A toxikus pozitivitás tönkre is teheti az életedet, így tudsz megküzdeni vele

A toxikus pozitivitással, magyarosabb nevén mérgező optimizmussal először irodalmi tanulmányaink során találkozhattunk, mikor Voltaire Candide című filizófiai gúnyiratában újra és újra visszatér a tanító szlogenje: „Ez a világ a lehető világok legjobbika” – szajkózza Pangloss mester, miközben a főszereplők számos megpróbáltatáson mennek keresztül az éhezéstől kezdve az erőszakon át az elszegényedésig. Elkerülni, elnyomni, elutasítani a negatív érzelmeket vagy tapasztalásokat, az optimizmus rózsaszín csomagolásába rejteni a valóságot, tűzön-vízen át ragaszkodni a pozitív gondolkodáshoz egyfajta énvédő mechanizmus, ami nem feltétlenül vezet jóra. Olykor a negatív érzelmek elodázása szükséges lehet, például egy vizsgaidőszak közepén összeomlani egy szerelmi csalódástól nem jó stratégia, de hosszú távon rossz érzéseink elnyomása, vagy mások hamis támogatása meggátolja azt, hogy megküzdjünk a problémákkal.

Nyomás alatt a tagadás miatt

Természetesen nincs gond az optimizmussal, szűk hazánkban meglehetősen híján vagyunk a pozitív érzelmeknek, pedig a jótól növekszik és virágzik az ember. A pozitivitás csak akkor káros, ha súlyos negatív érzelmeket fedünk el vele. Egyes szakemberek szerint az effajta tagadás akár patológiás is lehet, mások csak a benne rejlő kockázatot hangsúlyozzák. Családi mechanizmusok is "segíthetik", hogy az ember hajlamos legyen homokba dugni a fejét a problémák megoldása helyett. „A toxikus pozitivitás egy másik szemszögből nézve éretlen, primitív tagadási folyamatként is felfogható, mely elhárító mechanizmusként véd minket a negatív érzelmekkel való szembesüléstől – magyarázza Knapek Éva klinikai szakpszichológus, az Önazonos vagyok Klub alapítója.

Több generáción át tanulhatjuk felmenőinktől, hogy a nehéz érzelmek kibírhatatlanok, elviselhetetlenek, szinte fóbiássá válhat miattuk az egész család, és olykor senkitől sem tudunk egyéb, érettebb érzelemszabályozásra alkalmas módszereket tanulni. Emellett a pozitív pszichológia, mint irányzat félreértelmezése is lehet gyökere a mérgező optimizmusnak. A pozitív hozzáállás nagyon sokat jelent az eredményeink maximalizálását, az élményeink megélését tekintve. Keresni az értelmet a szenvedésben, spirituális jelentést találni a tragédiákban szintén nagyon sokat segíthet. Mindaddig, amíg ez nem előzi meg és helyettesíti azt, hogy szembenézzünk nehéz érzésekkel és megéljük őket. Mert ha nincs így, mások meghazudtolásán vagy érvénytelenítésén túl saját magunk számára is tudunk kárt okozni: egyre több és több lesz a megoldatlanság, feldolgozatlanság az életünkben, ezek egyszerre is aktivizálódhatnak egy későbbi rossz élmény hatására, ami képletesen szólva olykor felérhet egy időzített bombával. Hogy miért?

Manifesztáció - spirituális trend vagy megalapozott tudomány?

A legjobb út az egyenes út, így van ez az emóciókkal is. A negatív érzéseink is az alapérzelmek közül valók. Természetesek. A düh, a szomorúság, a bizonytalanság része emberi mivoltunknak, szükségünk van rájuk, hogy sikerrel navigáljuk életünk hajóját. A rossz érzelmek fontos információt hordoznak, arra sarkallnak, hogy változtassunk jelenlegi helyezetünkön és a boldogság irányába haladjunk. Egy jelzőrendszer részeit képezik, valamit tisztázni vagy rendezni kell. Éva szakemberként sokat hallja, hogyan nyomják el az emberek mások felé irányuló negatív érzelmeiket. „Sokszor tanúja vagyok, hogy egy kliens egy-egy közeli emberben történt csalódás után nem haragszik a másikra. Nos, legyünk magunknak gyanúsak, ha soha senkire nem haragszunk, arra sem, aki átvert minket. Természetesen fontos érték a megbocsátás, de a jogos harag megjelenésének az elmaradása inkább arra utal, hogy nem barátkoztunk meg a saját haragunkkal, nem hisszük el, hogy az emberi és kezelhető, hanem elítéljük. A harag általában nem az utolsó állomás, és energiát ad a változáshoz, az önérvényesítéshez, a szomorúság feldolgozásához is.”

