Válassz a kártyák közül!
Próbáld megoldani a következő feladatot! Előtted van négy kártyalap. Mindegyiknek az egyik oldalán egy betű, a másik oldalán egy szám van. Te a kártyalapoknak csak az egyik oldalát látod. Ezek a következők: 4, 7, E, K. A feladatod, hogy döntsd el, melyik kártyalapokat kell megfordítanod ahhoz, hogy ellenőrizhesd a következő szabályt: ha a kártya egyik oldalán magánhangzó van, akkor a másik oldalán páros szám. Értelemszerűen a lehető legkevesebb kártyát fordítsd fel!
Ezeket láttad már?
Melyiket választottad? Mielőtt megmondom a megoldást, érdekes eredmény, hogy az embereknek csupán 20 %-a ad helyes választ erre az amúgy egyszerű feladatra. Az állítás ellenőrzéséhez a középső két lapot, azaz az E-t és a 7-t kell megfordítanod. Az E betűt azért, mert magánhangzó, tehát, ha páratlan szám van a másik oldalon, akkor nem igaz a szabály. A 7-t pedig azért, mert ha magánhangzó van rajta, akkor szintén nem igaz. A 4-t viszont felesleges ellenőrizned, ugyanis arról nem volt szó, hogy ha páros a szám, akkor magánhangzónak kell lennie. A K-nál is hasonló a helyzet, azaz a szabály szempontjából mindegy, hogy mi van a másik oldalán. Tehát attól, hogy x helyzetből következik y, attól még nem biztos, hogy visszafele is igaz, azaz, hogy y-ból következik x. Ezt a logikai bukfencet pedig nagyon sokszor elkövetjük a hétköznapokban is.
Érdekes azonban, hogy ha ugyanez a feladat, de más kontextusban, akkor a helyes megoldások aránya nagyjából 75%-ra ugrik. Tegyük fel, hogy egy bárban a következő a szabály: "Ha valaki sört rendel, 21 évesnél idősebbnek kell lennie". Ott van négy ember, akik közül az egyik sört iszik, a másik kólát, a harmadikról tudjuk, hogy 25 éves, a negyedikről pedig, hogy csupán 16. Ebben az esetben legtöbbünk tudja, hogy azt kell ellenőrizni, hogy mit iszik a 16 éves, illetve hány éves az, aki sörözik. Pedig a feladat ugyanaz volt, mint az előbb.
Természetesen az eredeti kutatásokban nem ugyanazokkal az emberekkel oldatták meg a két feladatot, hisz ha az elsőben rátanul a szabályra, akkor érthető, ha másodikat már gyorsan és helyesen oldja meg.
Jól látható tehát, hogy a mindennapi élethelyzeteket sokkal gyorsabban értelmezzük és oldjuk meg, mint egy elvontabb feladatot, amivel valószínűleg nem sokszor találkozunk amúgy. Ez nem csak azért fontos, hogy lássuk, ez így működik, hanem nagyon nagy szerepe lehet annak a felismerésében, hogy miként tehető hatékonyabbá például az oktatás. Ha az oktató képes a különböző elméleteket a hétköznapi szituációk szintjére hozni, és nem csak szabályokat magoltat a diákjaival, akkor meg is érti, és hosszú távon is tárolni tudja az információt.
