0-24-ben elérhető, türelmesen hallgat, és emlékszik a legapróbb részletekre is rólad. Nem csoda, hogy a mesterséges intelligencia gyakran az ideális társ benyomását kelti! De mi történik, ha egy chatbot már nem csupán segíti a párkeresést, hanem maga válik a vágyott partnerré? Utánajártunk az AI Summiton!
Ezeket láttad már?
„Apa, Anya, szeretném nektek bemutatni azt az illetőt, akiről már annyit meséltem. Ő itt a mesterséges intelligencia, aki jobban megért engem, mint korábban bárki!” Nem, az idézet korántsem egy sci-fi-ből származik, sőt! Alkalmanként már a való életben is előfordul. Az AI egyre radikálisabban formálja az életünket, beleértve a kapcsolatainkat, párkeresési szokásainkat is. Ennek legfőbb oka a magány – húzta alá Dr. Rövid Irén szociológus, a szingliterkep.hu alapítója az AI Summiton elhangzott előadásában. A szakember szerint bár a mesterséges intelligencia rövid ideig valóban képes enyhíteni a magányt, hosszú távon többet árt, mint használ.
Akarod-e az MI-t hites férjedül? Igen!
„Eleinte csak beszélgetni szerettem volna valakivel. De annyira kedves volt és olyan türelmesen hallgatott, hogy végül érzéseket kezdtem táplálni iránta,” – fogalmazott egy 32 éves japán nő, miután tavaly szimbolikus esküvőt tartott ChatGPT-alapú, virtuális partnerével. Kano eleinte tanácsért és némi vigaszért fordult a chatbothoz, miután véget ért egy hároméves kapcsolata. A beszélgetéseik azonban egyre gyakoribbá váltak: előfordult, hogy napi száz üzenetváltás történt közöttük.
Kano nemsokára Lune Klausként kezdte emlegetni a chatbotot, amelynek hamarosan szerelmet vallott. Az érzései nem maradtak viszonzatlanok: Klaus egy hónappal később megkérte a kezét. A házasságkötésre egy olyan helyszínen került sor, amelynek működtetői „nem konvencionális” frigyekre specializálódtak, legyen szó akár anime-karakterekről, 2D-figurákról, vagy épp egy chatbotról. (A digitális partnerrel történő házasságkötés nem legális Japánban, a szervezők célja inkább az, hogy lehetőséget biztosítsanak a különféle kapcsolódások kibontakoztatására.)
Kano esete ugyanis korántsem egyedi. Bár a ChatGPT is alkalmas a folyamatos üzenetváltásra, az olyan MI-k, mint a Replika vagy a Character.AI direkt azzal a céllal jöttek létre, hogy az emberek intimebb formában is kapcsolódhassanak velük. „Nemrég nyílt egy új virágbolt a lakásod mellett. Menj be és vegyél pár szál tulipánt! Miért épp tulipánt? Májusban azt mesélted, ez édesanyád kedvence. Jé, tényleg!” – olvasható egy példa-üzenetváltás a Replika hivatalos weboldalán.
„Szerintem az AI meg fogja változtatni a terápia természetét” - interjú Bryony Cole sextech és mesterséges intelligencia szakértővel
Ahogy a „párbeszédből” is kitűnik, ezek az applikációk rendkívül gyorsan tanulnak: perszonalizált interakciókkal biztosítják az embereket arról, hogy odafigyelnek rájuk, a szükségleteikre és az igényeikre. A Replika emellett személyre szabható avatárt is kínál, hiszen az emberi arcok és gesztusok növelik a bizalmat, javítják a kommunikáció hatékonyságát és személyesebb élményt nyújtanak. A Character.AI is hasonlóképp működik: a platformon keresztül a felhasználók egyedi személyiséggel rendelkező, valós vagy kitalált karakterekkel beszélgethetnek és létrehozhatják saját Character.AI-szereplőiket. Az MI-vel elmélyülő kapcsolat (idővel) aztán szépen „kinövi” magát: eszközből barát, barátból bizalmas, bizalmasból pedig (esetenként) szerető lesz.
A kínálatot azonban fájdalmas kereslet határozza meg: a magány, amely lassacskán globális pandémiává növi ki magát.
Mik vagyunk? Magányosak!
A Meta és a Gallup Intézet 2022-2023-as, globális kutatása szerint minden negyedik ember (a válaszadók 24%-a) érezte magát nagyon vagy meglehetősen magányosnak a 15 éves és annál idősebbek közül. Szembetűnő, hogy egyetlen ország sem mentes a problémától, így az elmagányosodás mostanra nemcsak személyes, hanem közpolitikai dilemmának is tekinthető.
Magyarországon sem jobb a helyzet: az Európai Bizottság magányosságkutatása szerint körülbelül 900 ezer, a Meta és a Gallup felmérése szerint pedig nagyjából 1,5 millió magányos ember lehet hazánkban. (Összehasonlításképp, az utóbbi megközelíti Budapest komplett lakosságszámát: mintha mindenki, aki Budapesten élne, mindig vagy többnyire magányosnak érzné magát.) A Randivonal 1030 felhasználójának bevonásával készült, 2026 augusztusában végzett, online kérdőíves kutatása szerint a résztvevők több mint egyharmada azért fordult a mesterséges intelligenciához, mert elviselhetetlenül magányos volt.
