Több milliós kártérítést kap Szert Boglárka, akit egy lájk miatt rúgtak ki - Interjú
Dr. Szert Boglárka pere igencsak nagy port kavart az utóbbi két évben, ugyanis a jogászt a budapesti Antall József Tudásközpontból 2017 januárjában azzal az indokkal menesztették, hogy pozíciója megszűnt átszervezések miatt, holott egyértelműen az volt kirúgásának az oka, hogy felszólalt egyik kollégája mellett.
Ezeket láttad már?
Edit a Momentum Mozgalom egyik akkori magyar Olimpia-ellenes posztját lájkolta, amit a központ vezetője, Antall Péter kifogásolt, és olyan mondatok hangzottak el ezzel kapcsolatban a szájából, mint hogy "Editke (…) gyere, megpofozgatlak egy kicsit". Szert érthető módon megvédte fiatalabb kollégáját, aminek az lett az eredménye, hogy őt viszont kirúgták. Ekkor döntött úgy, hogy bepereli az AJTK-t, a Helsinki Bizottság segítségével. Ők azok, akik a hétköznap hőseit védit, azokat, akik kiállnak a jogaikért.
Két évvel később, 2019. február 27-én ítélet született másodfokon, a bíróság kijelentette, hogy Szert Boglárkát jogellenesen rúgták ki, és a Tudásközpontnak 5,6 millió forintos kártérítést kell neki fizetni emiatt. De Szert itt nem áll meg. Interjúnkban erről is mesél:
GLAMOUR: Gratulálok az ítélethez, hogyan fogadták az eredményt?
Szert Boglárka: A másodfokú ítéletnél tartunk, és valószínű, hogy tovább megy az ügy a Kúria elé, mert annyira nem vagyunk elégedettek vele. A bíróság nem alkalmazta az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényt, de alapvetően elégedettek vagyunk, boldog vagyok, hogy Magyarországon lehet lájkolni, szabad a véleménynyilvánítás az interneten, és kimondták, hogy a munkáltatónak ehhez semmi köze nincsen.
GLAMOUR: 2017. január végén mondtak fel önnek az Antall József Tudásközpontban azonnali hatállyal. Ekkor átszervezésekre hivatkoztak, de nyilvánvaló volt, hogy politikai okok is álltak a menesztés háttérében. Mennyi idő telt el a felmondás és a pereskedés között?
SZB: 30 napos határidő van a munkajogi aktusok megtámadására, tehát az ember nem tud nagyon sokat gondolkodni rajta, én is az utolsó pillanatban, a 30. napon adtam be a keresetet, eléggé ki volt centizve. Nyilván nehéz ügyvédet találni, még úgy is, hogy jogász vagyok és az egész évfolyamomat ismertem az egyetemen, a felettem, alattam járókat beleértve, és magam is 7 ügyvédi irodában dolgoztam korábban ügyvédjelöltként, de még így is nagyon nehezen tudnék valakinek ügyvédet ajánlani, magamnak is.
GLAMOUR: Hogy esett végül a Helsinki Bizottságra a választás?
SZB: Sokan megkerestek, a legnagyobb ügyvédiirodáktól kezdve a nemzetközi irodákig, mert ugye nagyon jó pr-fogás egy ilyen sok médiafigyelemmel együtt járó ügy, ismeretséget, hírnevet hoz. Én nem reklámarc akartam lenni, hanem főleg a beosztottjaim miatt tettem, szerettem volna, ha ez pozitív hatással van rájuk. Nagyon örültem, hogy végül Tóth Balázs ügyvéd és a Helsinki Bizottság mellett döntöttem, mert talán az egésznek ez volt a legkellemesebb része, hogy Balázst megismerhettem és a Helsinkivel is nagyon kellemes volt a munka. Amikor először jártam náluk, kicsit ledöbbentem, mert egy olyan tolóajtós mosdójuk volt, amit nemcsak nők és férfiak használtak együtt, hanem a világ összes menekültje, migránsok, akiket védenek és akikért nap mint nap harcolnak, sokan megfordultak ott. Nem egy dizájnos irodát kell elképzelni, újrahasznosított asztaloknál ülnek és pont ettől olyan pozitív. Nagyon szakszerűen beszéltek velem, szcenáriókat dolgoztunk ki, sok aspektusból vizsgáltuk meg az ügyet. Azt hiszem, hogy Balázsnak is köszönhetem az eredményt.
