A Fekete Mambák a dél-afrikai természetvédelem hősnői

A sorsdöntő reggelen a 28 éves parkőr társával együtt tartott őrjáratot. Mindkét vadőrnő a fegyvertelen, kizárólag nőkből álló Fekete Mambák nevű csapat tagja, akik az ikonikus dél-afrikai Kruger nemzeti park 62 ezer hektáron elterülő Balule természetvédelmi rezervátumának alkalmazásában 2013 óta védik a terület határait. „Hirtelen cigaretta és tűzifa szaga csapta meg az orrom. Orvvadászok voltak” – meséli Mzimba. A szag egy tisztáshoz vezetett, ahol két férfi készítette reggelijét. „A fiatalabb nem tanúsított ellenállást, az idősebb viszont felmarkolt egy kést és elindult felém” – emlékszik vissza. A támadót paprikaspray-vel sikerült hatástalanítania. „Fájdalmában a földre rogyott. Csak ekkor tudtuk lefogni és megbilincselni” – neveti el magát, miközben szeme büszkeségtől csillog. – Ha visszagondolok, halálra voltam rémülve! Azelőtt soha nem történt velem még hasonló.”

IGAZI EGYSÉGET ALKOTNAK

A letartóztatott két férfi is abból a hatezer orvvadászból került ki, akik aktívan tevékenykednek a Kruger park határain belül. Az orrszarvúk illegális kereskedelmére szakosodott bűnszervezetek a helyi orvvadászokkal dolgoznak össze. A Fekete Mambák ötletét a Balule főgondnoka, Craig Spencer valósította meg. A 2013 óta a legkegyetlenebb dél-afrikai orvvadászok ellen fellépő egység a fegyveres támadás helyett sokkal inkább a megelőzést és a felvilágosítást tűzte ki célul. A felderítő-osztagként működő Mambák naponta többször járják be a Kruger nyugati határát jelölő kerítés mentén húzódó területet, ahol orvvadászok behatolásának nyomai és kihelyezett drótcsapdák után kutatnak. „Kezdetben nem volt könnyű dolgunk. A csapat akkor mindössze hat főből állt, a rezervátumot viszont ugyanúgy be kellett járnunk – magyarázza a 28 éves Nocry Mzimba, aki elsőként került a Mambák közé. – Nem volt más választásunk. Mindent meg kellett tennünk, hogy megvédjük azokat az állatokat.” Az indulása óta eltelt nyolc év alatt a kezdeményezés kiemelkedő eredményeket ért el: a Fekete Mambák mára egy huszonhárom vadőrből álló egység, és miután tizenkét vadásztábort és két, a legyilkolt állatok húsának feldolgozására használt „konyhát” semmisített meg, a Balule határain belül 76 százalékkal csökkentette az orvvadászok tevékenységét. „Kezdetben a lányok egy-egy alkalommal húsz-harminc csapdával tértek vissza. Ma már alig találnak újat – magyarázza William Hodgson, a Mambák vezetője. – Ők az úgynevezett vizuális rendfenntartóink. Ha valami történik, felmérik a helyzetet és kihívják az intézkedésre jogosult fegyveres őröket.”

