Évad elején komoly döntést hozott Balsai Móni: a színésznő hosszú évek után elhagyta a Centrál Színházat, és minden korábbi szerepét leadta.
Ezeket láttad már?
Balsai Móni szerint félelmetes volt a bizonytalanságot választani, mégis úgy érzi, élete egyik legjobb döntését hozta meg. A Jászai-díjas színésznővel újrakezdésről, művészi szabadságról és különleges, új előadásáról is beszélgettünk.
Az évad elején jöttél el a Centrál Színházból. Mennyire tekinted ezt egy korszak lezárásának?
Teljes mértékben. És nem is igazán szeretnék erről beszélni. Sok következtetést kellett levonnom belőle, magamnak is, és a munkahelyi kapcsolataimban is. Lezártam egy korszakot, és köszönöm, jól vagyok.
Mi van veled azóta, hol és merre dolgozol?
Ez a színházi évadom igazán különlegesre sikerült, sok újdonság talált meg. Már jó ideje zavart, hogy nagyon sokat dolgoztam, de főleg olyan szerepeket, amiket lassan egy évtizede játszottam. Nem volt megújulás, nem jöttek új lehetőségek. Azt éreztem, hogy elmegy felettem az idő, egy helyben topogok, nem fejlődöm. Mintha egy gyárban, ugyanannál a lámpasornál ülnék. Ami hasznos, de közben kell a frissítés, a kihívás, mert egyszerűen kiég az ember. Mivel minden korábbi szerepemet leadtam, minden ajtót becsuktam. Az életem pedig csodálatosan alakult, mert egyszer csak kinyílt a világ! Nagyon pozitív találkozásokat, programokat hozott ez az időszak, amikről nem is mertem álmodni korábban. Például van egy Faludy György anyag, amit Seres Tamás rendezett és Szirtes Edina Mókussal játsszuk. Nekem akkora élmény Faludy szövegeivel ilyen különleges formában foglalkozni, úgy, hogy Edina élőben játszik mellettem, és így adunk át üzeneteket embereknek, mert én ilyet soha nem csináltam még.
Te kerested a lehetőséget, vagy az talált rád?
A Covid előtt ez egyszer már összeállt, de aztán nem igazán értem rá, így nem lett belőle semmi. De most egy szempillantás alatt szivárgott vissza, és hozott magával más lehetőséget is. Még szintén a Covid időszakában hívtak egy játékfesztiválra a Balatonon. Ez egy könnyedebb program, s mivel nagyon szeretem Heltai Jenő nyelvezetét, a Kató korszakának verseiből állítottam össze egy műsort. Ez kicsit kabaré, kicsit pajkos, ami jól illusztrálja Heltai vonzódását a nőkhöz, színésznőkhöz. Egyszeri alkalomnak indult, de olyan jól sikerült, hogy több helyen is előadtam, majd megkeresett Sziklai Ildikó, az Orfeum vezetője, hogy szeretné, ha ez náluk is menne.
Brasch Bence: „Ugyanúgy csinálok mindent, mint a feleségem: pelenkázok, rendet rakok, főzök”
Korábban Kéméndi Tamás harmonikaművésszel adtuk elő, most pedig Csengery Dániel zeneszerző - zongoristával. Majd Ildikó jelezte, hogy bármilyen jó dologra nyitott, így jött az ötlet, és készítettünk egy közös anyagot Makranczi Zalánnal a Költészet napjára. Én gyűjtöttem és szerkesztettem össze az anyagot, amiből egy felolvasóest született. Annyira sikeres lett, hogy több helyre is meghívták az országban. Nagyon büszke vagyok a Lövőház utcai Színkör lakásszínházra is, ami egy egészen különleges hely. Csodálatos színészek - Udvaros Dorottya, Hámori Gabi, Gyabronka József, Csuja Imre - játszanak ott, és tavasszal én is csatlakoztam a csapathoz. Nagyon jó érzés olyan új dolgokat létrehozni, amihez kedvem is van, örömöt is okoz, és végre időm is van rá. Felszabadító olyan emberekkel találkozni, akikkel már régóta nem futottunk össze.
