Mit kívánnak a magyar nők 2026-ban? Biztonságot, önrendelkezést és méltó bánásmódot, – többek között ezek a követelések hangzottak el október 30-án, a Parlament előtt tartott második nőjogi demonstráción. Hajnal Edina nőjogi szakértővel, aktivistával, a megmozdulás szervezőjével arról beszélgettünk, pontosan milyen rendszerszintű és társadalmi problémák húzódnak A magyar nők 12 pontja mögött, és mire lenne szükség a változáshoz.
Ezeket láttad már?
Bár a nők biztonsága és társadalmi egyenlősége körüli viták új lendületet kaptak az elmúlt hetekben, a tüntetés szervezői úgy vélik, itt az ideje, hogy a szavakat tettek is kövessék. Követeléseiket tizenkét pontban foglalták össze, ezek megfogalmazásához több mint ezerkétszáz nő véleményét is kikérték.
Miért vonulnak utcára a magyar nők?
Lehel téri eset, Martini Noémi-ügy, hatósági személy által elkövetett visszaélés. „Mindössze” három azon nagy médiavisszhangot kavart események sorában, amelyek egyenként is súlyos kérdéseket vetnek fel a magyar nők biztonságával kapcsolatban. Ezek közül egy (a Lehel téren a párja által fojtogatott és két ismeretlen nőtársa által megmentett Hetesi Nikolett története) is elegendőnek bizonyult Hajnal Edina aktivista számára, hogy szeptember 6-ra nőjogi demonstrációt hirdessen meg.
Mint mondja, a Hetesi Nikolettel történtek rávilágítottak az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának fontosságára: érdemi intézkedés (azaz az elkövető férfi őrizetbe vétele) ugyanis csak azután történt meg, hogy az egyik megmentő, Spira Eszter virális Facebook posztban fakadt ki az eljárás menetét illetően. „De mi történik azokkal, akiknek a küzdelmei nem jutnak el a nyilvánossághoz?” – tette fel magának a kérdést Hajnal, akit – saját elmondása szerint – ez a gondolat inspirált az első tüntetés megszervezésére.
A HVG-s Martini Noémi ügye „már csak hab volt a tortán”. „Az, hogy egy magas beosztású rendőr ilyen attitűddel viseltetik egy újságíró iránt, ugyanarra a problémára vezethető vissza. A tisztelet és az abúzus retorziójának hiányára,” – fogalmaz Hajnal, aki – állítását alátámasztandó – felidézte azt az október 16-i esetet is, amelyben egy civil ruhás rendőr az ügye elsikálását ígérte egy 17 éves lánynak, majd megkérdezte, megcsókolhatja-e.
Az Európa Tanács főtitkárhelyettese is megszólalt a magyar helyzetről, életeket mentene meg, ha ratifikálnánk az isztambuli egyezményt
A történtek hatására Hajnal és Murinai Angéla feminista mentor, író létrehoztak egy kérdőívet, amelyet alig egy hónap alatt 1266 nő töltött ki. A válaszaik alapján állították össze azt a 12 pontot, amely ma, a „Sikítozó kékharisnyák” demonstráció során felolvasásra került a Parlament előtt. „Nem a nők helyett, hanem a nőkért szeretnénk beszélni,”– hangsúlyozta az aktivista a kiállásuk célját.
A magyar nők 12 pontja – követelések és magyarázatok
1. Biztonságot minden nőnek!
Hajnal Edina szerint a válaszadók körében az Isztambuli Egyezmény ratifikálása (jogrendbe emelés) volt a legerősebb támogatottságú követelés. „Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy a nők rendszerszintű abúzus elszenvedői. Családon belüli-, vagy párkapcsolati erőszak esetén nemhogy nem kapnak segítséget, a rendszer nagyon gyakran tovább abuzálja őket, az elkövetők pedig sokszor megússzák a felelősségre vonást. Ideje áthelyezni a súlyokat és egyértelműsíteni: a szégyen nem az áldozaté, hanem az elkövetőké,” – húzza alá az aktivista, aki „biztonság” hívószó alatt hatékony áldozatvédelmet, működő távolságtartást, igazságos rendőrségi, bírósági és családjogi eljárásokat, valamint valódi következményeket szeretne tapasztalni, legyen szó a nők elleni erőszak bármilyen formájáról.
