Ezek a filmek nem véletlenül váltak hivatkozási alapokká az elmúlt évtizedekben – de nemcsak nagy jelentőségű alkotások, hanem zseniálisak is. Garantáltan imádni fogod őket. Rakita Vivien filmkritikus listája.
A legnagyobb klasszikus filmek említésére úgy reagálsz, hogy „Rajta van a listámon, de még nem láttam”, miközben valójában nincs is túl sok kedved poros művészkedésre pazarolni az idődet? Az alábbi mesterműveket, legyenek bármennyire is régiek, nemhogy illik ismerni, de soha nem fogod azt érezni, hogy felesleges időpocsékolás volt megnézni őket, mert az ismeretükkel több leszel, nem kevesebb. Persze olyan nagy címek vannak a listán, amiket könnyen lehet, hogy már rég láttál – de a filmtörténeti jelentőségükkel is maradéktalanul tisztában vagy?
Aranypolgár
Miről szól? Charles Foster Kane sajtómágnás, azaz az Aranypolgár életéről a gyerekkorától egészen haláláig, melyet Orson Welles írt és rendezett, valamint ő alakítja a film főszerepét is.
Miért megkerülhetetlen? A filmesztéták szeretnek minden idők legjobb filmjeként hivatkozni az Aranypolgárra, és ez egyáltalán nincs távol a valóságtól. Orson Welles 1941-es klasszikusa úgy forradalmasította a filmnyelvet, hogy a különböző montázstechnikákat, a mélységélesség (ez az egyik leginnovatívabb operatőri fogása a filmnek) vagy a fény-árnyék játék használatát ötvözte, mint korábban senki más. Sutba vágva a hagyományos lineáris történetvezetést idézi fel Kane életét, akinek korrumpálódása a mai napig lebilincselő.
5 toxikus sorozatkarakter, akiért régen rajongtunk, mára viszont tudjuk, hogy igazi red flag
Psycho
Miről szól? Marion Cane, meglopva a munkáltatóját, hogy vőlegénye, Sam adósságát kifizethesse és összeházasodhassanak a Bates Motelben kényszerül megszállni. Mikor azonban napokkal később sem hall a menyasszonya felől, Sam és a nő húga, Lila nyomozni kezdenek Marion eltűnésében.
Miért megkerülhetetlen? Alfred Hitchcock nemcsak a mestere a suspense-nek, azaz az abból fakadó feszültségnek, hogy a néző többet tud a közelgő veszélyről, mint a film szereplője, hanem az atyja is. A Psycho pedig a tökéletes iskolapéldája a hibátlanul kivitelezett suspense-nek, minek következtében ez az 1960-ban debütált thriller körömrágósabban szorongatóbb, mint sok mai produkció. A film fantasztikus(an kivitelezett) csavarokkal operál, ikonikus zenéje pedig akkor is gondoskodik a jump scare-ről, ha pontosan tudod, mire számíthatsz. Emellett természetesen a Psycho a slasher horror elődje, Janet Leigh pedig a filmtörténet első scream queenje.
Bonnie és Clyde
Miről szól? Faye Dunaway és Warren Beatty alakítják a híres gengszterpárost az életükről készült filmben, a Bonnie és Clyde-ban, mely annak a krónikája, hogyan lépett a két fiatal a bűn útjára, kezdtek bankokat rabolni, majd rohantak ezzel a vesztükbe.
Miért megkerülhetetlen? Egy kis (film)történelmi kitekintőre van szükség ahhoz, hogy igazán meg tudjuk érteni, miért is volt annyira jelentőségteljes Arthur Penn gengszterfilmje. A ’60-as években a mozi haldoklott. A fiatalok inkább szórakozni jártak, a vietnámi háborús közvetítések által megemelt ingerküszöbüket már nem ugrották meg a nagy stúdiók produkciói, amiket ráadásul a Hays-kódex nevű hollywoodi öncenzúra rendszere is meglehetősen sarokba szorította. Emiatt egy menekülő szerelmespárról szóló film, akik nem mellesleg bankrabló bűnözők és akik neadjisten még a rend éber őreinél is szerethetőbbek nem jelenhetett volna meg a nagy stúdiók égisze alatt.
Azonban Penn és társai betörtek a független filmes szférába (ők alakították ki azt) és alacsony költségvetésből, kifejezetten a fiatalokat megcélozva rendeztek – így született meg a Bonnie és Clyde is. Ami nem elég, hogy fantasztikus gengszterfilm, erőszakosabb, mint 1967 előtt az öncenzúra idején szinte bármi, de Bonnie és Clyde szerelmének majd tragikus halálának a bemutatásával úgy, ahogy volt, porba döngölte a Hays-kódexet, amit egy évvel később eltöröltek, a művészi szabadság pedig (a korhatárrendszerrel együtt) beköltözött. Hollywoodba.
4 új film, ami egy könyv alapján készült, és a fél világ rajong értük
A Keresztapa
Miről szól? Mario Puzo azonos című regényének adaptációjában a Corleone-család idősödő feje, Don Vito Corleone átruházza a maffiabirodalom irányításának tisztségét a vonakodó fiára, Michaelre.
Miért megkerülhetetlen? Francis Ford Coppola A Keresztapával elkészítette a tökéletes filmet. Ritmusában, történetvezetésében, technikai precizitásában és színészi alakításaiban. Marlon Brandótól Al Pacinóig, Diane Keatontől Robert Duvallig mindenki és minden zseniális ebben a mesterműben, ami nem mellesleg alapjaiban írta át a bűnügyi (elsősorban a gengszter-)filmek szabályait. A Keresztapa előtt ugyanis nem fordulhatott volna elő, hogy a bűnöző nyer.
A gengszternek bűnhődnie kellett, ha pedig az nem jött össze, meghalnia – de Coppola filmjében Michael Corleone úgy győzedelmeskedik, hogy közben morálisan teljesen korrumpálódik. Persze a vita, miszerint A Keresztapa glorifikálja a maffiát az 1972-es bemutatása óta sem csillapodott és a mai napig fennáll. Ezen pedig nyilván nem segít a Don Corleonét istenítő merchök garmadája sem – de talán a tény, hogy ennyire betagozódott a popkultúrába, még inkább megerősíti A Keresztapa ikonikus státuszát.
Filmek, melyeknek még az eredetinél is jobban sikerült a folytatása
A cápa
Miről szól? Amikor egy óriási gyilkoscápa terrorizálni kezdi a Long Island-i fürdőzők korábban békés napjait, a helyi rendőrfőnökön, egy tengerbiológuson és egy öreg tengerészen áll, hogy levadásszák a szörnyet.
Miért megkerülhetetlen? 1975 nyara végérvényesen változtatta meg Hollywood működését. Ekkor mutatták be ugyanis Steven Spielberg rendezését, A cápát. Ezelőtt – bármennyire is elképzelhetetlen ez manapság – a nyári szezon igazi temetőnek számított, ahová gyakorlatilag meghalni küldték a filmeket, mondván, úgysem jár olyankor senki moziba. Spielbergék azonban megléptek valamit, amit korábban senki: tévében kezdték reklámozni a filmet, mégpedig igencsak hatásosan. Olyannyira, hogy A cápa vált az első blockbusterré, az elképesztő kasszasiker pedig megtette a nyarat a filmpremierek csúcsidőszakának, ami – ha csak az idei évre és az Odüsszeiára gondolunk – a mai napig tart.