GLAMOUR: Miért vállalta ezt a küldetést magára? Miért érezte úgy, hogy önnek ebbe a vitába mindenképpen bele kell szólnia?
SZB: Mivel egy vezető pozícióban voltam, aki felelős az alkalmazottjaiért, a korábbi munkatapasztalataimból kifolyólag úgy gondoltam, hogy kötelességem megvédeni a beosztottamat, és ezzel példát is mutatok a fiatalabb kollégák előtt. Azt hiszem, az egy emberi példa, hogy a bántalmazott mellett felszólalunk, és ha igazságtalanság történik, akkor nemcsak magunkat, hanem egymást is megvédjük. De szomorúan vettem tudomásul, hogy a menesztésem után voltak még sorozatos elbocsájtások az Antall József Tudásközpontból, mégsem támadta meg senki a felmondását, hanem belenyugodtak a helyzetbe, annak ellenére, hogy sokan nagyon is lelkiismeretesen végezték a munkájukat. Hozzátenném, hogy elég nagy a fluktuáció a központban, előfordul, hogy az emberek akaratukon kívül távoznak, és a menedzsment is elég szeszélyes, mégis sajnos azt látom, hogy a nálam 5-6 évvel fiatalabbakat nem ihlettem meg, hogy ha igazságtalanság történik velük szemben, akkor bírósághoz forduljanak és megvédjék magukat. Ez azért is furcsa számomra, mert a Tudásközpontba egy elég szelektív társaság kerülhet csak be, olyanok, akiknek több diplomájuk van, beszélnek 2-3 idegennyelvet, tehát olyan háttérrel érkeznek, ami meg kéne, hogy adja nekik a kellő önbizalmat ahhoz, hogy felvállalják a véleményüket.
Az erőszak nem magánügy! Az év hősnőinek fontos beszéde mindannyiunknak szól
Az erőszak nem magánügy! Az év hősnőinek fontos beszéde mindannyiunknak szól
GLAMOUR: A bírósági eljárás során sem támogatták?
SZB: 36 ember látta a köremailemet, amiben felszólaltam a megtorlás ellen, de csak egyetlen egy személy jött el tanúskodni a már beidézett tanúkon kívül, és ő ráadásul már nem is dolgozott a központban. Valószínűleg azért volt ez, mert humán értelmiségiként annyira nehéz ma elhelyezkedni Magyarországon, hogy az emberek félnek még annak a lehetőségétől is, hogy esetleg elveszítenek egy olyan biztos állást, ahol nettó 200-250 ezer forintot keresnek.
GLAMOUR: Akkor tulajdonképpen semmilyen pozitív hatása nem volt az egész pernek a Tudásközpont jövőjére nézve?
SZB: Nem igazán. Úgy tudom, hogy a központ költségvetését meg is emelték azóta, a Miniszterelnökség, ahonnan ugye jön a támogatás, nem vette figyelembe, hogy problémák merülnek fel a demokratikusság tekintetében a Tudásközponton belül, és az ott maradt dolgozók közül sem jelentkezett senki, hogy szolidaritását kifejezze, vagy azt mondja, hogy "Jaj, Bogi, sajnáljuk", vagy hogy bejöttek volna tanúskodni mellettem. Nyilván nem hívok be senkit, akiről tudom, hogy ott volt, hallotta a történteket, de nem vállalja a véleményét, mert csak egy kellemetlen helyzetet szül a bíróságon. Egyetlen lány mondta, hogy eljön, de végül annyira megijedt, hogy nem jelent meg a tárgyaláson, csak leírta a tanúvallomását, viszont az írásos vallomást nem lehet olyan súllyal figyelembe venni, mint a személyeset.
