Amit soha ne csinálj kisgyerekes szülőként
(Cici elég szeszélyes teremtmény. Imádja, ha simogatom, ilyenkor becsukja a szemét, és hangosan dorombol, eközben pedig ide-oda forgatja a fejét, hogy jobban odaférjek azokhoz a pontokhoz, amelyek további kényeztetést igényelnek. Egy idő után azonban úrrá lesz rajta valamiféle megmagyarázhatatlan ingerültség, és egész egyszerűen megharap, aztán fogja magát, és királynő módjára az ölembe fekszik, ezzel is mozgásképtelenné téve, amíg a szundija tart. Imádom a macskákat!)
Bár a gyermekvállalásnál alig találunk szebb dolgot a világon, mégis megvannak ennek is a rázósabb időszakai. És most nem a kamaszkorról beszélek, hanem az első évről, amikor a csecsemő minden kínját fülsüketítő sírással hozza a szülők tudomására, akik vagy rögtön ráéreznek arra, hogy mi a baj, vagy ide-oda kapkodnak, ezzel-azzal kísérleteznek, míg sikerül valahogyan megnyugtatni a csöppséget. Ilyenkor tehetetlennek érzik magukat, fáj azt látni, hogy a gyermekük szenved, úgy érzik, hogy azért sír, mert rossz szülők, és ebben a lelkiállapotban az ember hajlamos elveszíteni a fejét.
Ezeket láttad már?
A mai bejegyzés sokkal komorabb, mint általában, hisz maga a téma is ilyen. Nem kerülgetem a forró kását, az újszülöttek megrázásáról lesz szó. Mielőtt azt kérdeznétek magatoktól, hogy mégis ki rázza meg a gyermekét, hadd mondjam el, hogy a mai napig is akadnak ilyen szülők. Persze könnyű hibáztatni őket, főleg annak, aki nem volt még ilyen helyzetben, ennek ellenére ez tényleg szörnyű cselekedet, amely még szörnyűbb következményekkel jár.
Ugyanis egy kanadai kutatás, amely 334 megrázott csecsemőt vizsgált, a következőket mutatta ki:
- A megrázott csecsemők 19%-a életét vesztette,
- 81%-uk igaz túlélte, de ezek
- 55%-a súlyos idegrendszeri károsodást szenvedett,
- 65%-ának sérült a látása,
- 85%-a pedig további összetett kezelést igényelt.
A szülők mentségére legyen mondva, hogy feltehetőleg nem voltak tisztában azzal, hogy a gyermekük megrázása milyen súlyos következményekkel jár. Olykor mindenkinek elpattannak az idegei, azonban vannak határok, amiket nem szabad túllépni.
