Az aszexuálisok sohasem szexelnek, és még 3 tévhit az aszexualitással kapcsolatban
Az aszexuális spektrumon lévő személyek nem – vagy nagyon ritkán, illetve bizonyos feltételek teljesülése esetén – éreznek szexuális vonzalmat mások iránt. Az orientációt övező leggyakoribb tévhiteket tisztáztuk Sulyok Viktóriával, a Magyar Aszexuális Közösség egyik alapítótagjával.
Ezeket láttad már?
Egy alloszexuális embernek, tehát olyasvalakinek, aki érez szexuális vonzalmat más ember iránt, első hallásra nehéz lehet elképzelni, milyen lehet egyáltalán nem érezni ilyesmit, pedig az aszexuális embereknek a saját orientációjuk teljesen természetes és belülről fakadó. Ugyanakkor ezt az orientációt övezi a legtöbb félreértés, ezért fontos tisztázni a mibenlétét.
1. tévhit: Az aszexuális emberek sohasem szexelnek, és soha nem élnek át szexuális gyönyört
Ezeknek a hiedelmeknek gyakran az az alapja, hogy az aszexualitást nem szexuális orientációként kezeljük, hanem olyan emberekre alkalmazzuk, akik nem élik át a szexuális gyönyört, vagy idegenkednek a szexuális aktustól. Pedig vannak olyan aszexuális emberek, akik maszturbálnak (például azért, mert jól esik, vagy mert a libidójuk nem alacsony, csak éppen partnerrel nem szeretnének szexelni). Aztán vannak olyanok, akik partnerükkel is szeretkeznek, ahogyan olyan, egyébként nem aszexuális emberek is, akik életük adott szakaszában nem kívánják a szexet. Tehát nem azt jelenti, hogy valaki a szexuális aktust vagy orgazmust rossz élményként éli meg.
2. tévhit: Az aszexuális emberek egyszerűen csak félnek a szextől, vagy valamilyen korábbi rossz élmény miatt nem vágynak rá
Ha alloszexuális vagy, akkor a világ legtermészetesebb dolga a számodra, hogy vonzódsz másokhoz szexuálisan. Ezt a vonzalmat elnyomni meglehetősen nehéz, és talán egyetlen alloszexuális embernek sem sikerül, még akkor sem, ha valamilyen oknál fogva azt választja, hogy nem éli meg a vonzalmát. Ha valaki nem képes fizikailag vagy lelkileg szexuális együttlétre, az önmagában még nem jelent aszexualitást. Akkor számít valaki aszexuálisnak, ha nem érez más iránt szexuális vonzalmat, és nem okoz nehézséget, életminőségét nem rontja, mentális egészségét nem veszélyezteti. Ez az orientáció tehát épp annyira normális és épp annyira nem megváltoztatható erőszakkal, mint a többi szexuális irányultság.
3. tévhit: Az aszexualitást nagyon könnyű fölismerni magunkban
Ahogyan már említettük, egy alloszexuális ember életében is előfordulhatnak olyan szakaszok, amikor hosszú ideig nem kíván meg mást, és esetleg még a libidója is nagyon alacsony, mégsem aszexuális. Az aszexuálisok pedig – talán pont az orientáció rendhagyósága miatt, hiszen annak ellenére, hogy a szexuális irányultságok közé tartozik, éppen a másik ember felé irányultság hiányzik belőle – eleinte nagyon gyakran bizonytalanok a szexuális orientációjukat illetően, és hiszik magukat melegnek vagy biszexuálisnak, mígnem ráébrednek, hogy valójában aszexuálisok.
+1. tévhit: Az aszexuálisok nem vágynak senkivel szerelmi kapcsolatban élni
A szóban is benne van a szexualitás, tehát a romantikus érzelmekre nem feltétlenül van befolyással. Vannak párkapcsolat nélkül is boldog aszexuális emberek, és vannak kapcsolatban, házasságban élők is, köztük olyanok is, akik alloszexuális partnerrel élnek együtt. „Az aszexuálisok szétválasztják a szexuális és a romantikus orientációjukat. Ha például egy aszexuális nő nők iránt érez romantikus vonzalmat, akkor homoromantikus aszexuális” – mondja Sulyok Viktória.
