Mielőtt megkapnánk az első fizetésünket, megnyitnánk az első megtakarítási számlánkat, vagy meghoznánk az első komolyabb, önálló pénzügyi döntésünket, már számos gondolat és érzés kialakul bennünk a pénzzel kapcsolatban. Mindez a családi otthonban kezdődik, többnyire anélkül, hogy a szüleink tudatosan tanítanának bennünket arra, hogyan gondolkodjunk a pénzről. Figyeljük a beszélgetéseiket, halljuk a váratlan kiadások miatt kialakuló vitákat, látjuk, milyen áldozatokat hoznak, és érzékeljük a pénzzel kapcsolatos félelmeiket.
Ezeket láttad már?
A gyermekkor első évei különösen meghatározóak. Mielőtt még elegendő tapasztalatunk és rálátásunk lenne ahhoz, hogy megkérdőjelezzük a környezetünkben látottakat és hallottakat, már formálódik bennünk, mit jelent a biztonság, mennyit érünk, hogyan kapcsolódunk másokhoz, és hol van a helyünk a világban. Ebben a folyamatban a pénz jóval több lesz egyszerű fizetőeszköznél: érzelmek, félelmek, elvárások és kimondatlan szabályok kapcsolódnak hozzá.
Évekkel, sőt évtizedekkel később mindez abban is megmutatkozhat, hogyan boldogulunk anyagilag. Előfordulhat, hogy nem kérünk megfelelő díjazást a munkánkért, bűntudatot érzünk, amikor jól keresünk, akkor is aggódunk a pénz miatt, amikor valójában elegendő áll rendelkezésünkre, vagy újra és újra akadályozzuk a saját pénzügyi előmenetelünket. Ezeket a viselkedésformákat óvatosságnak, realizmusnak vagy egyszerűen a személyiségünk részének tekintjük. Pedig olykor egy régen kialakult családi történet ismétlődik bennük tovább.
Svájci pszichiáter, Carl Jung foglalkozott a tudattalan folyamatok és a sorsként megélt események kapcsolatával. Gondolatait a pénzhez való viszonyunkra is érdemes vonatkoztatni:
amíg nem ismerjük fel azokat a mintákat, amelyek befolyásolják a döntéseinket, könnyen újra és újra ugyanazokat a köröket futhatjuk, anélkül, hogy értenénk, miért.
A pénzzel kapcsolatos legmélyebb meggyőződéseink közül ugyanis nem feltétlenül mindegyik a sajátunk.
Az örökölt üzenetek
Ha felidézzük, mikor hallottunk először pénzről beszélni a családunkban, valószínűleg eszünkbe jut néhány gyerekkori jelenet. Talán csak egy hétköznapi beszélgetés volt, máskor viszont érezhetően megváltozott a hangulat, amikor megérkeztek a számlák. Lehet, hogy azt hallottuk, a gazdag emberek követendő példák, de az is előfordulhatott, hogy önzőnek vagy tisztességtelennek tartották őket. Egyesek arra emlékeznek, hogy a szüleik örömmel fogadták, amit a munkájukkal megkerestek, mások viszont azt látták, hogy a pénz állandó aggodalommal, lemondással és felelősséggel jár.
Pénztárcát kaptál ajándékba? Nézd meg, van-e benne valami: lehet, hogy óriási szerencse fog érni
Az ilyen korai élmények belső viszonyítási pontokká válhatnak. Nem feltétlenül maradnak velünk egész életünkben, és nem is határozzák meg elkerülhetetlenül, hogyan bánunk majd a pénzzel felnőttként. A gyermekkori pénzügyi szocializációval foglalkozó kutatások ugyanakkor összefüggéseket tártak fel aközött, ahogyan a szülők a pénzről beszélnek, illetve bevonják gyermekeiket a pénzügyi kérdésekbe, és aközött, ahogyan a gyerekek később a pénzhez viszonyulnak, gondolkodnak róla és bánnak vele.
