Szeretni - nem csak most kell!
Lapkiadónk egyik meghatározó szerkesztője-újságírója volt Wanatka Gabriella, aki sajnálatosan korán hagyott itt minket. Nagyszerű kollégánk emlékére a Lions sajtódíjat alapított, idén egy igazán különleges lány, Horváth Nikoletta kapta meg a Wanatka Gabriella Lions-sajtópályázatának különdíját. Mi pedig felkértük Nikit, hogy inspiráló történeteivel benneteket is arra sarkalljon, hogy kicsit másképp nézzetek a saját életetekre!
Adhatok valamit? – kérdezte félénken a három év körüli kisfiú copfos ovis társától. Mit? – kérdezte az apró szöszke kislány, szinte félénken. Érthető volt a gyanakodása, mert Bence igazi rosszcsont hírében járt, mindig valami csintalanságon törte a fejét. Juli haját is rendszeresen meghúzta, s most is ettől tartott. Csak ennyit – motyogott majdnem némán az ördögfióka, s megölelte Julit. Csak egy pillanat erejéig tartott a csoda, mire Bence elengedte, s csak ennyit suttogott piros arccal: boldog karácsonyt Julcsi!. Ennek már 50 éve, de Juli néni még most is emlékszik a megható percre, amit akkor ugyan nem értett, de már jópár évtizede tudja, ez az igazi karácsony üzenete.
Ezeket láttad már?
A néni története engem is minden ünnepen elgondolkodtat, s ahogy idén is figyeltem a vásárban csörtető tömeget, bizony azt éreztem, hogy megannyi pop feldolgozás helyett ezt kellene hallgatnia a rohanó embereknek. Mit jelent adni? Sokak számára ehhez csak egy erszényre van szükség, s mint egy kötelező feladatot letudnak vagy így, vagy úgy. Végtére is mindenki azt kapta, aminek elvileg örül, meg is vagyunk, nemigaz? Hát nem. Már, ha a karácsony szellemét nézzük. Vallástól függetlenül a megszülető szeretet öröme kellene, hogy beragyogja a házak ablakait, s az emberek szívét. Az Advent gyertyáinak lángjai ezt a tüzet táplálják hétről-hétre. Élesztgetik lelkünk parazsát, hogy amire eljön az idő ragyogva kelljen életre az izzó érzés bennünk. Az az érzés, amely egyébként az év 365 napjában velünk kellene, hogy legyen. Mindegy, hogy épp hajtás van, vagy hogy sok a munka, esetleg Murphy becsapott, s a problémák váltják egymást… A szeretet képes meglágyítani a legkeményebb, rendíthetetlen kőtömböt is, ha valódi szívvel élesztik fel. Mégis erről évközben megfeledkezünk, s ilyenkor szinte kötelező jellegűen, mintegy terhet letudva gyorsan szeretünk mindenkit, ismerősöket, s lelkünk békéje miatt idegeneket is. Eltelik a pár meghitt nap, ami után már a durrogtatás, a petárdarobbantás, meg a pezsgő bontás a lényeg, a szeretet csendes összetartása pedig elvész a riasztó ricsaj közepette.
Általánosítani persze tilos, mert kivételek mindig akadnak. Akadnak olyanok, akik tudják, ha másuk nincs, "csak" jó kedvük, akkor azt kell továbbadniuk. Akadnak olyanok is, akik megértették mi az igazi, valódi, nem világi érték, ami igazán fontos, amire emlékezni fognak , ha bealkonyodott. Akadnak olyanok is, akik szívtől szívig járnak, s igyekeznek mindenhova bekopogtatva némi fényt csempészni – sikerrel. Ők azok, akik felfedezték, meglátták, s megértették a karácsony varázslatos tartalmát, s azt az egyszerű, ám annál nehezebben kivitelezhető tényt, hogy szeretni egymást nem három napig kell. Abban nincs semmi kihívás… Szeretni bajban kell, viták közben, dühösen, csapkodva, haragos tekintetekkel farkas szemet nézve. Akkor, amikor a legnehezebb, amikor alig előhívható a kegyes őszinte érzelem, a kedvet lecsillapító, helyzeteket átrendező szeretet. Pedig, ha utóbbi az év nagy részében megy, akkor valóban igazi díszes ünnepe lehet a karácsony tettünknek.
Olvasd el Horváth Niki korábbi cikkét is!