Mennyire áll közel hozzád, ha kisebb, intimebb térben kell játszani?
Nagyon szeretem amikor kisebb térben játszunk, mert látom a nézőket, és érdekel is, hogy reagálnak. Ráadásul egy kis tér teljesen másik játékstílust követel, ahol nem tudsz elrejtőzni, ott nincs hazugság.
Ez nem feszélyez?
Nyilván valamilyen mértékben feszélyez, de közben meg nagyon élvezem, hogy lehet tekintetekkel találkozni, hogy egyértelműek a reakciók. Életemben először a Trojka Színházi Társulással játszottam ennyire kis helyen a Kugler Art Szalonban, Karafiáth Orsolya Minden tekintetben című előadását, ami még most is megy. Ott kóstoltam bele, hogy milyen ez a közelség, és már akkor is nagyon vonzott. Valahogy az egész jobb, élőbb érzés, sokkal természetesebben működik minden.
Makranczi Zalánnal az RTL-en látható Renitens című sorozatban játszol, innen jött az ötlet a közös munkához?
Nem, már a Rózsavölgyi Szalonban játszottunk korábban egy kétszemélyes darabot, akkor alakult ki a barátság. Utána jött a Renitens, a Molnár darab az Orfeumban már szinte adta magát.
Molnár Ferenc a te ötleted volt?
Igen. Szeretem ezt a világot, és úgy éreztem, hogy abszolút illik az Orfeum közegébe. Korábban főleg zenés darabok mentek ott, de most elindult egy nyitás a picit komolyabb témák felé is. Szeretem, amikor egy új irányvonal kialakításában részt vehetek.
Malek Andrea: „Nem sok kérdés maradt magammal kapcsolatban”
A társulat, mint biztos pont nem hiányzik?
Soha nem volt biztos társulat. Nyilván vannak emberek, kollégák, akiket nagyon szeretek, velük most is találkozom. Sőt, az elmúlt évben talán többet is, és olyanokkal is, akikkel eddig nem dolgoztam. Gönczi Dorka Improvizuál Produkciójában van egy házasságterápiáról szóló előadás, amiben végre együtt játszhatom Debreczeni Csabával, akivel nagyon jól tudunk együttműködni. De Ötvös Andrással is itt hozott össze a sors, Elek Ferivel filmben dolgoztunk korábban együtt, de most játszhatunk is közösen. Szóval kinyílt a világ, nem pont úgy, ahogy korábban, hanem teljesen más irányokban, és ez most nagyon jó nekem. Nagyon élvezem, hogy nincsenek kötöttségek, nincsenek fába vert szögek, amik megölik egy idő után a művészi szabadságot. És ami még fontos, hogy több időm lett, nem vagyok annyira leterhelve.
Hogy alakul a jövő, mennyire látsz előre?
Nyáron forgatok, az évadot pedig egy kétszemélyes darabbal kezdem az Orlai Produkciónál. Egy régi álmom is valóra válik: nagy vágyam volt női rendezővel dolgozni, és úgy tűnik ez most összejön, Bagossy Julival egy gyönyörű drámai anyagból készítünk előadást, a címét babonából nem szeretném még elárulni, és Pass Andreával is lesz közös munkám. A lakásszínházba pedig készítettem egy nagyon speciális előadást, A bujaság szonettjei címmel, ami ősztől lesz műsoron.
Mit jelent a nagyon speciális előadás?
Egy ideje már gyűjtöm az erotikus verseket, és mindig motoszkált bennem, hogy jó lenne velük valamit kezdeni. Ezek két évezred gyöngyszemei, amit alapos kutatómunkával gyűjtöttem össze: Szapphótól kezdve Móra Ferenc, vagy Csukás István írásaiból egészen Kiss Judit Ágnesig. Rengeteg anyag volt, de sikerült.
Rácz Zsuzsa: „Mi marad egy nőből, ha a gyerekek kirepülnek, hogyan lehet újrakezdeni?”