Legalább ilyen fontos felismerés, hogy ezek a minták egyáltalán nem kizárólag az alacsonyabb jövedelmű családokban alakulnak ki. A család anyagi helyzete és az abból fakadó érzelmi tapasztalatok természetesen nagyon különbözőek lehetnek, de mindkét közegben kialakulhatnak mélyen gyökerező félelmek. Érdemes tehát feltennünk magunknak a kérdést: a jelenlegi anyagi helyzetünkre reagálunk, vagy még mindig egy régen megtapasztalt hiányérzet irányít bennünket?
Amikor a pénz a korlátokkal kapcsolódik össze
„Nem a fán terem a pénz.” Talán ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat a pénzről gyermekkorban. Önmagában akár hasznos is lehet, hiszen segít megérteni, hogy az erőforrásaink végesek. Ha azonban az otthoni légkört alapvetően a hiány és a nélkülözéstől való félelem határozza meg, az üzenet jóval túlmutathat azon, hogy nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk.
Felnőttként egyesek akkor is nehezen költenek, amikor anyagilag megengedhetnék maguknak. Bűntudatot éreznek, ha saját magukra fordítanak pénzt, folyamatosan aggódnak a váratlan kiadások miatt, vagy hiába takarékoskodnak, soha nem érzik magukat igazán biztonságban. Mások éppen ellenkezőleg viselkednek: amint pénzhez jutnak, gyorsan elköltik, mert a pénz számukra mindig is valami múlandót jelentett, amit addig kell élvezni, amíg van belőle.
„Aki gazdag, az kapzsi.” Ha a családban rendszeresen bírálták a tehetősebb embereket, könnyen kialakulhatott bennünk az a képzet, hogy a magas jövedelemnek ára van, mégpedig a tisztességünk. Talán önzőnek, beképzeltnek vagy becstelennek nevezték a gazdagokat, miközben a szerénységet erénynek tartották, és úgy gondolták, hogy az egyszerű életvitel jobb emberré tesz bennünket.
Felnőttként így egyszerre vágyhatunk arra, hogy többet keressünk, és érezhetünk kellemetlen szorongást a meggazdagodás gondolatától. Előfordulhat, hogy a munkánk értékénél kevesebbet kérünk, ingyen adjuk az időnket, vagy bűntudatot érzünk, amikor jobban keresünk a környezetünkben élőknél. Nehéz úgy törekedni valamire, hogy közben mélyen belül bizalmatlanok vagyunk vele szemben. Vágyunk az anyagi függetlenségre, de nem akarunk olyanná válni, amilyennek gyerekkorunkban a gazdag embereket láttuk.
Hol kell tartani a pénztárcádat a lakásban a feng shui szerint, hogy soha ne ürüljön ki?
„Minden fillérért keményen meg kell dolgozni.” Önmagában nincs semmi rossz abban, ha értékeljük a kemény munkát.
A probléma akkor kezdődik, amikor a küzdelem válik az önértékelés mércéjévé.
Talán a szüleink hosszú, kimerítő órákat dolgoztak, sok mindenről lemondtak, és büszkén mesélték, mennyit kellett tenniük azért, hogy eltartsák a családot. Mi pedig azt tanultuk meg, hogy a pénzért mindig személyes áldozatot kell hozni. A pihenés érdemtelennek tűnhet, a könnyedség gyanúsnak, és az a gondolat, hogy valamivel, amit igazán szeretünk, tisztességesen kereshetünk, szinte túl szépnek ahhoz, hogy igaz legyen.
Felnőttként talán túl sokat dolgozunk, nem merünk fizetésemelést kérni, vagy újra és újra szükségtelen nehézségeket teremtünk a szakmai életünkben. Idővel kialakulhat bennünk az a meggyőződés, hogy ha könnyen jutunk pénzhez, akkor biztosan nem dolgoztunk meg eléggé érte. Pedig a befektetett energia és az elvégzett munka értéke nem mindig arányos egymással.
