7 tévhit a romantikus filmekből, aminek jobb, ha nem dőlsz be

1. Ha a szerelem igaz, mindent meg lehet bocsájtani

“A szerelem azt jelenti, hogy soha nem kell azt mondanod, sajnálom” – hangzott el Ali MacGraw karakterétől ez a mondat a Love Storyban, ami meglehetősen elgondolkodtató. Hány filmben láthattad azt, hogy az egyik szereplő meglehetősen rosszul és igazságtalanul bánt a másikkal, de végül mégis minden egy csapásra rendeződött, és a történet happy enddel zárult? Kezdve azzal, hogy A szépség és a szörnyetegben Belle beleszeret az őt zsaroló fenevadba, egészen addig, hogy Mr. Big összezavarja, manipulálja és bántja Carrie-t a Szex és New York-ban, számtalan olyan film van, aminek a tanulsága az, hogy ha rosszat tettél, akár még bűnbánat nélkül is bocsánatot nyerhetsz. A valóságban viszont vannak hibák, amiken nem lehet egyszerűen csak úgy túllendülni, sőt olykor szakításhoz vezetnek. Az igazság sokkal közelebb áll ahhoz, hogy a szerelem azt jelenti, hogy azt mondod, hogy sajnálod, még akkor is, ha igazad van, mert jobban törődsz a párkapcsolatoddal és a másik érzelmeivel, mint azzal, hogy megnyerj egy vitát.

2. A nyílt kommunikáció hiánya normális, sőt romantikus

Gyakori forgatókönyv: a srác szereti a lányt, de fél attól, hogy elmondja neki. Hagyja, hogy folyton kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, majd végül mégis megszerzi a lányt. A nyílt kommunikáció hiánya köré egész cselekmények épülnek. Elég csak arra gondolni, amikor Jennifer Lopez Marisa Venturaként az Álmomban már láttalak című filmben egy félreértés következtében egy gazdag és előkelő nőnek tettette magát ahelyett, hogy felfedte volna, hogy valójában szobalány. Az igazság az, hogy a félrebeszélések, a hallgatások és a titkolózások egyáltalán nem romantikusak, és csak konfliktusokhoz vezetnek. Természetesen a filmekben nincs idő arra, hogy minden felmerülő kommunikáció megelevenedjen, de a való életben az őszinteség és a nyíltság elengedhetetlen ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és jól működő párkapcsolatod legyen.

3. A párod a „másik feled”

Bármennyire is meghatóan és érzelmesen hangzanak az olyan filmes kijelentések, minthogy „te teszel teljessé”, jobban belegondolva azt jelenti, hogy hiányosak vagyunk a másik nélkül, vagy senki és semmi más nem számít, csak a partnerünk. Na de mi a helyzet a barátokkal, a családdal vagy a hobbikkal? Teljesen egy embertől függővé tenni magad kockázatos cselekedet, aminek hosszú távon rengeteg hátulütője lehet. Természetesen megérdemled, hogy megtaláld a hozzád illő partnert, akivel boldog vagy, és úgy érezd, hogy a legfontosabb helyet töltöd be az életében, de ez még nem jelenti azt, hogy minden percben vele kell lenned. Szánj időt a barátaidra, a családodra és azokra a tevékenységekre, amiket szeretsz, és ösztönözd a párodat arra, hogy ő is így tegyen. Ne feledd, a kapcsolatotok akkor működhet a legkiegyensúlyozottabban, ha tudatosítod magadban, hogy te önmagadban is teljes és értékes ember vagy, és az életedben minden olyan ember és tevékenység helyet érdemel, aki, és ami kedves számodra.

4. A szerelem mindent képes legyőzni

Sok romantikus film alapja, hogy két meglehetősen ellentétes karakter szeret egymásba. A köztük lévő különbség gyakran társadalmi, de lehet életkorbeli, személyiségbeli, de különböző kedvezőtlen körülmények is előidézhetik. Bár a happy endeket követően jó érzés azt mondani, hogy a szerelem mindent képes legyőzni, a valóságban, ha két ember nagyon különböző dolgokra vágyik, vagy a körülmények rendszeresen megnehezítik a kapcsolatukat, az érzéseik nem feltétlenül elegek ahhoz, hogy együtt maradjanak. Bár mindannyian vágyunk egy olyan emberre, mint Henry az 50 első randiban, aki még a leglehetetlenebbnek tűnő körülményt is legyőzi a Lucy iránt érzett szerelme segítségével, a való életben nem minden szerelmi történet végződik happy enddel.