Erre jelentene egyértelmű és határozott lépést az Isztambuli Egyezmény jogrendbe emelése. Az Egyezmény a kapcsolati erőszakot az áldozat emberi jogainak megsértéseként kezeli, és átfogó iránymutatást ad az erőszak megelőzésére, az áldozatok védelmére, valamint a már kialakult veszélyhelyzetek kezelésére vonatkozóan is. Ennek részeként előírja az áldozatokkal kapcsolatba kerülő szakemberek és hatósági dolgozók megfelelő képzését is, hogy képesek legyenek felismerni az erőszak jeleit és szakszerűen reagálni az ilyen helyzetekre. Nem elegendő utólag felelősségre vonni az elkövetőket: olyan intézményrendszerre van szükség, amely képes megelőzni az erőszakot, időben felismerni a veszélyt és valódi védelmet nyújtani az áldozatoknak!
2. Önrendelkezést a női test felett!
„Érdekes az a kettősség, ami a nők testét övezi. Amikor a nők erőszak áldozatai, azt magánügyként kezeli a társadalom, a reprodukciós jogokat viszont közügynek tekintik. Az lenne a normális, ha fordítva lenne,” – mutat rá Hajnal Edina, felidézve az előző kormány gyermekvállalási hajlandóságot ösztönző intézkedéseit. A kérdőívet kitöltők szerint fontos lenne, hogy minden nő szabadon dönthessen arról, akar-e gyermeket. Ehhez azonban elengedhetetlen a megfelelő tájékoztatáshoz való hozzáférés, mind, ami a fogamzásgátlást, mind, ami az egészségügyi ellátást illeti.
3. Anyagi biztonságot és függetlenséget!
A gazdasági kiszolgáltatottság különösen súlyos probléma Magyarországon. Hazánk az utolsó előtti helyen végzett Európai Nemek Közötti Egyenlőség Intézetének (EIGE) 2025-ös rangsorában, az azt megelőző évben pedig kiderült: a magyar nők 57%-a elfogadhatónak tartja, ha egy férfi ellenőrzést gyakorol a pénzügyei felett. „Ha egy nő nincs anyagi biztonságban, és a férjétől függ, az durva hatalmi eltolódásokhoz vezethet. A gazdasági függőség kiszolgáltatottá teszi a nőket, akik – abúzus esetén – nem tudják elhagyni az elkövetőt, hiszen nincs hová menniük. A függőség – legyen az gazdasági vagy egyéb – minden tekintetben kiszolgáltatottságot jelent, az pedig az abúzus melegágya lehet,” – húzza alá az aktivista.
A munkaerőpiacon is hasonló bér-, és foglalkoztatási egyenlőtlenségek állnak fent, így nem csoda, hogy az egyenlő bérezés iránti igény szintúgy a demonstrálók igényei között szerepel. A szervezők fontosnak tartják kiemelni: az igazságos családtámogatás, különös tekintettel az egyedülálló szülőkre és a beteg gyermeküket otthon ápolókra szintúgy olyan foganata az anyagi biztonság kérdésének, amelyet ideje napirendre tűzni.
Volt, aki a kapcsolattartás alatt ölte meg a lányait, volt, akit a puszta kezével vakított meg a partnere - 6 megrázó hazai eset, ami másként alakult volna, ha ratifikáljuk az isztambuli egyezményt
4. Méltó szülészeti ellátást!
A magyar szülészeti ellátás helyzetéről sokat elárul, hogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2025-ben a szülések 42,55%-a császármetszéssel végződött, ami az eddigi legmagasabb arány. (Ez azt jelenti, hogy hazánkban tízből több mint négy gyermek műtéti úton jött világra.)
Bár tény, hogy a császármetszések arányát hivatalosan az ellátott várandósok egészségi állapota, a szülészeti kockázatok és az intézmények betegösszetétele is befolyásolja, Hajnal Edina rámutat, az a kérdőívet kitöltő nők tapasztalatai szerint gyakran az orvos kényelme miatt történik. „Magyarországon a nő másodlagos szereplő a szülése közben. A szülészeti rendszerük egyértelműen túlmedikalizált és orvos-, semmint anya központú. Sokszor megalázóan bánnak velünk szülés közben, abban az időszakban, amikor leginkább kiszolgáltatottak vagyunk a testünknek. Rengeteg nőt traumatizálnak az állami egészségügyben szülés közben önmagában azzal, hogy nem vonják be őt a döntésekbe. Fontos lenne, hogy megszülessen egy olyan emberközpontú, anya- és bababarát szülészeti ellátás, amely során a nő biztonságban érzi magát, és méltósággal hozhatja világra a gyermekét.”
5. Egyenlő esélyeket és korszerű edukációt!
Az aktivisták úgy látják, fontos lenne, hogy a gyerekek másodlagos szocializációs terében, azaz az iskolában „tiszta lappal”, nemi sztereotípiák nélkül indulhassanak el a gyerekek. „Az iskolának – jobb esetben – az lenne a célja, hogy kiegyensúlyozza a hierarchia eltéréseket és nem az, hogy annak melegágya legyen,” – húzza alá Hajnal Edina.