GLAMOUR: És Edit, aki miatt ugye az egész elindult? Vele azóta mi történt?
SZB: Edittel soha többé nem volt kapcsolatom, a bíróságon találkoztunk előszőr azután, hogy kirúgtak a Tudásközpontból, és majdnem összeesett a remegéstől, én még ilyen, a félelemtől magánkívüli állapotba került embert nem láttam, és azt mondta a bírónak, hogy ami vele történt, a megaláztatás, a kérdőre vonás – tehát ami miatt én felszólaltam az érdekében, hogy ő azt teljesen normálisnak tartotta. Ez jegyzőkönyvbe is van véve. Van, akin nem lehet segíteni.
GLAMOUR: Tehát akkor őt végül nem is rúgták ki?
SZB: Felszólaltam a heti értekezleten, hogy azért a bizonyos lájkért nem lehet őt kirúgni, és amikor mentem egy héttel később ugyanarra a vezetői értekezletre, akkor már két ügyvéd várt a kész felmondási papírokkal, amit csak alá kellett írnom. Az európai kapcsolatokért felelős egységet a visegrádi kapcsolatokért felelős egység alá vonták be, és az azért furcsa, hogy a visegrádi négybe integrálják Európát. Vicces átszervezés. És ezért rúgtak engem ugye ki, mert feleslegessé váltam. Edit, amikor tanúskodott, akkor még ott dolgozott.
GLAMOUR: Bár a munkatársaira túlságosan nagy hatással nem volt a tette ezek szerint, de csak büszke arra, hogy egy jó ügyért kiállt, és ezt a bíróság is elismerte?
SZB: Annak örülök, hogy Magyarországon lehet szabadon véleményt nyilvánítani, hiszen egy lájk olyan sok mindent jelenthet, és nem feltétlenül kell mögötte politikai üzenet legyen. Hiszen ezzel kifejezhetjük az elismerésünket mondjuk egy kollégánk munkájáért, az is lehet, hogy a Momentumban volt valaki, aki Editnek tetszett, és akarta, hogy lássa, hogy ő támogatja azt, amit csinál. Sok oka lehet egy lájknak, és ehhez a munkáltatónak semmi köze és főleg nincs beleszólása. Annak pedig, hogy az ember lájkol valamit, és ezért meneszteni akarják az állásából, aránytalan és jogtalan. Mindenkit bíztatok arra, hogy ha hasonló helyzetbe kerül, akkor ne féljen, mert velem csak jó dolgok történtek azóta. Nem gondoltam ezt át, miközben az egészet csináltam, nem volt egy tudatos döntés, hogy kiállok Editért, automatikusan jött, nyilván amikor már láttam a nehézségeket, akkor követtem az első intuícióimat. Mindenki nagyon segítőkész volt, a sajtóval jó élményeim vannak, ennek köszönhetem, hogy férjhez is mentem.
GLAMOUR: Hát akkor ennek tényleg csak pozitív hatása volt az ön életére nézve legalábbis. Most mit csinál?
SZB: Ismertem őt már korábbról, és amikor látott egy műsorban, felhívott telefonon, hogy magyarázzam el neki, hogy mi történik, mert ő nem érti. Nem tud magyarul, svájci egyébként. Fantasztikus ember, és én el is költöztem azóta Magyaroroszágról, Svájcban élek és a Zürichi Egyetemen tanítok a jogszociológia tanszéken. Úgyhogy tényleg csak azt tudom mondani, hogyha kiállunk magunkért, akkor ebben a nyilvánosság is támogatni fog, és csak jó dolgok történhetnek velünk. Nagyon fontos, hogy nem szabad félni, meg kell mozdulni, ha az alapvető érdekeink sértve vannak.
Az interjú szerkesztett, borítókép az Index.hu engedélyével.
