Az időszak, amikor büntetlenül lehet semmit tenni: Menopauza idején más a karácsony?
Talán csak a gyerekek számára játék a karácsony. Mi, felnőttek bármennyire szeretnénk, hogy meghitt legyen az ünnep, minél inkább hajszoljuk ezt a vágyat, annál távolabb kerülünk a megvalósítástól. Mert kimerít az ajándék utáni rohangálás, a főzés, a vendégvárás és a családlátogatás.
Ezeket láttad már?
Különösen igaz ez azokra a nőkre, akik a menopauza időszakát élik, hiszen számukra az elvárások mellett ott vannak a testi-lelki változásokkal együtt járó tünetek. Hogyan lehet számukra mégis meghitt ez az időszak? Iványi Orsolya menopauza- aktivistával beszélgettünk a változókor és az ünnepek találkozásáról.
Miért jelent különösen nagy terhet a menopauzában lévő nőknek a karácsonyi időszak?
A menopauza önmagában is hatalmas testi-lelki változás. Sokan ilyenkor fáradékonyabbak, érzékenyebbek, ingerlékenyebbek lesznek, vagy alvászavarral, szorongással, hőhullámokkal küzdenek. Ha mindehhez hozzájön a karácsonyi időszak, a teher megduplázódik. Ráadásul a nők felé mindig is volt egy elvárás, hogy az ünnepek alatt minden tökéletes legyen, köztük a dekoráció, a menü, az ajándékok. Így aztán akkor is hajlamosak vagyunk magunkra vállalni a szervezést és a vendéglátást, ha közben elfáradunk. Ezt kutatás is igazolta; a 2021-es Menopause and Mental Health Report szerint a nők hatvanegy százaléka számolt be fokozott stresszről és érzelmi kimerültségről az ünnepek idején. A stressz és az alváshiány pedig bizonyítottan emeli a kortizolszintet, ami tovább súlyosbíthatja a hőhullámokat és az alvásproblémákat.
Mit tehetünk, hogy könnyebben készüljünk a karácsonyra ebben az életszakaszban?
Az első lépés, hogy elengedjük a fejünkben élő „tökéletes karácsony” képét. Ez nem vizsga, nem kell mindenből ötöst hozni. Sok nő mégis úgy érzi, hogy kudarcot vall, ha nincs ötféle étel és háromféle sütemény az asztalon. Én is megtapasztaltam ezt. Évekkel ezelőtt volt egy karácsony, amikor többen voltunk, és bár mindenki jól érezte magát, utána mégis azt álmodtam, hogy nem főztem eleget, nem voltam elég jó háziasszony. Senki nem tett megjegyzést, csak én hajszoltam magam.
Akkor jöttem rá, milyen felesleges ez a lelki teher, és tudatosan elkezdtem átszervezni az ünnepi készülődést. Ezért bátran mondom, hogy a határok kijelölése kulcsfontosságú. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy nálunk a döntés. Eldönthetjük, hogy idén kevesebb fogást készítünk, vagy akár megrendeljük az ételt. Mert nem baj, ha a karácsony egyszerűbb, ha kevesebb a dekoráció, hiszen a lényeg, hogy maradjon időnk egymásra.
Iványi Orsolya: Igen, van élet 50 felett – így törd át a láthatatlanságot
Nem túl merész ezt mondani egy olyan ünnepről, amit legtöbben a hagyományokkal és nagy lakomákkal azonosítanak?
Egyáltalán nem. A hagyományoknak persze megvan a szépségük, de nem szabad, hogy rabságban tartsanak. Én mindig nagyon várom a karácsonyt, mert ebben az időszakban két hétig lehet büntetlenül semmit tenni. Már évek óta csak egy főétel van és egy desszert, vagy rendelünk, ha valamire nincs idő. Nem vagyok hajlandó a konyhában tölteni a karácsonyt. Fát díszítünk a férjemmel – évek óta diszkó tematikájú a fánk –, sétálunk a kutyával, bemegyünk a faluba egy proseccóra, este éjjelbe nyúlóan beszélgetünk vagy filmet nézünk. És ha december 24-én lefekvés előtt megkérdezzük magunktól, hogy „mi hasznosat csináltunk ma?”, nyugodtan mondhatjuk, hogy semmit, mert épp az volt a hasznos, hogy haszontalanok voltunk.