TÜRELEM, BÁTORSÁG

Kora hajnalban, mikor a madarak csicsergésével és a zsákmányukra leselkedő nagymacskák lopakodásával a rezervátum életre kel, az első egység megkezdi tizenhat kilométeres gyalogjárőri szolgálatát. Elrettentő erejük felbecsülhetetlen értékét mi sem bizonyítja jobban, minthogy az illegális vadászokat sikerült kiűzni a Balule területéről. De az, hogy a Mambák ma ilyen olajozott szervezetként tud működni, azoknak az elhivatott vadőröknek köszönhető, akik elsőként nyitották meg az utat mások előtt. „Kemény kiképzésen vettünk részt, tizenhat napot töltöttünk terepen. A kunyhóinkat az erdőben összegyűjtött fából építettük meg. Nemhogy fürödni nem tudtunk, de még a bakancsot sem vehettük le a lábunkról” – emlékszik vissza a 33 éves Siphiwe Sithole, aki szintén az elsők közt csatlakozott a csapathoz. A társai közt csak „szakaszvezetőként” emlegetett nő az egyik legelkötelezettebb és legtehetségesebb járőr, aki tökéletes megtestesítője mindannak, amit a Mambák áldozathozatalukkal és odaadássukkal képesek elérni. Született vezető, akinek határozott kiállása és magabiztos kisugárzása azoknak a nehézségeknek az eredménye, amikkel kétgyermekes egyedülálló anyaként kellett megküzdenie. „Ehhez a munkához türelemre és bátorságra van szükség. Aki csak a pénzért jön ide, és nem teszi bele a szívét, az nem fogja megvédeni orrszarvúinkat” – fejti ki.

GYAKRAN BENNFENTES TEVÉKENYSÉG

Az ázsiai hagyományos orvoslásban gyakran használt, kilogrammonként akár hatvanezer amerikai dollárt is érő orrszarvútülök iránti megnövekedett kereslet sürgős fellépést igényelt. Dél-Afrikában él a világ rinocérosz-populációjának több mint nyolcvan százaléka, amiből az elmúlt évtizedben csaknem tízezer állat pusztult el. A 2007-ben legyilkolt tizenhárom vadhoz viszonyítva ez ugrásszerű növekedést jelent. Miután a helyi hatóságoknak az illegális vadkereskedelem megakadályozására irányuló erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak, Spencer forradalmi ötlettel állt elő: az orvvadászokat saját területükön kell elfogni. A húszas-harmincas éveikben járó Mambák kizárólag azokból a környékbeli, szegény közösségekből kerülnek ki, ahonnan az orvvadászok is származnak. Ez nemcsak arra ad esélyt, hogy értékes információk birtokába jussanak, hanem – miután fiatal anyaként hatással vannak a jövő generációjára – saját népük gondolkodását is a természetvédelem irányába tudják terelni. „Olyan nőket választunk, akik ösztönszerűen értik a természet működését, így környezetünk megóvásának fontosságát és tudásukat munkaidőn kívül is át tudják adni másoknak – mondja Hodgson. – A helyszíni védelem mellett felvilágosítással és szemléletváltozással is harcolni kell az orvvadászat ellen. Ezt a csatát golyókkal nem tudjuk megnyerni.” Jobb megfigyelőkészségüknek köszönhetően a női vadőrök a férfiaknál sokkal hatékonyabban bukkannak gyanús nyomokra, vermekre, ráadásul kevésbé megvesztegethetők is. „A nők egyszerűen kevésbé befolyásolhatók és sokkal megbízhatóbbak, mint a férfiak – állítja Hodgson. – Az orrszarvú illegális kereskedelme gyakran bennfentes tevékenység. Ezt a csapatot viszont kellemes hangulat, egymás iránti tisztelet és bizalom jellemzi.”

