2009. november 24.
Ez a bejegyzés a szemléletváltás, az elszánás fontosságáról szól. Van nekem egy rokonom, akin az egészségipar az elmúlt évtizedben súlyos milliókat keresett. Ő az, aki megvesz minden csodaszert, nyolcszáz forintot ad egy palack vízért, eljár a legkülönfélébb gyógyászokhoz, kuruzslókhoz és sarlatánokhoz, s miközben állapota - többféle fájdalma, rossz közérzete, fáradékonysága - mit sem javul, talán egy pillanatra sem jut eszébe, hogy rossz úton jár. Ha le akarsz fogyni, ha meg akarod gyógyítani a hátfájásodat, ha szebb akarsz lenni és jobban akarod érezni magad a bőrödben, semmiképpen sem spórolhatod meg az erőfeszítést. Ez evidencia, mégis érdemes leírni, mert rengeteg körülöttünk az olyan ember, aki inkább kisebb vagyonokat költ csodálatos hatásúnak vélt vagy hirdetett szerekre, mintsem nekilátna, hogy némi energia- és időbefektetéssel tegye jobbá az életét. Emlékeztek még a lúgosító zöld löttyre? Aki kitalálta, ma már naphosszat a Maldív-szigeteken fetreng, annyit keresett vele. Néhány hónap alatt valósággal végigsöpört az országon, ez ömlött a médiából, s ömlött le a torkokon. Nem tudom, kinél milyen hatást eredményezett, az viszont tény, hogy ma már sehol sem látom. Aki le akar fogyni, esetleg használhat étrendkiegészítőt, de az alapvető és elsődleges teendője az, hogy elkezd kevesebbet és okosabban enni, és elkezd vadul mozogni. Más, hatásos út nincs. Le kell mondani dolgokról, meg kell mozdulni, de eredmény is csak így érhető el. Ugyanez vonatkozik némely betegségre is. Persze sokszor nincs más út, mint az orvosi segítség, de meglepően sokszor oldható meg egy-egy probléma odafigyeléssel, aktivitással, egy kis áldozattal. Ha bármit el akarsz érni, állítsd fel a sorrendet: mindenekelőtt a hozzáállásomon változtatok, erőt és elszánást gyűjtök, s csak utána nézek kapszulák, méregdrága csodalevek s egyebek után.
Ezeket láttad már?