A jószándék és a pokolba vezető út

Nem csak mi lehetünk túlzottan optimisták, de akadhat a környezetünkben is folyton a fellegekben járó egyén, aki rózsaszín bombákkal aknázza alá megjegyzéseinket. "Nem jövök ki jól anyámmal." Ugyan már, ő az édesanyád! Nem számít, mit tesz, szeretned kell! "Stresszes volt ma a munka." Örülj, hogy van állásod. Örülj, hogy nem vagy rákos. Örülj, hogy van két lábad. Teljesen normális, ha az efféle megjegyzések dühöt keltenek bennünk, ugyanis ez esetben az érzelmeink érvénytelenítése történik. A "positive vibes only" pólós emberek sokszor nem akarnak szembesülni a mi nehéz érzéseinkkel sem, nem csak a sajátjaikkal. Amikor válságos helyzetben egy számunkra fontos ember így reagál, meg nem értést élünk át. Elveszítjük bizalmunkat, ami szorongáshoz vezet. Mit szólnánk, ha legközelebb panaszkodnánk, és egy ilyen választ kapnánk: Sajnálom, nehéz helyzetnek tűnik. Mesélj még róla! Hátha találunk rá megoldást. Ez a válasz már elfogadja a másik érzelmeit és együttérzést fejez ki. Nem azt jelenti, hogy ne irányítsuk a másik figyelmét a jóra! Megküzdeni szükséges, de az erőt az élet napos oldala adja meg hozzá. A „silver lining”, avagy a fény az alagút végén különösen kontrollálhatatlan élethelyzetekben jelentős motiváló erő. Empátia szükséges ahhoz, hogy a másik ne érezze a szavaktól, hogy nem képes megugrani a pozitív gondolkodást.

Hogyan támogassuk magunkat és másokat?

Az optimista emberek jót akarnak. Nem érzik rossz dolognak rózsaszín szemüvegüket. Akkor kezdenek el felocsúdni, mikor hónapokat, éveket vesztegetnek el egy probléma elodázásával, ragaszkodva túlzottan bizakodó attitűdjeikhez. A változáshoz fogadjuk el a rosszat, és kérdezzük meg, hogyan segíthetünk. Saját magunk esetében pedig, hogy milyen viselkedéssel, tettekkel tudnánk megszabadulni a kínzó érzésektől vagy enyhíteni azokat? Szégyent érzünk, ha negatívan gondolkodunk? Mindenáron elkerüljük a konfliktust? Nincs önbizalmunk megoldani a problémáinkat? Ezek a kérdések felfedhetik az okokat és tendenciákat, ami miatt túlzó optimizmusba burkolóztunk, és ezáltal elindíthatnak a változás útján. A bonyolult érzelmeket vegyük tudomásul, kíváncsisággal és elfogadással forduljunk feléjük, mintsem ítélkezéssel. Ez nem jelent dagonyázást a sárban, hanem annak az ellentmondásnak a feloldását, hogy lehetünk rosszul akkor is, ha hiszünk a boldog végkifejletben. Ha képesek vagyunk jelentőséget tulajdonítani a rossznak, az elvezethet a megoldáshoz is, melynek megugrása által ténylegesen egy szebb jövő felé tekinthetünk.

8 tipp valódi megküzdésekhez

1. A mély légzés, a mindfulness gyakorlatok, általában csillapítják az elmét, segíti a negatív érzelmekkel való megbirkózást.
2. Az empátia gyakorlása során valódi megértést tanúsíthatsz a másik iránt, és értő tanácsokkal láthatod el őt.
3. Meg kell tanulni felismerni a toxikus pozitivitást. Ha egy látszólag szeretetteli mondat inkább haragot kelt benned, jó eséllyel érvénytelenítették érzéseidet.
4. Szakadj le a közösségi médiáról! Az álságos influenszer posztok, a filterezett fotók mind mind azt sugallják, hogy veled van a baj. Teljesedj ki a való világban!
5. Minden, ami támogatja az egészséged, a lelki jólléthez is vezet egyben. Önmagunk szeretése, az öngondoskodás segít megbirkózni a rosszal. Akár egy jó film, akár egy futás, vagy csak séta a természetben reálisabb érzelmeket kelt anélkül, hogy elmismásolnánk a problémákat.
6. Nyisd ki a szád! Nyugodtan kommunikálhatod, ha valami idegesít, és nem kérsz tanácsot, csak szeretnéd, hogy meghallgassanak.
7. Bár közhelyesen hangzik: fogadd el a kudarcokat, vond le a tanulságokat és lépj tovább! Ha csak elnyomod a csalódásodat, nem tanulsz belőle és újra megismétlődhet a negatív szituáció, ami rossz érzéseket keltett benned.
8. Önazonosság: ha úgy élünk, ahogyan azt elképzeltük magunknak, nem pedig másoknak akarunk megfelelni, az maga a teljes megküzdés.