Utolsó kívánsága volt a Télapót látni, majd a keze között halt meg az 5 éves kisfiú
Egy nashville-i halálos beteg kisfiú utolsó kívánsága volt, hogy még egyszer utoljára találkozzon a Télapóval.
Ezeket láttad már?
Az 5 éves fiút Tennessee-ben ápolták egy gyerekkórházban, amikor az egyik nővér meghallotta mit szeretne. Felhívta Eric Schmitt-Matzent, a 60 éves, hosszú fehér szakállas gépészmérnököt, aki évente közel 100-szor felöltözik Mikulásnak, hogy elátogasson a gyerekekhez. Schmitt-Matzen felesége, Sharon is be szokott szállni a buliba, és Télanyóként kíséri el férjét a különböző meghívásokra. Schmitt-Matzen ráadásul december 6-án látta meg a napvilágot, Szent Miklós napján, csak, hogy még mesésebb legyen a történet, így hát valóban mondhatjuk, hogy erre a szerepre született.
Schmitt-Matzen az ápoló kérésére a kórházba sietett, és még arra sem jutott ideje, hogy a teljes Mikulás szettjét magára vegye. A beteg gyerek családját kitessékelte a szobából, mert nem akarta, hogy könnyeik elszomorítsák a kisfiút és ezt az amúgy vidámnak szánt pillanatot.
"Odaültem az ágyához, annyira gyenge volt már, mozdulni is alig tudott", mesélte a helyi sajtónak, "és azt mondtam: miket hallok, hogy lemaradsz a karácsonyról? Olyan nincs! Te vagy az első számú manóm!" A kisfiú erre kicsit felélénkült, és ki tudta csomagolni az ajándékot, amit a Télapó vitt neki, majd a Mikuláshoz fordult: "Azt mondják, meg fogok halni. De mit fogok mondani, ha odaérek?", "Megmondod nekik, hogy te vagy az első számú manóm, és azonnal beengednek", nyugtatta meg Schmitt-Matzen. Ezután a fiú megölelte a Télapót, és meghalt a kezei között. Nem tudta elengedni még hosszú percekig. Persze, a fiú édesanyja sírva besietett, és nem akarta elhinni, hogy már vége, a jelenlévő nővérek is mindig könnyekben törtek ki.
"Négy évet töltöttem a hadseregben", mesélte Schmitt-Matzen, "sok mindent láttam, de akkor kirohantam a nővérszobába és bömbölve sírtam. Tudom, hogy az orvosok és az ápolók ilyet minden nap látnak, de nem értem, hogy bírják. Hazáig zokogtam a kocsiban, alig láttam az utat". Ez az eset pár hete annyira megviselte, hogy szinte felhagyott a Mikulásozással, írja a Telegraph.
Szerencsére, a felesége rávette, hogy egyszer utoljára menjen el legalább az unokákhoz. "Amikor megláttam a sok nevető arcot, visszahoztak az életbe. Rájöttem, hogy szükségük van rám, és nekem is erre".
