Ez az az érzés, ami nélkül nem biztos, hogy van értelme a második randinak
Ezeket láttad már?
"Drágám, őszintén, most, ebben a pillanatban mivel tehetnélek téged igazán boldoggá?" Milyen nehéz is ezt a kérdést nyílt tekintettel, félelem nélkül és őszintén érdeklődve föltenni! És milyen nehéz olyan biztonságban éreznünk magunkat egy kapcsolatban, hogy hasonló módon reagálva, válaszolni is merjünk rá.
Van egyáltalán olyan kapcsolat, ahol ezt a kérdést rendszeresen fölteheti a másiknak mindkét fél, és a válasz mindig őszinte rá? Hát persze, hogy van, ne vegyétek komolyan a cinizmusomat! De azért azt gondoljátok végig, hogy vajon a ti kapcsolatotokban ez a fajta őszinteség maradéktalanul megvalósul-e. Hogy miért olyan bonyolult ezt a szimpla kérdést föltenni, és miért rándulhat görcsbe a gyomrunk, ha válaszolni kell rá? Hát, azért, mert a válaszok ijesztőek, elszomorítóak, megrendítőek vagy zavaróak is lehetnek. Mert mi van, ha a másik azt mondja, hogy "figyelj, most ahhoz van kedvem, hogy egy kicsit hagyj egyedül. Ma magam akarok sétálgatni, gondolkodni, és tán még egyedül is szeretnék aludni." Vagy netán azt, hogy: "ha már így kérdezed, legszívesebben meginnék néhány korsó sört a cimborámmal, és nem mennék el veled plázázni" .
