Nagy változások indulnak el májusban, és ehhez nagyon komoly belső erőt kapunk
Az elmúlt hetek viszonylagos stagnálása után a május már a mozdulás, a nekilóduló történések és az elindulás ideje. Az évkör legpompázatosabb hónapja azzal is szembesíthet, hogy a régóta vágyott létboldogság megtapasztalásához tulajdonképpen minden a rendelkezésünkre áll; a dolgunk pedig csupán annyi, hogy éljünk a lehetőséggel. Pápay Eszter író, lélakút-mentor segít nekünk, hogy minél többet kihozhassunk a hónap energiáiból.
Ezeket láttad már?
A megrekedt élethelyzeteknek és a már hosszabb ideje tartó kényszerű, vagy önként vállalt punnyadásnak immár óhatatlanul vége. A hónap energetikája nyomán mozgalmasabb időszakba lépünk, amely szükségszerűen kiemel a statikus vagy éppen pangó állapotból. A startpisztoly már húsvét idején eldördült, a folytatásban pedig ennek megfelelően érezzük-tapasztaljuk az aktuális erők transzformáló hatását.
Ami eddig tartható volt, az már tényleg tarthatatlanná válik. Ez a kijelentés akár aggasztó is lehetne, de érdemes hozzátenni, hogy valójában egy magasabb rendű, időszerű és összességében jószándékúnak mondható, sorsszerű „közbeavatkozás” kavarja meg a dolgaink addigi természetét, bármiről is legyen szó. Fordul a Nagy Kerék, és változásokat generál az életünkben.
Ezeknek a helyzeteknek egy része akár váratlanul is érhet, első ránézésre pedig talán csakis a problémákat láthatjuk benne, holott valójában problémának álcázott, jóindulatú lehetőségek. Amennyiben kétségbeesés helyett a gondviselésbe vetett hittel adjuk át magunkat az adott változásnak, nem sodornak el a hullámai, és hamarabb fel is pattanhatunk azok hátára.
A mozdulást illetően számíthatunk olyan forgatókönyvekre is, melyek nyomán olyan akadályok tűnnek el az életünkből, amelyek addig hátráltatták vagy lehetetlenné tették a dolgaink haladását. Minél nehezebben viseltük ezt a korábbi állapotot, annál felszabadítóbb élmény lehet, hogy végre zöld utat kapunk az induláshoz, vagy ahhoz, hogy tovább lépjünk a céljaink felé. Ilyen esetekben különösen érdemes belevetni magunkat az önkéntes aktivitásba! Legyen a jelszó: „Mikor, ha nem most?”
Elbuksz vagy felemelkedsz 2025-ben? A számmisztika elárulja, mi vár rád a következő időszakban
Ragyogni a létezésben
A természet ilyenkor szinte tobzódik a gyönyörűségben: a fák, a bokrok, a virágok dús pompája, a kifeslő bimbók csodája arra emlékeztet bennünket, hogy a létezésben eredendően helye van a kibontakozásnak és a teljességnek, amit emberként is jogunk és lehetőségünk van megtapasztalni. Ráadásul, életkortól és külső feltételektől függetlenül, mert elsősorban egy belső állapotról van szó, ami nem a körülményeink vonzata, bár átélése természetesen pozitívan hat vissza a fizikai világunkra is.
Ennélfogva, aki igényt tart a teljességre, az az esetek többségében szó szerint „ki is virágzik”; megváltozik a kisugárzása, derűsebbé, ragyogóbbá, és nem utolsósorban, egészségesebbé válik. Mit is jelent a hétköznapokban a teljességre benyújtott igény? Mindenekelőtt például azt, hogy természetesnek vesszük önmagunk kibontakoztatásának lehetségességét és tisztában vagyunk azzal is, hogy azzal csakis mi magunk rendelkezhetünk vele, és mondhatjuk rá ki az áment.
