából egy hónapnak kell eltelnie ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy miért is veszik ezt ennyire szigorúan. Én korábban is sokat repültem, volt hogy akár heti kétszer is - így jár az ember lánya, ha Párizsban talál rá a szerelem, és bevállalja a távkapcsolatot. Éppen ezért nem volt kérdés számomra, hogy mi vár majd rám a fedélzeten.

Szoktam repülni, jól bírom, nem vagyok rosszul, nem terhel meg. Ez a tökéletes kép élt a fejemben, csak hogy ha 5 napig repülsz 11 órás szünetekkel a két műszak között, és mész vissza újabb 10-12 órákra, a tested egészen máshogy reagál, mint amikor heti egyet repülsz, azt is az ablak mellett ülve, a Netflix vendégszeretetével.

Az első probléma, amivel meg kellett küzdenem, az a szemem volt. Ugyan 4-es és 6-os szemüveget hordok - én vagyok a dubaji körúti villamos - nem a látásom jelentette a problémát. Sokkal inkább az, hogy a szememet az amúgy is nyomáskülönbséggel teli kabinban még kevesebb oxigén érte. Ez pedig automatikusan hozta a fejfájást, a nyomás érzést a fejben, és hogy egyszerűen már kinyitni is fájt.

Idővel persze hozzászokik az ember, és ha van egy jó rutinod, karban tartható a probléma, vagy éppen lejjebb tekerhet az ember a hiúságából is, és dolgozhat szemüvegben, de ez nálam nem volt opció, egyszerűen zavar amikor rajtam van. Pedig a vezetők már az első percben elmondták, hogy inkább szemüveget használjuk, mert ez történik majd.

A hidratálás nagyon fontos

A helyzetet tovább nehezítette a dehidratáltság. És itt nem arról van szó, hogy egy kicsit szárazabb lesz a bőr, vagy cserepesek az ajkak. Van persze erre is szabály, amit ha tarthat az ember, akkor karban tartható: a repülés közben óránként legalább 200 ml folyadékot kell bevinni. Egyes járatokon, ezt megteheti az ember, mert csend van és nyugalom, az utasok nem vásárolnak, és nagyjából oda tudsz figyelni a folyadékbevitelre. Nem ritka azonban, hogy 3 óra szerviz telik le, mire először le tudok ülni, vagy szünetet tudok tartani, és akkor máris 600 ml lemaradásban vagyok, amit általában nem tudok behozni.

Ezekben a helyzetekben általában megmutatkozik, mennyire összetartó a cabin crew társadalom. Minden út elején vízosztást tartunk, és egymás lelkére kötjük, hogy inni márpedig kell. Az út során számtalan alkalommal szaladgálunk egymáshoz, hogy „Ugye ittál?”, vagy küldjük el a másikat, hogy most várhat a felszolgálás, de innod kell. Ha nem tesszük? A testünk egyszerűen bosszút áll, egy ilyen kör végére egyszerűen nem lesz erőd felállni, és megjelenik a többi nehézség is: a fejfájás, a nyomás érzés a szemben és a fejben, és egyszerűen azt érzed, elhagy az erőd.

Légiutas-kísérő figyelmeztet: ezt az 5 dolgot soha ne csináljuk a repülőgépen

Láz és láz között is van különbség

Ha pedig ez nem lenne elég, az ember szervezete még mindig nem ugyanolyan a világ minden táján. Sokat repültem Bangladesbe, Indiába, Srí Lankára, Pakisztánba, és a vírusok, baktériumok egyszerűen nem ugyanolyanok. A legtöbb esetben nem voltak komoly tüneteim, csak láz és egy alapvető rosszullét, mégis érzi az ember, hogy ez nem az a láz, ez nem az az influenza, amit 25 éven át Magyarországon tapasztaltál. Nem hatnak rá ugyanazok a gyógyszerek, és sokkal többet vesznek ki az emberből, egyszerűen átjár, hogy ez most egy ismeretlen harc.

Soha nem voltam rosszul repülőn, a motion sickness szerencsére nem jellemző rám, de a szervezetem meglepő dolgokat produkált, amikor egy-egy közepes turbulenciát állva kellett kibírnom, és közben dokumentumokat tölteni.

Persze, megnyugtattak a kollégák: teljesen természetes, hogy kezdő légiutaskísérőként olyan dolgok is megviselnek, amik addig nem. Olyan vagy, mintha most születtél volna meg. Akárcsak a gyerekek az oviban, hazaviszel minden nyavaját, és ha új közegbe kerülsz, egyszerűen nem vagy védve. (Fontos megjegyezni, hogy bizonyára vannak kivételek, de szinte bárkivel beszéltem erről, keresztül ment ezen a folyamaton.)

Kiderült, milyen ruhadarabokban nem érdemes repülni a légiutas-kísérő szerint: undorító ok áll a háttérben

Egy azonban biztos: ez el fog múlni, ez nem egy örökké tartó állapot. Ahogyan járod a világot, egyre többet repülsz, egyre ellenállóbb lesz a szervezeted, egyre inkább hozzászokik ahhoz, hogy most más harcokat kell megvívnia, és az eddig ismeretlen diagnózisok már ismertek lesznek. És ahogyan erősödsz, úgy párhuzamosan építesz ki egy rendszert, ahol az egészséged felértékelődik, fontosabb lesz, és ahol pontosan tudod majd, hogy egy kihagyott pohár víznek milyen szerepe van.

Aztán egyszer csak történik valami, és ez a sok küzdelem elmúlik, védett lettél, és maximum az egzotikus úti célok utcai kifőzdéiből történő meggondolatlan rendelések miatt látogatod meg az orvost.