„Mi nem azok közé tartozunk, akik meggazdagodhatnak.” A legkorlátozóbb családi üzenetek néha nem is arról szólnak, mennyit kereshetünk, hanem arról, hogy egyáltalán lehetséges-e számunkra az anyagi siker. Lehet, hogy a családban senki sem volt vállalkozó, nem választott különleges vagy kockázatosabb karriert, vagy nem foglalkozott művészettel. A gazdagság egy másik társadalmi réteghez, más foglalkozásokhoz vagy más életformához kapcsolódott. A szüleink talán soha nem mondták ki, hogy ne törekedjünk többre, de az elképzeléseik arról, mi lehetséges és mi nem, mégis kijelölhették a határainkat.
Szerencsét és gazdagságot hoz a házra: minden hónap első napján tedd ezt a párnád alá!
Évekkel később emiatt talán kétszer is meggondoljuk, hogy előrelépjünk-e a karrierünkben, elindítsuk-e a saját vállalkozásunkat, vagy kérjünk-e annyit a munkánkért, amennyit az valójában ér. Lehet, hogy minden képességünk és lehetőségünk megvan egy másfajta anyagi helyzet megteremtéséhez, mégsem tudjuk igazán elképzelni magunkat benne.
A generációkon át öröklődő korlátozó meggyőződések talán legmélyebbike nem az, hogy nem érhetjük el a sikert, hanem az, hogy az valójában másoknak való.
Amikor a pénz egészen mást jelent
Könnyű azt gondolni, hogy az ilyen minták elsősorban azokban a családokban alakulnak ki, ahol anyagi nehézségekkel kellett megküzdeni. A jómód azonban önmagában nem garantálja, hogy egészséges kapcsolatunk lesz a pénzzel. A tehetős családok is továbbadhatnak összetett, olykor nehezen felismerhető üzeneteket, különösen akkor, ha az anyagi biztonság miatt ezek nem kapcsolódnak nyilvánvaló nélkülözéshez.
„Apa/Anya mindig dolgozik, pedig nekünk mindenünk megvan.” Képzeljünk el egy nagy házat, kellemes nyaralásokat és olyan gyermekkort, amelyben soha nem kellett azon aggódni, kerül-e étel az asztalra. A szülő sikeres az üzletben, rendszeresen utazik, hosszú órákat dolgozik, a család pedig élvezi a munkája gyümölcsét. Csakhogy az egyik szülő távolléte idővel egyre nagyobb terhet ró a családi kapcsolatokra. A gyermek talán soha nem hallja, hogy bárki bírálta volna a gazdagságot. Egyszerűen azt látja, hogy az anyagi siker és a családi harmónia nem fér meg egymás mellett.
Ezek a csillagjegyek mágnesként vonzzák a pénzt - vajon te köztük vagy?
Felnőttként ebből arra a következtetésre juthatunk, hogy a szakmai előrelépés ára a szeretteinkkel való kapcsolatunk elvesztése lesz. Emiatt visszariadhatunk az új felelősségtől, tudat alatt korlátozhatjuk a karrierünket, vagy folyamatosan őrlődhetünk a sikeres szakmai élet és a családunkra fordítható idő között. Másvalaki ugyanebből a tapasztalatból éppen az ellenkező következtetést vonhatja le: többet kell dolgoznia, hogy anyagi biztonságot teremtsen a családjának, miközben tudatosan időt szakít a közös élményekre is. Ezért egy visszatérő minta felismeréséhez nem elég felidézni, mi történt velünk. Azt is meg kell értenünk, milyen következtetéseket vontunk le belőle.
„Szerencsés vagy, nincs okod panaszkodni.” Egy gyermek akkor is megtapasztalhat magányt, szorongást vagy érzelmi elhanyagolást, ha anyagi szempontból minden előnye megvan. Amikor azonban hangot ad az elégedetlenségének, újra és újra emlékeztetik arra, milyen szerencsés, és mennyi mindent megkapott a szüleitől.
Idővel összekapcsolódhat benne a jólét és az a gondolat, hogy akinek pénze van, annak nem lehetnek valódi problémái. Bűntudatot érezhet, ha elégedetlen, vagy nehezen ismerheti fel a saját szükségleteit. Felnőttként hajlamos lehet kisebbíteni a nehézségeit, hiszen mindig talál valakit, akinek rosszabb a helyzete. Az is előfordulhat, hogy nehezen vallja be magának: más életre vágyik, mint amit a családja számára kijelölt. Ahogyan a fizikai kényelem sem jelent automatikusan lelki jóllétet, úgy az életünk egyik területén meglévő szerencse sem zárja ki, hogy más területeken nehézségekkel küzdjünk.
