Ismerős érzés? Este 10 óra van, túl vagy egy újabb munkanapon egy olyan állásban, ami teljesen rendben van, mégis azon kapod magad, hogy az álláshirdetéseket böngészed, képzéseket nézegetsz, sikertörténeteket olvasol, vagy olyan emberek LinkedIn-profiljai lapozgatod, akiknek valahogy sikerült újrakezdeniük 30, 40 vagy akár 50 éves koruk után.
Ezeket láttad már?
Egy pillanatra talán el is fog az izgatottság. Egy új, izgalmas, tartalmas fejezetről álmodozol. Egy másik részed pedig azonnal megszólal: „Mi van, ha már túl késő? Mi van, ha már lemaradtam? Mi van, ha kudarcot vallok? Mi van, ha megbánom, hogy hátrahagyom jelenlegi életemet? Mi van, ha csalódnak bennem, de legfőképpen: mi van, ha magamban csalódok?”
Ha valaha eljátszottál már a karrierváltás gondolatával 30 felett, egyáltalán nem vagy egyedül. A kutatások szerint a pályamódosítás ma már egyre gyakoribb, sőt, hétköznapibb, jelenség, hiszen:
a hosszabb karrierpályák a gyorsan változó munkaerőpiac és a személyes értékek átalakulása miatt nehezebben fenntarthatóak.
Mégis, rengetegen évekig egy helyben toporognak, miközben valami másra vágynak.
Ennek oka pedig többnyire nem a lehetőségek vagy az információ hiányában keresendő, hanem a pszichológiában gyökerezik. Rendszeres GLAMOUR olvasóként már jól tudhatod, hogy az agyunk jobban szereti a biztonságot minden másnál, így a boldogságnál is. A szervezet-pszichológiai kutatások rámutatnak arra, hogy gyakran inkább a megszokottat választjuk, mint azt, ami valóban kielégítő lenne hosszabb távon és ami valóban minőségi ugrást jelentene az életünkben.
48 óra alatt radikálisan jobbá teheted az életedet, íme egy magyar pszichológus 3 módszere
Az idegtudományi kutatások szerint a bizonytalanság hasonló területeket aktivál az agyban, mint a fenyegetettség érzése.
Más szóval: a karrierváltást az agyunk sokszor nem lehetőségként, hanem veszélyként értelmezi.
Még akkor is, ha a jelenlegi munkád már nem tölt fel, mégis: már jól ismered a kollégáidat, ismered a folyamatokat és tudod, hogyan fog kinézni a holnapi napod. Az ismeretlen viszont kockázatosnak tűnik, éppen ezért fordul elő, hogy sok tehetséges és kompetens szakember évekig gondolkodik a váltáson anélkül, hogy valódi lépéseket tenne.
A láthatatlan erő, ami visszatart: a veszteségkerülés
A viselkedés-gazdaságtan egyik legismertebb fogalma a veszteségkerülés. Egyszerűen fogalmazva: az emberek sokkal intenzívebben élik meg a veszteségeket, mint az azonos mértékű nyereségeket. A nagyobb szabadság, a magasabb elégedettség vagy akár a magasabb jövedelem lehetősége gyakran kevésbé hat ránk érzelmileg, mint annak a gondolata, hogy elveszíthetjük a jelenlegi biztonságunkat, státuszunkat vagy szakértői szerepünket. Képzelj el két forgatókönyvet:
- Maradsz és továbbra is csak közepesen vagy elégedett.
- Váltasz, de fennáll a kudarc lehetősége.
Objektíven nézve a második opció akár sokkal jobb élethez is vezethet. Érzelmileg azonban a kudarc lehetősége sokkal nagyobbnak tűnik, mint a sikeré. Ezért választják sokan inkább a jól ismert elégedetlenséget az ismeretlen lehetőségek helyett.
Nem a karrierváltástól félsz, hanem az identitás-váltástól
A karrierváltás egyik legkevésbé tárgyalt, mégis legfontosabb aspektusa az identitás. Harminc felett a legtöbben már éveket vagy akár évtizedeket fektettünk a szakmai hírnevünk, a tudásunk és a kapcsolataink építésébe. Egy új területre lépni pedig sokszor úgy érződik, mintha mindent elölről kellene kezdenünk. Valójában azonban gyakran nem a tapasztalatainkat veszítjük el, hanem egy megszokott identitást.
Vegyük például Julia Child történetét: mielőtt a világ egyik legismertebb séfjévé vált volna, reklámszakemberként és köztisztviselőként dolgozott. Harmincas évei végén kezdett el komolyabban foglalkozni a gasztronómiával, első szakácskönyve pedig 49 éves korában jelent meg. Ma szinte elképzelhetetlen más szerepben gondolni rá. Akkoriban azonban az ő pályamódosítása is bizonytalannak, szokatlannak és kockázatosnak tűnhetett.
Sok sikeres karrierváltó története hasonlít Julia Child-éhoz: ami belülről „újrakezdésnek” tűnik, az kívülről gyakran csupán meglévő erősségeink új területen történő kamatoztatása.
