A biológiaszakos Tomás számára a világ génekből, DNS-ekből, képletekkel leírható reakciókból áll. De mi történik, amikor vártalanul szerelmes lesz és elveszti a kontrollt az érzései és a racionális gondolkodása felett? Markéta Banková díjnyertes könyvében semmi sem az, aminek látszik.
Ezeket láttad már?
A Prágában játszódó történetet első olvasásra könnyű lenne úgy leírni, mint egy egyszerű nyári limonádét – ám ennél sokkal többet kapunk. Tomást olyan univerzális kérdések foglalkoztatják, mint bárki mást: tartozni valakihez. Szeretni és szeretve lenni. Míg a legtöbben állítják, hogy „mindig s szívre kell hallgatni”, addig Tomás büszkén vallja, hogy ő csakis a gének parancsait követi.
A könyv egyik témája a családhoz való tartozás, a rokonok, a generációkon átívelő tulajdonságok öröklése. Tomást örökbefogadták, s csak az egyetemen találkozik először az első vérszerinti rokonával, a nagybátyjával, aki egy egyetemi professzorral. Míg az örökbefogadó szüleit egyszerűnek tartja, addig a vérszerinti nagybátyját isteníti. Látva a nagybátyja görbe orrát, értelmet nyer, hogy az övé is ilyen; a nagybátyja is értelmiségi, igyekszik az összes végtelen monológját szóról-szóra megjegyezni. Kikéri a véleményét csajozás és randizás terén, figyeli minden mozdulatát, hogyan bűvöli el a fiatal lányokat maga körül. Tomás egyszerre imádja és irigyli a férfit. Számára, ő jelenti a családot, a biológiai és érzelmi kötődést.
A másik meghatározó szereplő Juli, akibe Tomás első látásra beleszeret. A fiú számára Juli megtestesíti a fiatal évek hormonális vágyát és a gyermekkorából hiányzó szeretetet. Bár végül Juli nem viszonozza Tomás érzéseit, a kapcsolat végére Tomás mégis rengeteget tanul önmagáról. Juli sosem tud igazán kiteljesedni a könyvben, végig Tomás elérhetetlen bálványaként funkcionál, akit a fiúnak meg kell hódítania. Csak a könyv legvégén nyer értelmet a korábban értelmetlennek tűnő viselkedése, viszont addigra teljesen átalakul Juli karaktere is.
A fekete humor nagyon meghatározó a könyvben, talán nélküle nem is érvényesülne rendesen a történet. Mint elbeszélő, Tomás ugyanolyan kategorikusan és szárazan írja le a kortársai bulizási és randizási szokásait, mint egy halott rokon elveszett fejének keresését az anatómiai tanszéken. Banková mesterien egyensúlyozza a realitást és az abszurdot, így egy valóságosnak tűnő világot teremtett, amely mégis sokkal szórakoztatóbb.
Sokat gondolkodtam, hogy a cím – Semmi az egész – mire utalhat. A történet végsősoron Tomás útkereséséről szól, ahogyan próbál rájönni ki ő, honnan jött és hová tartozik. Folyamatosan jelek után kutat, és mindennek óriási jelentőséget tulajdonít: legyen szó egy jósnő kétes próféciájáról vagy egy laborból megszöktetett patkány tekintetéről. Tehát ha minden „jelet” fontosnak tart, akkor igazából egyik sem az: a belemagyarázott jelentések értelmüket vesztik.
Ritka, amikor egy író az utolsó oldalig el tudja titkolni a végkifejletet, Bánkovának ez mégis sikerült. Olvasás közben minden fejezettel csak nőtt bennem a kíváncsiság, hogy mi lesz a konklúzió, és rég volt, hogy egy könyvnek sikerült ennyire meglepnie. Az utolsó fejezetek méltón zárják a kalandos a kalandos történetet, anélkül, hogy érzelgőssé vált volna a befejezés. A második könyvével Banková elérte, hogy ha legközelebb cseh írókól beszélünk, akkor Kafka és Kundera neve mellett, ő is eszünkbe jusson.
Csibra-Kaizler Tamara