Ez a védelmező szimbólum és talizmán erősít téged legjobban a csillagjegyed szerint
„A vagyon nem feltétlenül jelent szabadságot.” A pénzhez gyakran kötelezettségek is társulnak. Egyes családokban elvárás, hogy a következő generáció továbbvigye a családi vállalkozást, bizonyos hivatásokat válasszon, vagy megőrizze a család jó hírnevét, társadalmi helyzetét és örökségét.
Ezek a gyerekek úgy nőnek fel, hogy az anyagi biztonság természetes adottságnak tűnik, ám azt is megtanulják, hogy ehhez a biztonsághoz csak egy meghatározott úton juthatnak hozzá. Felnőttként nehezen különböztethetik meg saját vágyaikat a generációkon át örökített elvárásoktól. Olyan munkában maradhatnak, amely már nem okoz örömet, bűntudatot érezhetnek a családi vállalkozás elhagyásának gondolatától, vagy úgy élhetik meg a másfajta élet választását, mintha ezzel megtagadnák mindazt, amit a szüleik felépítettek. A pénz, amelynek elvileg a szabadságunkat kellene szolgálnia, így kötelezettséggé válhat. Az érintettek anyagi biztonságban élhetnek, mégis úgy érezhetik, hogy valójában kevés beleszólásuk van abba, miként szeretnék eltölteni az életüket.
„Mindent elveszíthetünk.” Egy jelentős vagyonnal rendelkező családban is állandó lehet a félelem attól, hogy egyszer minden odavész. Lehet, hogy a szülők a semmiből építették fel a vagyonukat, és máig rettegnek attól, hogy elveszíthetik mindazt, amiért éveken át dolgoztak. Az is előfordulhat, hogy egy korábbi generáció már átélt egy súlyos anyagi összeomlást, amelynek emléke a mai napig meghatározza, hogyan gondolkodik a család a pénzről. A gyermekek bőségben nőnek fel, mégis folyamatosan a pénzügyi veszélyekre figyelmeztetik őket. Az óvatosság, a kockázatok kerülése és a veszteségtől való félelem a mindennapok részévé válik.
A jég hátán is megélnek ezek a csillagjegyek, akikre a legnagyobb krízis idején is számíthatsz
Felnőttként ezek az emberek jelentős vagyont halmozhatnak fel anélkül, hogy valaha igazán biztonságban éreznék magukat. Minden erejükkel igyekezhetnek megóvni, amit megszereztek, akár kisebb összegek elköltésétől is szoronghatnak, és döntéseiket elsősorban a veszteség elkerülése vezérelheti. Ilyenkor a hiányérzet nem feltétlenül a rendelkezésre álló pénz mennyiségéről szól, hanem arról, mennyire érezzük biztonságban azt, amink van.
„Mások csak a pénzed miatt közelednek hozzád.” A gyerekek azt is megfigyelik, hogyan alakítja át a vagyon az emberi kapcsolatokat. Talán a rokonok rendszeresen anyagi segítséget kérnek, a barátságok a társadalmi státusz körül forognak, vagy a családot olyan emberek veszik körül, akik inkább a saját érdekeiket tartják szem előtt, mint a hűséget és a valódi kötődést.
A gyermek arra a következtetésre juthat, hogy a pénz mellett lehetetlenné válik az őszinte kapcsolódás. Felnőttként ezért nehezen fogadhat el segítséget, kényelmetlenül érezheti magát, ha mások tudomást szereznek a sikereiről, vagy inkább elutasíthat olyan lehetőségeket, amelyek nagyobb láthatóságot és jólétet hoznának számára. A félelme ilyenkor nem a szegénységhez kapcsolódik, hanem ahhoz, mit veszíthet a gazdagság megszerzésével.
