5 dolog, ami valójában pokollá teszi a szakítás utáni időszakot, holott csak ártalmatlan szokásnak tűnhet
Egy szakítás mindig fáj. Akkor is, ha te hoztad meg a döntést, és akkor is, ha téged hagytak el. A közös emlékek, az el nem mondott szavak, a hirtelen megszűnt jövőképek és a mindennapokból hiányzó rutin egészen másfajta gyászt hoznak, mint bármely más veszteség.
Ezeket láttad már?
- A szakítás utáni fájdalom természetes, de új szokásokkal és hozzáállással megkönnyíthető a feldolgozás.
Amit sokan nem tudnak, hogy nemcsak a fájdalom nehezíti meg a gyógyulást szakítás után, hanem néhány hétköznapi szokás is, amit akaratlanul is újra meg újra elkövetünk. Ha te is ezeket tapasztalod, ne ijedj meg, ez teljesen normális. És talán elsőre fájónak tűnhetnek, nem kell, hogy az legyen, hiszen ezeken keresztül tanulsz majd.
1. A volt párod közösségi oldalainak figyelése
Az első hetekben szinte lehetetlen megállni. Rányomsz a profiljára, nézed a sztorikat, nyomozol, mikor volt utoljára online, kiket követett be újonnan. Lehet, hogy megnyugvást keresel benne, vagy csak egy kis kapaszkodót, hátha még ő is szenved. De valójában minden kattintással mélyebbre taszítod magad. A közösségi média a valóság legszebb kirakatát mutatja, nem a valódi érzéseket. Ráadásul minden új fotó, ami nélküled készült, minden történet, amiben már nem vagy benne, csak újabb kést döf a szívedbe. Ha tényleg el akarod engedni, a digitális jelenlétét is el kell engedned. Legalább egy időre.
2. Túlzott rágódás a miérteken
Miért történt ez? Hol rontottuk el? Mit kellett volna másképp mondanom, tennem, éreznem? Ezek a kérdések teljesen természetesek, hiszen szeretnél választ találni valamire, ami fáj. De a rágódás, az állandó újrajátszás csak abban tart vissza, hogy el tudd engedni a múltat. A szakítás ritkán egyetlen ok miatt történik, és gyakran egyik félnek sincs teljes képe arról, mi vezetett ide. Az önvizsgálat fontos, de ha már napok vagy hetek óta ugyanazokat a gondolatokat pörgeted újra és újra, akkor nem fejlődsz, csak beleragadsz egy fájdalmas hurokba. Néha a legbölcsebb döntés, amit hozhatsz, az, hogy elfogadod, hogy nem minden kérdésre lesz válasz.
3. Érzelmi pótcselekvésekbe menekülés
Van, aki evésbe, van, aki bulizásba, van, aki folyamatos munkába menekül. A szakítás utáni első hetekben ez még működhet is, hiszen tompítja a fájdalmat. De ahogy telik az idő, ezek a pótcselekvések egyre inkább elfojtások lesznek. Ha nem hagysz magadnak időt és teret arra, hogy igazán átérezd, amit érzel, akkor a feldolgozás sem történik meg. A fájdalmat nem lehet kihagyni, csak megkerülni, és ha megkerülöd, később még nagyobbat üt vissza. Az igazi gyógyulás nem akkor jön el, amikor már nem érzel semmit, hanem amikor már nem félsz érezni.
A boldog párok 6 stratégiája, amivel szinte biztosan elkerülhető a válás
4. Új kapcsolatok túl gyorsan
A klasszikus tanács: felejts egy új szerelemmel. Tényleg csábító a gondolat, hogy egy új ember majd betölti az űrt. Az elején talán működik is. Flörtök, izgalom, új energiák. De ha az új kapcsolat nem őszinte kíváncsiságból, hanem inkább menekülésből születik, akkor nem lesz stabil alapja. Az ilyen kapcsolatpótlók sokszor még mélyebb sebeket hagynak maguk után. Nem tudsz valódi kötődést építeni addig, amíg a régit nem engedted el teljesen. És nem tudsz szeretni valakit, ha közben még mindig másvalaki hiányát próbálod tompítani.
5. Az ismerősöktől érkező tanácsok túladagolása
A barátnők, a család, az ismerősök ilyenkor mind ott vannak, és mindenki jót akar. A legjobb szándékkal mondják el a tanácsaikat: felejtsd el, keress jobbat, ő úgysem volt hozzád méltó. Vagy éppen az ellenkezőjét, hogy harcolj érte, még menthető. Bár hálás vagy a figyelmükért, a sokféle tanács végül csak még jobban összezavar. Mindenki a saját tapasztalataiból beszél, de neked most a saját történetedet kell megírnod. Hallgasd meg őket, de tanulj meg különbséget tenni aközött, ami nekik segített, és ami neked segít. Mert senki más nem élte át pontosan azt, amit te.
És most? Hogyan tovább?
A szakítás után a legnehezebb feladat visszatalálni önmagadhoz. Mert nemcsak egy másik embert veszítesz el, hanem egy szerepet is, amit benne játszottál. A közös tervek, a közös viccek, a közös ágy mind hiányozni fognak, de nem örökre. Minden fájdalom egy üzenet. Azt súgja, hogy valami fontos véget ért. De ez a vég egyúttal lehetőség is. Lehetőség arra, hogy újra felfedezd magad, hogy új szokásokat építs, hogy másképp szeress, és hosszú idő után először önmagadat is egy kicsit jobban a középpontba helyezd.
Ne félj attól, hogy most üresnek tűnnek a napok, mert ez az üresség nem végleges, csak egy átmenet. Minden, amit most érzel, a szomorúság, a düh, a hiány egyszer majd csak egy emlék lesz.
