Felnőttként hajlamosak vagyunk a kreativitásra úgy gondolni, mint valami különleges adottságra, ami csak egy szűk elitnek adatik meg és mintha nem lenne elérhető mindenki számára. Pedig bármennyire is furcsán hangzik, mindannyiunkban ott van.
Mint a legtöbben, gyerekkorom nagy részét én is alkotással töltöttem, ujjlenyomatokat festettem, barátságkarkötőket készítettem, levélkollázsokat csináltam és Lego-kastélyokat építettem. Napokat töltöttem azzal, hogy tánckoreográfiákat találjak ki, órák hosszat verseket és meséket írtam – mindezt anélkül, hogy a fejemben megfordult volna, vajon tudnék-e ebből pénzt keresni. Azért alkottam, mert szórakoztatónak és kiteljesítőnek éreztem és ez önmagában elég volt.
Majd az évek múlásával, mint oly sokan, én is „elkaptam a felnőttkort”, és már jóval több időt töltöttem munkával és a mindennapi teendőkkel, mint képzelgéssel és játékkal. A családi és a baráti események ajándékozása kapcsán gyakran megfordult bennem, hogy szeretném a dolgokat saját kezeimmel és a szívemmel készíteni - akárcsak egykor gyerekként - de vagy az időhiány miatt vagy attól tartva, hogy nem lesz elég tetszetős, elég jó, néhány kivételtől eltekintve, többnyire lebeszéltem magam. Az igény bennem volt, de a cselekedet legtöbbször elmaradt.
A fordulópontot talán az jelentette, hogy néhány éve rájöttem, hogy valójában mi is az a kreativitás. Rádöbbentem, hogy a kreativitás nem egy unikális adottság, hanem éppen ellenkezőleg, ez a képesség mindenkiben megvan. Számomra egy olyan folyamat, ami a szabadsággal és a hittel függ öszze. Megengedem magamnak azt a szabadságot, hogy észrevegyem, meghalljam az eredeti ötleteimet és anélkül, hogy egyből lehurrognám magam, elhiszem, hogy azok értékesek is lehetnek.
Az igazság az, hogy minden ember kreatív és nem kell hozzá művésznek lennünk, hogy ezt gyakoroljuk. Bárhol megjelenhet; éppúgy ahogy a zenében, táncban vagy a festészetben fontosak a friss ötletek és a kritikus gondolkodás, a kreatív szemlélet a mindennapi tevékenységeinket is felvirágoztatja. Kreatívak lehetünk a konyhában, a tanításban, a családvezetésben és még a munkánkban is - bármilyen „földi tevékenység” legyen is az.
Ha úgy érzed, hogy az utóbbi időben elfojtottad a kreativitásodat, itt az ideje, hogy felismerd és visszahozd az életedbe. Vegyük elő kiváncsi, gyermeki énünket, merjünk kisérletezni! Hogyan csináld? Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen a nagy dolgok sem lendületből jönnek, hanem egy sor apró dolog összeillesztéséből. Kezdd néhány egyszerű trükkel:
Pihenésképp menj el sétálni vagy játssz valamit és hagyd, hogy elméd egy kis időre felszabaduljon a mindennapi kötelességek alól.
Tedd félre a túlzott önkritikád! Ne félj az új ötletektől és ne gondold, hogy minden ötlet hülyeség! Add meg Magadnak a szárnyalás szabadságát, a kritikus gondolkodás majd jöhet később.
Ne add fel! Míg a kikapcsolódás és a szabad gondolkodás segít kreativitásunk előhozatalában, a sorsfordító ötletekhez bizony idő és gyakorlás kell. Ha az „aha- pillanat” nem azonnal talál meg, tudd, hogy a művészeknek és a kreatív szakembereknek is sokszor órákba, napokba vagy hetekbe telik, míg egy-egy kiváló ötlettel előállnak, ezért légy te is Magadhoz türelmes!
Végül ne feledd: a kreativitásod végtelen; minél többet használod, annál több lesz belőle.