Más vagy mások nem tehetnek bennünket teljessé. Ugyanígy, nem is mutogathatunk senkire vádló módon, ha a teljességünket és annak önfeledt boldogságát hiányolnánk. Az április energiái már közvetlen módon előkészítették ezt a helyzetet, az előttünk álló hetek pedig megadják hozzá a szükséges inspirációt. Hasonlatként, képzeljük el, hogy egy kiszáradt, kopár, rácsokkal körbevett, szürke kertből ellátogatunk egy csodálatos arborétumba, netán oázisba, majd az ott felszabaduló elragadtatásunk és jóérzésünk nyomán feltehetjük önmagunknak a kérdést: volna kedved a továbbiakban egy ilyen valóságban élni? Fittyet hányva még a káoszra is, ami körülvesz? Ragyogni a létezésben, amennyire csak lehetséges?
Havi horoszkóp: Ezekre a csillagjegyekre anyagi bőség és elköteleződés is várhat májusban
Szárnyakat széttárni!
Az erre vonatkozó szándék már önmagában is sokat jelent, de azért nem elegendő. Nézzünk néhány aktuális javaslatot a „tennivalókra” nézve! A Symbolon bölcsessége megerősíti azt az ajánlást, hogy most valóban érdemes kimozdulnunk a megszokott működésből, sőt, útra is kelni, mégpedig könnyed szívvel. Ez utóbbit az támogatja leginkább, ha az egót szerep nélküli kesztyűbábként pakoljuk be az úticsomagunkba.
Maga a csomag is legyen egészen kicsi, ne cipeljük magunkkal a régi dolgainkat, az eddigi működési mintáinkat. A felidézett kártyalapon az udvaribolond figurája szerepel, aki a látszólagos védettséget elhagyva elindul az ismeretlenbe, hogy a saját útját járja. Az arcán mosoly, habár látszólag teljesen kiszolgáltatott. Viszont a naivnak gondolt bátorsága, a hittel teli spontaneitása, és a magasabb rendű inspirációi védelmezni fogják, és útba is igazítják, amikor szüksége lesz rá.
A nagyobb kihívást jelentő szakadékok széléhez érve szintén a bizalommal teli, könnyed elrugaszkodás ajánlott, és annak belátása, hogy az egyre omladékonyabb meredélyszélen való kétségbeesett egyensúlyozás csak hiábavaló módon emésztené fel az energiáinkat. Egy hatalmas, merész ugrással viszont átrepülhetünk a mélység felett.
Egy másik Symbolon-példa arra emlékeztet, hogy időnként vissza kell térnünk a belső szabadság állapotába, mert anélkül esélytelen széttárni a szárnyainkat és kiépíteni a saját, önazonos világunkat. Ez utóbbi híján pedig aligha tapasztalhatnánk meg a belső békét, ragyogást és teljességet.
„Az elválás” címet viselő lap, amelyen egy nő egy csodás madár hátán emelkedik fel a nap sugaraitól szikrázó tágas térbe, tapasztalataim szerint ritkán mutat szó szerinti elszakadást. Az esetek többségében arra figyelmeztet, hogy még egy szorosabb kapcsolatban is őrizzük meg a saját, személyes világunkat, igényeinket, örömforrásainkat, hobbinkat, és időről időre adjuk is át magunkat az abban való szárnyalásnak.
Összességében tehát az előttünk álló időszak támogatja, vagy éppen konkrét módon elő is segíti az elmozdulásunkat, legyen az gondolati szintű vagy fizikai. Megnövekedhet az inspirációnk és a belső erőnk is. Ez utóbbira különösen akkor számíthatunk, ha az életünkben felmerülő nehézségekre már nem istencsapásaként, hanem kihívásként, lehetőségként tekintünk. A legszerencsésebb hozzáállás az, ha rugalmas módon együttműködünk a sorsutunkkal, félelem és ragaszkodás nélkül. Meglepetés-ajándékképpen pedig az is megtörténhet, hogy rádöbbenünk, valójában mindig is csupán pár lépésre álltunk a csodálatos virágoskerttől, csak éppen úgy képzeltük, hogy nem áll módunkban belépni oda.