Vénusz, Mars, Merkúr: mit árul el rólad a születési képleted legerősebb bolygója?
Ugyanaz az élmény, különböző pénzminták
Az örökölt pénzminták egyik legérdekesebb sajátossága, hogy ugyanaz a gyermekkori tapasztalat egészen eltérő felnőttkori viselkedéshez vezethet. Aki anyagi bizonytalanságban nőtt fel, később megszállottan takarékoskodhat, mert mindenáron el akarja kerülni, hogy még egyszer átélje a nélkülözést. Másvalaki éppen ellenkezőleg reagálhat: azonnal megveszi, amire vágyik, mert soha nem bízik abban, hogy a pénze sokáig megmarad. Megint mások nem mernek igazán előrelépni a karrierjükben, mert attól tartanak, hogy a magasabb jövedelemért túl nagy árat kellene fizetniük.
Ráadásul ugyanaz az élmény egymásnak ellentmondó üzeneteket is hagyhat bennünk. Dolgozz keményen, hogy sok pénzed legyen, de ne bízd el magad. Teremts anyagi függetlenséget, de mindig a családod érdekeit helyezd előtérbe. Keress jól, de ne váljon a pénz utáni vágy az életed központjává. Törekedj nagy dolgokra, de soha ne hidd, hogy többet érsz másoknál.
Éppen ezért a pénzzel kapcsolatos pozitív gondolatok ismételgetése önmagában ritkán elég ahhoz, hogy mélyebb változást érjünk el. Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, mit gondolunk a pénzről, hanem azt is, honnan erednek ezek a meggyőződések, mit jelentenek számunkra, és miként befolyásolják ma is a döntéseinket.
Ez az egyik legfontosabb szám az életedben, szinte mindent elárul rólad
Mi a családod pénztörténete?
Érdemes felidézni, milyen szóbeli és kimondatlan üzenetek vettek körül bennünket a családi otthonban, és ezek hogyan alakították a mai pénzhez való viszonyunkat. Mi történt, amikor váratlan kiadás merült fel, például elromlott az autó? Hogyan reagáltak a szüleink? Milyen hangulat alakult ki? Mi történt akkor, amikor valaki a családban jobb állást kapott vagy több pénzhez jutott? Örültek neki, büszkék voltak rá, vagy inkább aggodalommal és gyanakvással fogadták? Mit jelentett a siker a családunkban, és milyen árat láttunk társulni hozzá?
Lehet, hogy olyan meggyőződéseket hordozunk évek óta, amelyeket a családtagjainktól vettünk át, ők pedig a saját tapasztalataikból és félelmeikből merítették őket. Ha megértjük egy viselkedésminta eredetét, az nem jelenti azt, hogy bárkit hibáztatnunk kellene érte. A pénzügyi helyzetünket természetesen számos más tényező is alakítja: a jelenlegi körülményeink, az előttünk álló lehetőségek és a gazdasági valóság egyaránt számítanak. Az örökölt meggyőződések felismerése mégis segíthet megértenünk, mikor reagálunk a jelen kihívásaira, és mikor követünk olyan régi mintákat, amelyek már nem szolgálják az életünket.
Nem az a cél, hogy mindent elutasítsunk, amit a családunktól tanultunk. Inkább azt érdemes megvizsgálnunk,
melyek azok a tanulságok, amelyek ma is hasznunkra válnak, és melyeket követjük pusztán azért, mert soha nem kérdőjeleztük meg őket.
A legfontosabb kérdés, amelyet feltehetünk magunknak, a következő: ha visszavezetnénk a pénzhez való viszonyunkat a gyermekkori otthonunkig, mit fedeznénk fel arról, amit a pénzről tanultunk? Felnőttként már a saját jövedelmünket keressük, és elvileg a saját pénzügyi döntéseinket hozzuk meg. Azokról a történetekről azonban, amelyeket önmagunknak mesélünk arról, mit érdemlünk, mi lehetséges számunkra, és milyen árat követelhet tőlünk az anyagi siker, sokszor jóval azelőtt döntöttünk, hogy egyáltalán lehetőségünk lett volna választani.