Gryllus Dorka: „Nem a lányodat kell megtanítani arra, hogy ne vegyen fel miniszoknyát”
Az aktivista szerint, ha a kislányok azt tanulják meg az iskolában, hogy kevesebbet érnek, mint fiú osztálytársaik vagy a döntéshozók (például tanárok) kevésbé tartják szem előtt az ő jogaikat, logikus, hogy felnőttként is ezt a mintát viszik magukkal, így könnyebben mennek bele bántalmazó kapcsolatokba. „Ezért lenne fontos az életkornak megfelelő szexuális edukáció bevezetése! Nem elfogadható, hogy a lányainkat kell arra tanítanunk, hogyan védjék meg magukat, amikor este egyedül utaznak haza. A fiúk és férfiak célzott edukációjára van szükség azzal kapcsolatban, mit jelent a beleegyezés, a személyes határok tiszteletben tartása, valamint az, hogy nem!”
6. Tiszteletet, ne megalázást!
Hajnal Edina szerint az elmúlt években normalizálódott a nőkkel szembeni lekezelő, megalázó hangnem, legyen szó akár parlamenti felszólalásokról, akár a médiában róluk szóló diskurzusról. „A nőket sosem a teljesítményük, hanem a külsejük, életkoruk vagy a testük alapján ítélik meg. Ez a szemlélet mostanra beszivárgott a popkultúrába is: a fiatalok által hallgatott zenékben gyakori a nők tárgyiasítása, alárendelt szerepe, ami természetesnek hat. Az ilyen üzenetek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a fiatal generációk magától értetődőnek tekintsék a nemek közti egyenlőtlen (hatalmi) viszonyokat, újratermelve azt a kiszolgáltatottságot, amely a családon belüli erőszak alapja,” – hívja fel az összefüggésekre a figyelmet Hajnal.
A demonstráción résztvevők követelik, hogy az állam lépjen fel a nők elleni diszkriminációval, megalázó és lekezelő bánásmóddal szemben, mind a közbeszédben, a médiában és a mindennapi kommunikációban, egyúttal azt kérik, legyen arányos következménye a nőket megalázó megnyilvánulásoknak.
Az Isztambuli Egyezmény szemlélete és átfogó stratégiája elengedhetetlen a nők elleni erőszak visszaszorításához
7. Összeegyeztethető munkát és családi életet!
A work-life balansz kapcsán is érdekes, kettős mércét azonosítanak a demonstráció szervezői. „Egy nő eleve hátránnyal indul a munkaerőpiacon, hiszen a harmincas éveitől kezdve folyamatosan azt kérdezik tőle az állásinterjúkon – annak ellenére, hogy ez jogellenes –, hogy mikor fog szülni, magyarán ketyegő bombának számít a munkáltató szemében. Amikor anyává válunk, még nagyobb hátrányba kerülünk, hiszen a hároméves GYES alatt bezuhan a karrierünk, nincs elég férőhely a bölcsődében, hogy megkönnyítsék a nők munkaerőpiacra való visszatérését, ha a gyermek beteg, legtöbbször a nő marad vele otthon... A másik oldalon a férfiakat hősként ünnepli a társadalom: az apaság egyfajta tiszteletet vált ki a munkáltatók nagy részéből, sőt, gyakran fizetésemeléssel, egyéb méltányossági lépésekkel (előléptetés, fizetésemelés, bónusz) is járhat,” – fogalmaz Hajnal Edina.
Az aktivista fontosnak tartaná az olyan rugalmas, részmunkaidős munkalehetőségek bevezetését, amelyek valódi segítséget nyújtanak a kisgyerekes anyáknak, emellett valódi segítséget vár a GYED-ről és GYES-ről visszatérők számára. A kérdőívet kitöltők szerint több bölcsődei és óvodai férőhelyre van szükség, megfelelően képzett gondozókkal, ezzel együtt üdvözölnék az egyedülálló szülők helyzetét figyelembe vevő támogatás bevezetését is.
8. Női szempontokat a döntéshozatalban!
Hajnal Edina szerint fontos lenne egy olyan szervezet létrehozása, amely a mindenkori politikai döntések során azt vizsgálná, az hogyan hat a nőkre nézve a hétköznapokban. „Legyen minden döntésnek női vetülete is! Vezessék be a nemek közötti egyenlőségi hatásvizsgálatot a nőket (is) érintő jogszabályok meghozása előtt! Hozzanak létre egy független nőjogi szakértői képviseletet erre a célra, valamint az ilyen jellegű döntésekbe vonják be a nőjogi szervezeteket és az érintett szakmákat is,” – húzza alá. Ha ez nem történik meg, nem lehet igazságos és valóban demokratikus döntéshozatalról beszélni.
