Az emberi társadalmakban bizony nem mindig domináltak a férfiak. A kultúrák túlnyomó többsége patriarchátus, ahol a férfiak nagyobb valószínűséggel töltenek be társadalmi, gazdasági és politikai hatalmat. Csábító lehet tehát azt feltételezni, hogy az a dolgok természetes állapota, főleg talán azért, mert a férfiak általában erősebbek, mint a nők. De az emberiség gyökereinek tanulmányozása azt sugallja, hogy ez a válasz túl egyszerű.
Ezeket láttad már?
A csimpánzok nem helyettesítik az őseinket, de a társadalmi struktúrájuk árulkodik arról, hogy miért virágozhat a férfi dominancia. A csimpánzcsoportok ugyanis egyértelműen patriarchális viselkedést mutatnak. A hímek rosszindulatúak a nőstényekkel szemben, elveszik az ételüket, erőszakosan viselkednek velük az ovulációjuk során, és akár képesek is megölni őket azért, ha egyedül töltik az idejüket, távol a csoporttól.
A hímek gyakran életük végéig ugyanabban a közegben töltik az életüket, amelybe beleszülettek, míg a nőstények gyakran már serdülőkorban elkezdenek vágyni a változásra. Ennek eredményeként a csoport hímjei erősebben ragaszkodnak egymáshoz, mint a nőstények, és mivel ez általában azzal is jár, hogy segítenek egymásnak, előnyben részesülnek.
Ugyanez hasonlóan zajlik az emberi társadalmakban is: azokon a helyeken, ahol a nők a férjük családjához költöznek, a férfiak általában nagyobb hatalommal és kiváltságokkal rendelkeznek. A patrilokális lakóhely, ahogy nevezik, a patriarchátussal függ össze.
Egy elgondolás szerint a férfiak dominanciája mintegy 12000 évvel ezelőttre vezethető vissza. A mezőgazdálkodás és a tanyasi életmód megjelenésével az emberek letelepedtek. Erőforrásokat gyűjtöttek a védekezéshez, és a hatalom a fizikailag erősebb férfiak kezébe került. Az apák, a fiak, a nagybácsik és nagyapák egymás közelében kezdtek élni, és a vagyonukat férfiágon örökítették tovább, ennek következtében a nők autonómiája csorbult, egyúttal pedig kialakult a patriarchátus.
Annyi biztos, hogy ahogyan korábban is szükség lett volna rá, a mai világban is helye van az egyenlőség helyreállításának. Ez viszont nagy erőfeszítéseket igényel, de ha a patriarchátus olyan korlátozott struktúrákból származik, amelyek formalizálják a férfiak tulajdonjogát és öröklődését, akkor segítséget nyújthatnak például azok a törvények, amelyek a nőknek igazi tulajdonjogot adnak.
De ilyen törvények sok 21. századi társadalomban léteznek – akkor mégis miért létezik még a patriarchátus?
Nos, végső soron a változás várhatóan csak akkor fog bekövetkezni, ha a társadalmak megtestesítik a törvények által támogatott értékeket.
