Exkluzív páros interjút adott a GLAMOUR-nak Paola Faccioli, Milánó ikonikus cukrászdájának, a COVA-nak a vezérigazgatója és Angelo Domenico Rosato, a cég kereskedelmi igazgatója. A „pasticceriát” 1817-ben Antonio Cova, Napóleon egyik katonája alapította, amelyet aztán Paola felmenői vettek át. A milánói cukrászdában már a 19. században is számos híresség megfordult, többek közt Guiseppe Verdi, Giacomo Puccini vagy Ernest Hemingway. A márka sorra nyitja meg üzleteit világszerte – így érkezett meg hozzánk is, Budapestre, méghozzá illő környezetbe, a pompás Matild Palotába.
Ezeket láttad már?
Ismerkedjünk meg az olasz vendéglátás e felsőkategóriás képviselőjével, a COVA-val, ahová bárki betérhet, aki elegáns, olasz eleganciát sugárzó környezetben fogyasztaná el a reggeli eszpresszóját, a legendás kínálatból rendelve hozzá kísérőt; akár egy milánói aperitivót, vagy valamelyik kézműves hagyománnyal készült desszertet.
A COVA-ra sokan nemcsak cukrászdaként vagy kávéházként tekintenek, hanem egy olyan helyre, ahol kellemes élményeket szerezhetnek. Mit szeretnének, hogy egy budapesti vendég először megérezzen, amikor belép a COVA kapuján?
Paola Faccioli: Hogy megérkeztek valahova, ahol jó lenni. Sok vendégünk számára a COVA egy második nappaliszoba.
A cukrászdát 1817-ben alapították, azóta az Milánó egyik híressége. Hogyan lehet egy ilyen erős hagyományt megőrizni folyton változó, rohanó világunkban?
P. F.: Ez talán a legnehezebb feladatunk. A hagyományaink jelentik az identitásunk alapját, ugyanakkor nem élhetünk elszigetelten a jelenkortól. Folyamatosan figyelnünk kell arra, mi zajlik körülöttünk. Meg kell például mutatnunk a fiatalabb generációknak, miért fontos a minőség, a jó alapanyag vagy a kifinomult kiszolgálás. Nem magától értetődő, hogy valaki különbséget tudjon tenni egy valódi kézműves termék és a tömeggyártás között. Három fiam van, és magam is sokat tanulok tőlük. Segítenek megérteni, hogyan gondolkodnak a fiatalok és mik az elvárásaik. Ez inspirál minket a fejlődésre, miközben megőrizzük mindazt a gazdag hagyományt, amit magunkkal hoztunk.
Angelo Domenico Rosato: A hagyomány nem valami poros múzeumi tárgy. Nem elég azt őrizgetni, életben is kell tartani. Ezért, amikor új piacra lépünk, nem csupán arról van szó, hogy átadunk néhány bevált receptet. A világ számos pontján üzemelő egységeinktől csoportok jönnek képzésre hozzánk, ahol elsőként nem is azt sajátítják el, hogyan készülnek a süteményeink, hanem azt próbálják megérteni, mi teszi a COVÁ-t azzá, ami. Mi az a hangulat, ritmus – vagy nevezzük az egészet vendégszeretetnek –, amitől a helyeink különlegesek.
Megnyílt a Klotild Patisserie cukrászda, csak úgy árad belőle a francia elegancia
A COVA ma már több mint negyven helyszínen képviselteti magát világszerte. Hogyan lehet garantálni, hogy mindenhol ugyanazt az élményt kapják a fogyasztók?
A.D.R.: Rengeteg beletett munkával. Van egy úgynevezett „flying teamünk”, amely rendszeresen látogatja a cukrászdáinkat. Nem jelentésekből vagy kamerafelvételekből analizáljuk, mi történik az üzletekben, hanem azokat időnként végiglátogatjuk. Reggelizünk, ebédelünk, vacsorázunk, figyeljük a vendégeket, beszélgetünk a munkatársakkal. A vendéglátásban vannak jól mérhető szegmensek: megfelelő-e az étel hőmérséklete, kellemes-e a zene, rendben van-e a világítás stb.
De az igazi varázst nem lehet táblázatokból kiolvasni, azt meg kell élni.