5. Létezik a tökéletes lelki társad

Egy másik gyakori mítosz a romantikus filmek világában, hogy létezik egy ember, a lelki társad, akit csakis neked szán az ég, ahogyan az a Titanicban vagy a Rómeó és Júliában is láthattuk. Bár talán te sem tiltakoznál, ha a te életedbe is betoppanna egy Jack Dawson, a lelki társra való várás inkább káros lehet, mintsem romantikus. Egy tanulmány megállapította, hogy a hosszú idő óta párkapcsolatban élő emberek alapvetően két kategóriába tartoznak: akik hisznek a sorsban és abban, hogy eljön a lelki társuk, és akik szerint a párkapcsolat egyéni döntéseken, és nem a sorson múlik. Az is kiderült, hogy azok az emberek, akik a sorsban hisznek, nagyobb valószínűséggel szakítottak és bonyolultabb kapcsolataik voltak, mint azoknak, akik a döntésekben hisznek. Hogy miért alakulhatott ki ez az eredmény? Gondolj csak bele, ha szerinted is csak egyetlen tökéletes ember létezik számodra, akkor nagyobb valószínűséggel hasonlítgatod a párodat ahhoz az idealizált képhez, amit számodra a lelki társ jelent, pedig a valóság jóval összetettebb. Olyan embert válassz a párodnak, akit saját magáért szeretsz, a tökéletes hajkurászását pedig felejtsd is el, hiszen nem létezik.

6. Az üldözés romantikus

A romantikus filmek ezt gyakran szó szerint értelmezik: a hősszerelmes karakter üldözőbe veszi a főszereplőt, hogy az utolsó pillanatban, még mielőtt felszállna a hamarosan induló repülőjáratra vagy kimondaná másnak a boldogító igent, bizonyítsa a szerelmét. Az ilyen ikonikus jelenetek akár még imponálónak is tűnhetnek, de a valóságban sokkal egyszerűbb a másikat felhívni a mobilján, nem mellesleg az üldözés fogalma nem is olyan romantikus, mint ahogyan az elsőre tűnhet. Rengeteg üldözős jelenet azért következik be, mert a felek egyszerűen nem mondják el egymásnak az érzéseiket addig, amíg nem késő. Pedig ha nyíltan beszélnének egymással, rengeteg repülőteres sprintet meg lehetne spórolni, de az már nem is olyan filmbe illő, nemde? A valóságban jobb, ha egyenlő és őszinte kapcsolatra törekszel, és ha érdekel a másik, azt a tudtára adod. Hidd el, így a legegyszerűbb.

7. Az egymással való harcolás a szenvedély jele

Mindannyian nevettünk, sírtunk és szerettük, ahogyan a Szerelmünk lapjaiban Allie és Noah viharos szóváltásai és heves vitái szenvedélyes csókokba torkollottak. Ha viszont a saját életedre gondolsz, el tudnád képzelni, hogy a pároddal naphosszat veszekedtek, folyamatosan ellentétes véleményen vagytok, de mindezt úgy élitek meg, mint a köztetek lévő szenvedély kiteljesedése? Bár ez sem kizárt, jóval valószínűbb, hogy olyan komoly problémák gyökereznek a háttérben, mint az éretlenség, a hiányos kommunikáció, vagy súlyosabb esetben a nárcizmus. Ha két ember személyisége egyáltalán nem passzol össze, és emiatt folyamatosan veszekednek, az inkább nyűg, mintsem szenvedély. Persze egy egészséges kapcsolatban is előfordulnak viták, de azért ki akarna a partnerével maradni, hogy akár éveken keresztül folyamatosan marják egymást?