Az Isztambuli Egyezmény ratifikálása nem ideológiai kérdés, hanem alapvető emberi jogi és társadalmi ügy
9. A férfiak arányos részvétele a gondoskodási munkában
„A modern családmodell szerint apa és anya is dolgozik. Arról azonban nem sok szó esik, hogy mi történik otthon, miután mindketten hazaérnek: a nők számára ugyanis ekkor kezdődik a második műszak. Egyszerre vagyunk szakács, adminisztrátor, könyvelő, tanár, pszichológus és még sorolhatnánk, mindeközben pedig nincs idő arról elmélkedni, kik is vagyunk mi és mit akarunk. A szabadidő csak egy kósza ábránd marad, amikor a nők jelentős többsége hullafáradtan az ágyba zuhan,” – magyarázza Hajnal Edina, miért lenne fontos, ha a férfiak is arányosan kivennék a részüket a láthatatlan munkából.
Hajnal szerint nem véletlenül alakult ez így az elmúlt években. „Az előző kormány azt várta el a nőktől, hogy minden szerepben álljanak helyt, hiszen egy leterhelt nő nem gondolkozik azon, neki mi jár és mit követelhet magának. Nem lesz valódi politikai aktor,” – hívja fel a figyelmet a 22-es csapdájára.
10. Egyenlő képviseletet a hatalomban
Az aktivisták több nőt szeretnének vezetői és döntéshozói pozíciókban látni, különösen a politikában, a gazdaságban, a médiában, a tudományban és a művészetben. „Régi vicc, miszerint az MTA-ban több Károly van, mint nő. Ideje lenne ezen változtatni,” – hangsúlyozza Hajnal Edina, aki szerint a jövendő nők generációi számára rendkívül fontos, hogy a „klasszikustól” eltérő pozíciókban, ma (még) maszkulinnak titulált posztokon is lássanak nőket. „A fiatal lányoknak szükségük van női példaképekre, akik inspirálhatják őket!
11. Figyelmet a női egészségnek!
A követelések utolsó, két pontja nyílt kérdések formájában került megfogalmazásra a kérdőívet kitöltő tömegek által. Ebben az egészségügyi nemi diszkrimináció megszüntetését forszírozzák: utalva ezzel arra a globális problémára, miszerint az egészségügyi kutatásokat, és az azokból levont következtetéseket jellemzően férfiak testét vizsgálva hozzák meg.
„Hogyan gyógyítsuk meg a női testet, ha a rendszer a férfiak testét veszi alapul az egészségügyben?” – teszi fel a költői kérdést Hajnal Edina. „Amíg nem veszik figyelembe a női test igen eltérő működését az egészséget érintő kérdésekben, addig a női egészség területén is iszonyú hátrányban vagyunk, miközben mi, nők, kimutathatóan többet foglalkozunk a mentális és fizikai egészségmegőrzéssel,” – fogalmaz a szakértő, aki szerint fontos lenne a nőket érintő betegségek felismerése, megfelelő diagnosztikája és kezelése. Követeli, hogy támogassák a női egészséget vizsgáló kutatásokat és képezzék megfelelően az egészségügyi dolgozókat!
12. Felszámolni a menstruációs és fogamzásgátlási szegénységet!
Hasonlóan fontos téma a menstruációs és fogamzásgátlási szegénység felszámolása is. A menstruációs higiéniai termékek jelenleg 27%-os ÁFA-val vásárolhatók meg, de a fogamzásgátlók elérése is hasonlóan magas anyagi erőforrásokat emészthet fel. „A magas árakkal lényegében egy természetes, női folyamatot »büntetnek«, nem gondolva azokra, akiknek nincs pénze megfizetni azokat.” Az akvitisták azt követelik, legyenek megfizethetők a menstruációs és fogamzásgátló eszközök, a rászorulóknak pedig tegyék ingyenessé azokat. Legyenek elérhetők az intézményekben is, vizsgálják felül az őket terhelő adokat, és a munkajog vegye figyelembe a menstruációval összefüggő egészségügyi terheket is!
A magyar nők 12 pontja nem pusztán egy tüntetés követeléslistája. Olyan, hosszabb távú társadalmi változások igényét fogalmazza meg, amelyeknek – az utóbbi időszak eseményeit figyelembe véve – elérkezett az ideje.