Mély traumák húzódhatnak a folyamatos halogatás mögött, te is érintett lehetsz
Miért nem érdemes arra várni, hogy magabiztosnak érezd magad?
Sokan így gondolkodnak: „Majd akkor váltok, ha végre elég magabiztos leszek.” Csakhogy a pszichológiai kutatások szerint a magabiztosság nem így működik. Albert Bandura énhatékonyság-elmélete szerint az önbizalom legtöbbször nem a cselekvés előtt jelenik meg, hanem annak következményeként. A kis sikerek, a tapasztalatok és az új helyzetekben szerzett bizonyítékok fokozatosan építik fel azt az önbizalmat, amelyre vársz.
Ezért nem szünteti meg a félelmet a végtelen információgyűjtés. A cselekvés viszont igen.
Sikeres karrierváltások 30 felett
Bizonyítékra van szükséged arra, hogy nincs lejárati ideje az újrakezdésnek? Vedd szemügyre ezeket a történeteket:
- Vera Wang újságíróként és divatszerkesztőként dolgozott, mielőtt 40 évesen belépett volna a divatiparba. Később a menyasszonyi divat egyik legismertebb alakjává vált.
- Harland Sanders, a KFC alapítója, számos különböző munkát végzett, mielőtt hatvanas éveiben felépítette volna azt a vállalkozást, amely világhírűvé tette.
- Martha Stewart tőzsdeügynökként dolgozott, mielőtt létrehozta volna életmódmárkáját.
Kipróbáltam a lusta-lány módszert, és életem egyik legjobb szakmai döntésének bizonyult
Ezek a történetek nem azért inspirálóak, mert a főszereplőik nem féltek, hanem azért, mert a félelmeik, a koruk és a kifogásaik ellenére is cselekedtek. Hogyan válts karriert anélkül, hogy felforgatnád az egész életedet? A jó hír az, hogy a karrierváltásnak nem kell egyik napról a másikra, drasztikusan bekövetkeznie. Sőt, a szervezetpszichológiai kutatások szerint a fokozatos kísérletezés gyakran eredményesebb stratégia. Megosztok méhány tippet, ami segíthet az elindulásban.
1. Ne döntéseket hozz, hanem kísérletezz!
Ahelyett, hogy azt kérdeznéd: „Teljesen új karrierbe kezdjek?”
Kérdezd inkább ezt: „Mi az az egy apró kísérlet, amit még ebben a hónapban kipróbálhatok?”
Például jelentkezz egy képzésre, vállalj egy kisebb szabadúszó projektet, beszélgess olyanokkal, akik már azon a területen dolgoznak, ami téged is érdekel, végezz önkéntes munkát, ahol kipróbálhatod magad egy új szerepben. Ezek a kísérletek sok információt és valós tapasztalatot nyújtanak.
2. Ismerd fel az “átvihető” készségeidet!
Sokan alábecsülik, mennyi értékes tudást, tapasztaltot és készséget visznek magukkal. A kommunikáció, a vezetői készségek, a probléma-megoldás, az érzelmi intelligencia, a projektmenedzsment vagy a kapcsolatépítés szinte minden iparágban értékes képességek. Tudatosítsd magadban, hogy nem a nulláról indulsz, csak más irányba viszed tovább azt, amit már felépítettél.
Úgy érzed, összeomlik az életed? A pszichológia szerint ez a legnagyobb áttörés jele
3. Számíts a kényelmetlenségre!
A karrierváltás során jelentkező bizonytalanságot sokan annak bizonyítékaként értelmezik, hogy rossz döntést hoztak vagy valamit rosszul csinálnak, pedig gyakran éppen az ellenkezője igaz. A fejlődés természetes velejárója a komfortzónából való kilépés. A pszichológusok ezt tanulási zónának nevezik: annak a területnek, ahol már nem kényelmes minden, de még nem válik bénítóvá a stressz.
4. Tedd fel magadnak a megfelelő kérdéseket!
Ahelyett, hogy folyton azt kérdeznéd: „Mi lesz akkor, ha kudarcot vallok?”
Próbáld ki ezt: „Mi lesz akkor, ha sikerül?”
Vagy még inkább ezt: „Mi lesz akkor, ha soha meg sem próbálom?”
A kutatások szerint életünk végén sokkal gyakrabban bánjuk meg az elszalasztott lehetőségeket, mint azokat a dolgokat, amelyeket megpróbáltunk, még ha nem is sikerültek tökéletesen. Ha 30 felett karrierváltáson gondolkodsz, a bizonytalanságod nem feltétlenül azt jelenti, hogy rossz döntés előtt állsz. Lehet, hogy egyszerűen csak az agyad megpróbál megvédeni a bizonytalanságtól, a veszteségektől és az identitás-változástól.
Csakhogy a fejlődés ritkán történik teljes bizonyosság mellett.
Azok az emberek, akiket a leginkább csodálunk — legyenek vállalkozók, vezetők, művészek —, nem azért jutottak előre, mert nem féltek, hanem azért, mert megtanultak cselekedni, mielőtt minden kétségük eltűnt volna.
