Anorexia stop! - Így kezdődött

2014.január.10.

Úgy kezdődött, hogy le akartam adni néhány kilót. Nem sokat, hiszen sosem voltam kövér. Csak az érettségi utáni nyáron kicsit elszaladt velem a ló, ezt szerettem volna orvosolni.

Anorexia stop! - Így kezdődött
Fotó: Thinkstock

Úgy kezdődött, hogy fölvettek az egyetemre, és fogalmam sem volt róla, mit akarok én ott kezdeni magammal. Nem tudtam beilleszkedni a többiek közé, zavart voltam és magányos.

Úgy kezdődött, hogy szakítani szerettem volna a barátommal, mert tudtam, hogy már nem szeret, és csak kényelemből van velem, de egyszerűen képtelen voltam rá.

Úgy kezdődött, hogy véget ért a kamaszkorom és nem tudtam, hogyan kell felnőttnek lenni.

Úgy kezdődött, hogy kicsúszott a kezemből minden kontroll, és akkor, mint egy csodára, rátaláltam valamire, amit képes voltam ellenőrizni, kordában tartani, ahol a befektetett energia megtérült, ami csak az én erőfeszítéseimtől függött.

Ez a testsúlyom szabályozása volt.

Anorexiás nem egyik pillanatról a másikra lesz az ember. Hosszú út vezet az utolsó gyorséttermi menütől a patikamérlegen kimért 3 szelet szalámiig és a napi két óra edzésig. Szerencsés vagyok, mert kilenc hónap alatt magamtól kigyógyultam a betegségből. Ez nagyon ritka, senkinek sem ajánlom, hogy ebben bízzon akár saját magáról, akár szeretteiről van szó. De hát akkor én még azt sem tudtam, hogy van neve annak az állapotnak, amiben vagyok, sem azt, hogy bárkihez fordulhatnék segítségért. Pedig utólag visszanézve voltak előjelek, volt több olyan pont, ahol megállítható lett volna a folyamat, és ahol még én is aktívan részt vettem volna a változásban. Aztán eljött az az idő is, amikor már hat lóval sem lehetett volna elvonszolni pszichológushoz, amikor úgy éreztem, ha még a testsúlyom feletti kontroll élvezetét is elveszik tőlem, abba tényleg beleőrülök. 170 centis testmagasságomhoz képest teljesen normális 58 kg-ról indultam, a betegség legmélyebb szakaszában 49 kiló voltam, az XXS-es nadrágok is túl bők voltak, a melleim teljesen eltűntek. A blogban azt szeretném elmesélni, hogyan lettem beteg és hogyan másztam ki belőle, legfőbb célom pedig az, hogy fölhívjam a figyelmet ennek a betegségnek a súlyosságára és gyakoriságára, és hogy esetleg időben figyelmeztessem azokat, akik érzik már magukon vagy látják máson a tüneteket. Az anorexiások körülbelül 10%-a meghal! Ez borzasztóan magas szám, pedig mindenki kigyógyulhatna belőle, ha időben segítséget kér.

Ez is érdekelhet

Mire is jó pontosan a szeméremszőrzet?

Mire is jó pontosan a szeméremszőrzet?

GLAMOUR Horoszkóp

Ma kerüld a drámázást - Egymondatos horoszkóp: május 18. kedd

Ma kerüld a drámázást - Egymondatos horoszkóp: május 18. kedd

Monitor

9 új könyv májusban, amit hiba lenne kihagynod

9 új könyv májusban, amit hiba lenne kihagynod