Sokan küzdünk azzal, hogy a párunk vagy a családunk nem érti meg, miért vagyunk fáradtabbak vagy ingerlékenyebbek az ünnepi hajtásban, miközben premenopauzában vagyunk. Mit tehetünk ilyenkor?
Először is, beszéljünk őszintén arról, hogy mi zajlik bennünk. A titkolózás rengeteg energiát felemészt, és sok félreértéshez vezet. Sokkal könnyebb, ha leülünk, és nyíltan elmondjuk, hogy „ez nem egyszerű hangulatingadozás, hanem egy biológiai folyamat, ami az egész szervezetemet érinti, és ezért lehet, hogy nem úgy fogok viselkedni, mint régen, de ezen most mindketten keresztülmegyünk.” Ennek a módszernek egyébként már neve is van: couple pause. A kifejezés arra utal, amikor a pár közösen éli meg ezt az időszakot. Ezért fontos lehet az is, hogy ne csak a nő keressen segítséget, a férfi vegyen részt a folyamatban, akár azzal, hogy közösen mennek el pszichológushoz vagy dietetikushoz, hiszen mindkettőjüket érinti a változás. Egy kutatás szerint azok a nők, akiknek a partnere nyíltan kommunikál velük a tünetekről, háromszor ritkábban tapasztalnak párkapcsolati feszültséget. Ha a férfiak megértik, mi zajlik a nőben, akkor sokkal empatikusabbak.
Ősszel megjelent a harmadik könyved. Mit adhat ez az olvasóknak az ünnepek idején?
A könyvemben, az Előttünk az életben arról írok, hogyan lehet jól megélni az ötven feletti éveket, nem a veszteség, hanem a lehetőségek felől nézve. Tavaly lettem ötvenéves, és elkezdtem tudatosan készülni erre az életszakaszra, arra, hogy mi van a következő fejezetben, amikor már nem a megfelelés, hanem a megengedés ideje jön el. A rácsodálkozás művészete fejezetben írom például, hogy a csoda nem rendkívüli esemény, hanem pillanatnyi éberség. Amikor hajlandók vagyunk megállni, figyelni, észrevenni a másik ember tekintetét, vagy a napfény játékát a konyhaasztalon, akkor kapcsolódunk újra az élethez. Ez az, amit a karácsony is jelenthet, ha le tudjuk halkítani a zajt körülöttünk.
A változókor számomra nem lezárás, hanem a második tavasz kapuja, amikor a test és a lélek új egyensúlyt keres, és amit most magunkért teszünk, az meghatározza, hogyan élünk majd hatvan-hetven felett. Ez a longevity igazi értelme, nemcsak hosszú, hanem jó életet élni. A legszebb ajándék, amit adhatunk magunknak, ha engedjük, hogy a pihenés, a jelenlét és a szeretet legyen a középpontban. A tökéletes karácsonyt pedig hagyjuk másra!
Volt olyan karácsony, amikor számodra is nehezebb volt az ünnep megélése?
Egyik évben 24-én reggel éreztem, hogy semmi karácsonyi hangulatom nincs, kimerült voltam, mondtam a férjemnek, hogy mi lenne, ha elhalasztanánk egy nappal a karácsonyt. Így történt, hogy 25-én ültük meg az ünnepet, és sokkal meghittebb, nyugodtabb lett. Nem a hagyományoknak akarok megfelelni, hanem jól akarom érezni magam, és persze azt is szeretném, hogy a férjem is jól érezze magát. Szerintem egy bizonyos kor fölött különösen fontos elengedni a tradíciókat, ha azok feszültséget okoznak.
Mit tanácsolnál azoknak, akik úgy érzik, idén már előre fáradtak a karácsonytól?
Kezdjék azzal, hogy visszavágnak az elváráslistából. A szeretet nem az ajándékok vagy a menü bonyolultságán múlik. Nem kell mindenkinek megfelelni, és nem kell minden hagyományt követni. Az ünnep lényege a kapcsolódás. Ha kevesebb a dísz vagy egyszerűbb az étel, de több az együtt töltött idő, azzal mindenki jobban jár. Érdemes arról is őszintén beszélni a családdal, hogy miért választunk idén egyszerűbb menüt vagy kevesebb programot, és nem lustaságból, hanem hogy maradjon időnk egymásra.