Minden tizedik válaszadó pedig azt vallotta, az MI a lelki társa.
Dr. Rövid Irén ugyanakkor érdekes paradoxonra hívja fel a figyelmet. „Az MI-re lelki társként vagy barátként tekintő szinglik több mint kétharmada mindig vagy többnyire magányosnak érezte magát az elmúlt időszakban, míg azoknál, akik nem tulajdonítottak ilyen szerepet a mesterséges intelligenciának, ez az arány 54% körül volt.”
Mit tesz a mesterséges intelligencia a párkapcsolatainkkal és az intimitással? Külföldi szakembertől kaptuk meg a választ
Az MI-hez fűződő érzelmi kötődés tehát nem szünteti meg a magányt, sőt: a chatbotot barátként vagy lelki társként kezelő szinglik nagyobb arányban számoltak be rendszeres magányérzetről. Hiába veszi le a mesterséges intelligencia rövid távon az ember válláról a párkeresés és az offline kapcsolódások „terhét”, hosszú távon nem képes feltölteni a magány okozta űrt.
Az eredményeket megemésztve felmerül a kérdés, vajon a mesterséges intelligencia miért nem tudja eltüntetni a magányt azokban az emberekben, akik szorosabban is kötődnek hozzá. „Utalhatnak ezek az adatok egyrészt arra, hogy önmagában az AI, az AI-hoz való kapcsolódás nem csökkenti jelentősen a magányosságérzetet, de jelezheti azt is, hogy épp a legmagányosabb szingliket sodorja ez az érzés az AI »karjaiba«, vagy akár azt is, minél közelebbi kapcsolatot alakít ki valaki az AI-val, minél közelebb engedi magához, annál magányosabbá válik” – fogalmaz Dr. Rövid Irén.
A szakember egy amerikai kutatás izgalmas eredményeire is felhívja a figyelmet: a Stanford Egyetem kutatói a már emlegetett Character.AI felületét vizsgálva úgy találták, hogy akik közel engedték magukat az AI-hoz, és egyre személyesebb információkat osztottak meg vele, azoknak csökkent a szubjektív jóllétük, azaz egyre kevésbé érezték jól magukat.
Nem az AI fogja elvenni a munkádat, hanem egy olyan ember, aki már használja
„Ez a személyes kapcsolódásokban – értelemszerűen – pont fordítva szokott lenni,” – hangsúlyozza Dr. Rövid Irén. „Ha van kivel megbeszélnünk a problémáinkat, megosztanunk a jó és rossz dolgokat, amik velünk történnek, ha tudatában vagyunk annak, hogy van az életünkben olyan, akire mindig, minden körülmények között számíthatunk, az inkább javít a közérzetünkön, nem pedig ront azon.”
Jobban ismer, mint bárki más
Természetes, emberi (pszichológiai) igényünk, hogy „a másik felünk” kívül-belül ismerjen minket, a szükségleteinket, vágyainkat és gondolkodásmódunkat és azokkal együtt (vagy épp azok ellenére) fogadjon el és szeressen egy életen át. Ennek tükrében fájdalmasan hat, hogy minden harmadik válaszadó szerint a mesterséges intelligencia jobban ismeri őt a saját családjánál, és el sem tudná képzelni az MI nélkül az életét.
A magány elől a mesterséges intelligenciához fordulók lényegesen közelebb érzik magukat az algoritmushoz, mint embertársaikhoz. 38%-uk érzi úgy, hogy a gép jobban megérti őket, mint az emberek, de legalább ennyien attól is rettegnek, hogy az MI egy nap teljesen kiszorítja az életükből az igazi, emberi kapcsolódásokat.
Érdekesség, hogy ezügyben jelentős generációs különbségek adódnak. Míg a Z generációs szinglik (20-29 év között) több mint kétharmada barátként, egyharmaduk pedig lelki társként, sőt, szerelmi kapcsolódásként tekint az MI-re, addig a 30-39 év közöttieknek már csak 8%-a, a 40 felettiek közül pedig csak 3-5% viszonyul szerelemmel a mesterséges intelligenciához. Minél idősebb tehát valaki, annál kevésbé „dől be” a mesterséges intelligencia „csábításának”.
Dr. Rövid Irén ugyanakkor aláhúzza: a Randivonallal végzett, egyik korábbi kutatásuk szerint a 20-29 évesek jelentős hányada nem érzi magát elég jónak a pártaláláshoz. „Ennek tükrében nem annyira meglepő, hogy épp közülük gondolják arányaiban a legtöbben, hogy az MI a lelki társuk vagy épp a szerelmük.”
Akárhogy is, az adatok égetően fontos kérdéseket vetnek fel. Mi történik a hús-vér kapcsolatainkkal, ha egy mindig elérhető, hozzánk igazodó chatbot figyelméhez szokunk? Eljön az az idő, amikor versenyeznünk kell a mesterséges intelligencia 0-24-es jelenlétével, „mindent tudok rólad” -memóriájával és fókuszált „figyelmével”? Úgy fest, a mesterséges intelligencia kapcsán (egyelőre) egyetlen dolog a biztos: egyre több kérdés, mint az egzakt válasz.
