Tóth Vera szívszorító fotókat osztott meg korrekciós műtéte után: „Ezt is túléltem”

Tóth Vera a social felületein mindig a lehető legőszintébben kommunikál a követőivel, és sosem fél megmutatni a nehéz, korántsem tökéletes pillanatokat. Most azt osztotta meg, a korrekciós műtéteket követően milyen megpróbáltatásokon ment keresztül testileg és lelkileg az elmúlt időszakban.

„Két hete gyógyulok. Nem sminkelek, nem pózolok, nem szerepelek. Csak létezem, most csak úgy hagyom, hogy a testem dolgozzon, helyet csináljon az 'új Verának'. Figyelek, türelemmel vagyok” - írja a posztjában Tóth Vera.

„A helyreállító műtétek nem a hiúságról szólnak, hanem arról, hogy megkapjam azt a testet, ami jár nekem egy ilyen 'menet' után. Mert miután sok-sok kilóval könnyebb lettem, még mindig cipeltem magamon azokat az 'utórezgéseket', amit a tükör kegyetlenül visszaadott.” És nem a bőr a legnehezebb teher sokszor, hanem az ítéletek, amiket egy ilyen fájdalmas időszakban kapok.

„Néha nem látnak bele, azt, amikor egyedül fekszem a kórházi ágyon, csövekkel a testemben, és próbálom elhinni, hogy egyszer újra szabadon fogok mozogni, lélegezni, nevetni, és nem aludtam három napja, mert annyira pokoli a félelmem, fájdalmam és nem mindig mertem bevállalni a fájdalomcsillapítót, a nyugtatót… Hadd ne részletezzem” - fogalmaz az énekesnő, aki szerint a világ néha nem érzi, milyen bizonytalan helyzet az, mikor a test változásaihoz a lélek próbál felzárkózni.

Igen, ez a nő itt tényleg Tóth Vera: az énekesnő káprázatos ruhában érkezett a GLAMOUR Women of the Year pink szőnyegére

„Azt hiszik, a fényképeken látható változás a csoda. Pedig a csoda az, hogy minden egyes nap felkelek, bízom, mosolygom, hiszek magamban, csinálom akkor is, amikor fáj, és nem hagyom, hogy mások véleménye határozza meg, ki vagyok” - szögezi le.

„Most újraépítem magam, kívül, belül, ez a sorsfeladatom. Ez az út nem a szépségről, inkább a bátorságról, a bevállalásról, a félelmek leküzdéséről szól. Arról, hogy merek szembenézni a tükörrel, a rossz mintáimmal, az evéssel, mint a szeretet helyettesítője, és nem elszaladok, hanem megölelem azt, aki ott van velem szemben. Eljutni idáig pokoli nehéz. Megtartani? Szintúgy!” Minden heg, minden csepp vér, minden nap, amit ebben a testben élek, emlékeztet arra, hogy: EZT IS TÚLÉLTEM.

Azt is elárulta, mit üzen azoknak, akik hasonló élethelyzetben vannak: „Nem vagy egyedül, ez egy létező helyzet akkor is, ha tabuként kezeljük! Gyógyuljunk szépen! Nem könnyű, és most gondolok minden sorstársra, aki levetkőzött magáról egy embernyi felesleget.”