Az ő arcát festette a Guernicára Picasso, majd jött egy nő, és többet szóra sem méltatta
(– Te most komolyan lemész a Balatonra!? És csak így, itt hagysz egyedül!? – fakad ki a kedvenc macskám, mikor közlöm vele a hétvégi terveimet.)
(– Cici, kérlek, ne melodrámázz! – mondom neki. – Egyébként is csak két napról van szó.)
(– De gazdi, nem hallottad, hogy a Balaton vize fertőző?! Maradj csak itthon velem, kettesben. Itt nem érhet semmilyen alhasi baj.)
(– Cici, először is a Balaton vizével nincsen semmi gond, a calici vírust feltehetőleg valami egészen más terjesztette. Másrészt nekem igencsak úgy tűnik, hogy hiányozni fogok neked, jól gondolom?)
(– Ne is álmodj róla, kedves gazdám, ne is álmodj róla.)
Ezeket láttad már?
Miután a hírekben megjelent, hogy tömeges megbetegedések fordultak elő egy Balatonnál megrendezett úszóversenyen, az emberek szó szerint rettegni kezdtek a Balaton vizétől. Erről pedig eszembe jutott John Snow esete (nem összekeverendő a Trónok Harcában szereplő John Snow-val), aki elsőként kérdőjelezte meg a korabeli tévhiteket a fertőző betegségek terjedéséről. Ez egy rendhagyó bejegyzés lesz, tudom, de megpróbálom a lehető legizgalmasabban leírni ezt az orvosi szemmel egyébként valóban izgalmas történetet.
A 19. századi Londonban élt egy John Snow nevű orvos, aki felfigyelt arra, hogy egy bizonyos kerületben rengeteg a nagyon súlyos, sokszor halálos kimenetelű hasmenéses eset. Elhatározta, hogy utánajár ennek az ügynek, és egy térképen elkezdte bejelölgetni, hogy a betegek melyik utcában laktak. Azt látta, hogy az esetek a kerületen belül is kizárólag néhány utcára korlátozódtak, és érdekes módon csak a kolostorban élő szerzetesek és a sörfőzőben dolgozó munkások nem betegedtek meg.
Az érintettek alaposabb kikérdezése után John Snow rájött, az esetekben az a közös, hogy ugyanazon kútból szerezték az ivóvizet. A kolostorban lévő szerzetesek és a sörfőzőben dolgozó munkások azért nem betegedtek meg, mert kizárólag sört ittak, aminek előállításához bár fertőzött ivóvizet használtak, az erjedés során a kórokozók mégis elpusztultak. John Snow rögtön leszereltette a fertőzött kútról a fogantyút, ami így hasznavehetetlenné vált, azonban a történet sajnos nem ér véget itt.
A tudomány akkori képviselői vitába szálltak John Snow-val, ugyanis ők azt hitték, hogy a betegséget a talaj bűzös kipárolgása (!) okozza. John Snow egyik ellenfele olyannyira hülyeségnek tartotta a mérgező víz elméletét, hogy mindenki szeme láttára megivott egy pohár vizet a fertőző kútból. John Snow pechére nem lett beteg, így végül visszakerült a fogantyú a kútra. Az áldozatok száma természetesen ezután is ugyanúgy emelkedett, így mégis csak John Snow-nak adtak igazat, és másodjára is leszerelték a fogantyút, amitől a számok végre csökkenni kezdtek.
Hogy mi okozta végül a megbetegedést? Az egyik pöcegödör, amibe egy család belemosta a kolerás csecsemőjük pelusát, a kút ivóvízébe szivárgott, és megfertőzte mindazokat, akik onnan ittak. A kolera baktériumról tudni kell, hogy savérzékeny. John Snow ellenfele, aki megivott egy poharat a fertőzött vízből, azért nem lett beteg, mert savas volt a gyomra, így a baktériumok elpusztultak, mielőtt még betegséget tudtak volna okozni. John Snow természetesen nem sejtette, hogy a betegséget egy baci terjeszti, de legalább megismerte a járványok kialakulási jellemzőit. Ennyi volt tehát John Snow esete a bűzös kipárolgással. Remélem nem aludtatok el időközben.
