Mit kell tudni a tűcsereprogramról?
(Mikor először szembesültem azzal, hogy bizony a macskám is simán élezgeti a karmait a bútorokon, elhatároztam, hogy igenis megismertetem vele a kaparófa használatát. Ez többé-kevésbé sikerült is. Többé-kevésbé, mert ezek után is ugyanúgy rá-rájárt a kanapé és fotelok karfájára, csak egy kicsit ritkábban. Ezt nem hagyhattam annyiban, így tárgyakat kezdtem pakolni a karfák elé, ide egy újságtartót, oda egy lámpát, erre egy takarót, arra pedig egy plédet. Hogy miért mesélem el mindezt azon túl, hogy imádok a macskámról beszélni? Mert az egészségügy ezt a tevékenységet ártalomcsökkentésnek hívja, és pontosan ez az ártalomcsökkentés áll a tűcsereprogram középpontjában, ami a mai bejegyzés témáját is képzi.)
Ezeket láttad már?
Az elmúlt hetekben sokszor szerepelt a sajtóban, hogy bezárták az egyik tűcsereközpontot valamelyik budapesti kerületben. A cikkek hozzászólásait végigpörgetve (öreg hiba!) láttam, hogy sokan egyrészt nincsenek tisztában a tűcsere program lényegével, másrészt képtelenek megérteni a másik oldal aggályait, ezért is gondoltam, hogy megpróbálok tiszta vizet önteni a pohárba.
Ugye első körben felmerül a kérdés, hogy mire is szolgál ez az egész program. A központokba betérő intravénás droghasználók tiszta tűt kapnak ingyen, aminek következtében kevésbé fognak osztozkodni a tűkön, így pedig csökken többek között a Hepatitis B, a Hepatitis C és a HIV átvitele. Ezt az egész folyamatot nevezik ártalomcsökkentésnek. Tehát nem szünteti meg a függőséget, de legalább megelőzi a tű útján terjedő fertőző betegségeket.
Sokakban felmerülhet, hogy minek foglalkozunk a kábítószerezők egészségével, nem a mi bajunk. A válasz egyszerű. Azon túl, hogy emberségből kell így tennünk, ezeknek a betegségeknek a kezelése nagyon drága, és ezt tulajdonképpen a társadalombiztosítás révén maga a lakosság fogja kifizetni. Ebből is látható, mindenkinek érdeke, hogy megelőzzük ezeknek a betegségeknek a terjedését.
Minden évben akad legalább egy olyan hallgató, aki ilyenkor felteszi nekem a kérdést, hogy ezzel tulajdonképpen nem segítjük-e elő a kábítószer-használatot. Erre azt szoktam mondani, hogy nem, hisz az illető nem azért lövi magát, mert van tiszta tűje, ezért nem is fogja abbahagyni, ha esetleg nem kap. Egész egyszerűen elkéri valakitől a már egyszer (de általában többször) használt tűt.
Rövidre fogva ez a tűcsereközpontok lényege. A program tényleg jó, tényleg hatásos, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a környéken lakók aggodalmát. Tehát olyan helyen kellene ilyen központokat nyitni, ahol lehetőleg nem zavarják a környező lakók nyugalmát.