P.F.: Fontos a következetesség és kiszámíthatóság. A vendégnek tudnia kell, hogy bármelyik országban is jár, nálunk ugyanazzal a minőséggel találkozik – és ez erős bizalmat épít a márkánk köré.
Vannak országspecifikus specialitások a COVA desszertjei közt?
A.D.R.: Nem készítünk ilyen desszerteket, mert fontos számunkra, hogy a vendégek mindenhol ugyanazzal a COVA-élménnyel találkozzanak. De minden piacnak megvannak a maga kedvencei. Hongkongban például a mangós desszertek és a mimózatorta különösen népszerűek, Kuvaitban a tiramisu körül alakult ki óriási érdeklődés, míg Milánóban a maritozzo igazi klasszikus.
2013-ban az LVMH (Louis Vuitton Csoport – a szerk.) többségi tulajdont szerzett a vállalatban. Hogyan hat ez a partnerség a COVA-ra?
P.F.: Elsősorban lehetőséget jelent. Az LVMH az egyik legnagyobb nemzetközi luxusmárka-csoport, amely olyan szakmai hátteret, rendszert és támogatást ad nekünk, amely a csatlakozás óta is nagyban segíti a fejlődésünket. Mégis, nekem az volt a legfontosabb, hogy a brand identitása ne sérüljön. Egy évtized távlatából azt mondhatom, hogy ugyanaz a COVA maradtunk, akik korábban voltunk – és ez számomra az abszolút siker!
Volt olyan döntés a karrierje során, amelyet különösen nehéz volt meghoznia?
P.F.: Igen, pont ez az eladás. Akkoriban édesapám egészségi állapota miatt érzelmileg rendkívül megterhelő időszakot éltem át. Ráadásul olyan érzés volt betagozódni, mintha a gyermekemet bíznám valaki másra. De felelősséggel tartoztam mindig is a márka jövőjéért, ezért főként biztonságot, lehetőséget láttam az LVMH-hoz való csatlakozásban. Azt éreztem, hogy az ottaniak tisztelni fogják a múltunkat és jelenünket – és a mai fejemmel már tudom, hogy akkor jó döntést hoztam.
A luxusiparban egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a kézzel készült termékek. A kézműves munka mit jelent az Önök számára?
P.F.: Mindent! Egyszerűen nem létezhet a COVA nélküle.
A.D.R.: Az LVMH-nál gyakran beszélnek arról, hogy a luxus alapja a szakértelem és a mesterségbeli ismeret. Ez nálunk is így van. Lisztből, vajból, cukorból és tojásból indulunk ki, amelyekből valami olyat alkotunk, ami sokkal több lesz az alkotóelemek összességénél. És ez történik a divat terén is: egy darab bőrből vagy szövetből termék születik, amely mögött szaktudás és szenvedély áll. Ezt a hozzáadott értéket semmilyen gép nem képes kiváltani.
Kvíz: Te felismered, melyik ország nemzeti ételét látod a képen?
(Paolához fordulva.) Nőként mit jelent az Ön számára egy nagy céget irányítani?
P.F.: Példamutatást. Mindig azt kérdezem magamtól: én is ezt választanám? Én is ezt enném? Én is jól érezném magam ebben a környezetben? Ha a válasz igen, akkor jó irányba haladunk. Körbevesz egy nagyon erős női csapat, de őszintén szólva a nemek kérdése nem érdekel. Az számít, hogy ki tudja a legjobban ellátni a feladatát. A sikerhez többféle nézőpontra van szükség, és arra is, hogy tanuljunk egymástól.
Ön hogyan értelmezi a luxus jelentését?
P.F.: Élményként. Régen elég volt egy híres logó, de ma már az is lényeges, hogy mi minden van mögötte. Milyen minőség, milyen kiszolgálás, és a végén: milyen emlék marad a látogatás után. A luxus nem státuszszimbólum, sokkal inkább bizalom, kiszámíthatóság és élményszerzés.
Nem fejezhetjük be az interjút anélkül, hogy az olvasóink meg ne tudnák: Önök számára melyik a favorit a kínálatukból?
P.F.: Pedig ezt a kérdést szinte lehetetlen megválaszolnom. (nevet) Nálam a kávé biztosan első a sorban, de amikor úgy igazán dolce vitára vágyom, többnyire egy szelet panettónét választok.
A.D.R.: A tiramisu és a COVA különleges receptje alapján készített Sacher-torta mindig rabul ejtenek.