Egy történetszálra felfűzni az egészet, és nagyon izgalmas előadás született belőle. Onnan indul a történet, hogy egy nő - akit egyébként Kiss Judit Ágnes inspirált - egyedül van otthon, de nagyon vágyna arra, hogy vele legyen a férje. Nem „színpadon” állok, hanem szabadon jövök - megyek a térben, így olyan, mintha a nézők beugrottak volna a lakásomba. Igazán izgalmas kalandozás, nem a „megszokott” színházi élmény.
Mi az, ami kikapcsol, feltölt téged, ha éppen nem erotikus versek után kutatsz?
Annyira sok intézni való van, anyaként, nőként, hogy néha rá is csodálkozom, hogy fért ez mind bele a színház mellett. Azt érzem, hogy több a szabadidőm, több a szabad estém, ezért többet tudok lenni a gyermekünkkel. Megtanítottam biciklizni, most éppen úszni tanulunk. A saját szabadidőmet még nem találtam meg, valószínűleg én olyan alkat vagyok, akinek nem annyira megy a pihenés. Meg kell tanulnom, hogy milyen az, amikor tényleg nem csinálok semmit.
De az is lehet, hogy ADHD-m van, és nem tudok megülni a fenekemen. Nekem nehéz teljesen kinyomni azt a gombot, hogy ne csináljak valamit, vagy egy kicsit elengedjem a gondolataimat. Most először tudtam időt szakítani arra, hogy a forgatásra feltöltődve érkezzek, amiben nagy segítségem Szakonyi Eszter, aki szuper Vintage Beauty kezelésekkel és termékekkel kényezteti a bőröm, ugyanakkor a lelkem is hálás a törődésért. Várom a nyarat, mert most lesz olyan először, hogy nem kell a családi nyaralásból visszajönnöm munka miatt.
Mekkora a fiad?
Most hatéves, tehát a legjobb időszakban váltottam, mert ez az a korszak, amikor nagyon ott kell lenni mellette, hogy ne csússzanak el a dolgok. Hálás is érte, hogy többet vagyok vele.
A barátaid szakmabeliek, vagy civilek?
Nagyon kevés szakmabeli barátom van. Ezek mindig munkakapcsolatok. De a munkakapcsolatokban is nagyon megszeretheted a másikat, hiszen egy forgatáson hónapokig össze vagy nőve velük. Néha nehéz is megélni, amikor vége egy munkának, és mindenki megy tovább a dolgára. Kicsit olyan, mint amikor valaki, külföldre költözik, mintha elveszítenéd, és ezt nem mindig könnyű megszokni.
Ha nagyobb döntés előtt állsz, hirtelen döntesz, vagy sokat agyalsz rajta?
Nagyon sokat agyalok, viszont amikor meghozom a döntést, akkor abban nagyon biztos vagyok. Olyankor már nincs megingás, mert addigra körbejártam a dolgot, vagy mérlegeltem, hogy mit, miért. Néha talán nem is kellene annyit húznom az időt, mert sokszor derül ki az első reakciómról, hogy az volt a helyes.
Tanácsot szoktál kérni, ha elakadsz?
Szoktam igen, de nagyon megnézem, hogy kitől.
Melyik volt a leghasznosabb tanács, amit kaptál?
Hogy merni kell váltani. Az őszi, már a harmadik semmibe ugrásom volt, harmadszor ugrottam úgy, hogy nem volt alattam védőháló. Az élet abszolút igazolta, hogy ideje volt váltani. Félelmetes, amikor egy biztos, vagy legalábbis biztosnak hitt dologról kiderül, hogy nem jó. Ennél már csak az rosszabb, ha ezt felismered, de nem tudod elengedni. Most látom, hogy mennyi mindentől megfosztottam volna magam, ha nem lépek. Mert nem lett rózsaszín a világ, és előfordul, hogy néha légüres a tér, de legalább van lehetőségem meghallani a saját gondolataimat, eldönteni, hogy mihez van kedvem. Büszke vagyok magamra, hogy meghoztam ezt a döntést. Nagyon ijesztő volt, és nagyon nehéz. Viszont nagyon megérte.