FÁJDALMAS ÉS LASSÚ FOLYAMAT

A természetvédelmi rezervátum és a környező szegény falvak közt már régóta nagy a feszültség. Mivel a park csak korlátozott számban tud embereket alkalmazni, a közösségek nagy része nehezen érti meg, milyen hasznuk származik ebből. A parkot a legtöbben egy körbekerített, idegen helynek tekintik, ahová kizárólag gazdag külföldi turisták járnak. Míg a Kruger területén belül foglalható szállások éjszakánként több száz dollárba kerülnek, a szomszéd falvakban a 47 százalékot is eléri a munkanélküliség, miközben a népesség 78,9 százaléka él az országos szegénységi küszöb alatt. Olyan szembeötlő a különbség, hogy az orvvadászok az életüket is hajlandók kockára tenni pénzért cserébe. „A legtöbb szegény ember orvvadászattal foglalkozik, hisz itt nincs hol elhelyezkedniük – magyarázza a harmincéves Nomuntu Mokgakane, az egyik Fekete Mamba. – A fegyveres vadőrök munkája ellenére az orvvadászatot épp ezért lehetetlen itt teljes egészében felszámolni.” Hodgson ezzel szemben úgy véli, az illegális vadászat megakadályozását célzó korábbi tűzparancs-politika csak rontott a helyzeten. A családfenntartók meggyilkolásával ugyanis teljes nyomorba taszították a családokat, amivel még nagyobb ellenszenvet váltottak ki bennük a természetvédelmi területek iránt. „Senki nem tanult a hibáiból – következtet. – A Fekete Mamba-program legnagyobb erénye, hogy olyan új technikákat és módszereket próbál kitalálni az orvvadászat visszaszorításához, amikhez nem kell embert ölni.” A természet iránti büszkeség érzésének helyreállítása és környezetünk értékének helyiekkel való megértetése fájdalmasan lassú folyamat, aminek gyümölcse hosszú távon érik be.

FONTOS A KÖRNYEZET MEGÓVÁSA

A csata végső kimenetele a fiatal generáción múlik, így a 28 éves Lewyn Maefala vezetésével az osztag egy oktatási programot is elindított, melybe 820 diákot vontak be. Ez a jókedélyű és energikus, Pretoriából származó nő hetente egyszer körbejárja a környék legelmaradottabb településein működő tíz iskolát, hogy az ott tanuló diákokkal megértesse, miért is fontos a környezet megóvása. „Elmagyarázzuk nekik, milyen kapcsolat van a talaj-, illetve víztisztaság és az állatfajok fennmaradása között. Kirándulásokat és szemétgyűjtési akciókat szervezünk. Tevékenységünk célja megértetni velük, hogy környezetünk elhanyagolásával állataink egyszer csak eltűnnek a bolygóról, és akkor már túl késő lesz.” A Bozótbébi (Bush Babies) program kezdeményezése az orvvadászat veszélyein túl azokra a következményekre is felhívja a figyelmet, amik nem csak a környezetünkre vannak káros hatással, hanem – a vadász meggyilkolása esetén – akár családokat dönthet nyomorba.

A környezettudatosság elterjesztése azonban nem könnyű feladat. Az állatok feketekereskedelme olyan nyereséges vállalkozás, hogy a Mambák vagy rokonaik ellen irányuló bosszúvágyat sem szabad alábecsülni. „Eddig még nem történt baj, de a jelenséget nem vehetjük félvállról – mondja Hodgson. – Ezek a lányok nehéz döntést hoznak meg, mikor csatlakoznak hozzánk, mert az orvvadászokban és családjaikban egyre nagyobb ellenszenv alakul ki irántuk.” A Mambák olyan fiatal anyák, akik a havi huszonegy napos szolgálatuk alatt gyerekeiket a nagyszülőkre hagyják. A biztonsági helyzettől függetlenül már ez is hatalmas érzelmi terhet ró rájuk. „Kívülről vagány munkának tűnhet, amit csinálunk, de valójában szörnyen megterhelő – magyarázza a 31 éves Carol Khosa, akinek két gyereke van. – Nem könnyű ilyen sokáig távol lenni a gyerekeidtől, kimaradni az életükből.” Ezt a fizikai és érzelmi áldozatot követelő munkát csak egy bizonyos ideig lehet vállalni. A Mambákat ezért is küldik vadvédelmi iskolákba, ahol egyéb képességek elsajátításával könnyebben találnak majd maguknak állást a jövőben.

AZ ORVVADÁSZOK NYOMÁBAN

Jelenleg tíz újonc áll kiképzés alatt, akiket hamarosan egy másik természetvédelmi rezervátumba helyeznek át. Amint az első hajnali napsugarak megvilágítják az erdőt, és a legelésző zsiráfok és antilopok felbukkannak, a kezdő vadőrök is megkezdik gyakorlatukat a parkhoz közeli, kihasználatlan kifutópályán. Az elméleti ismeretek mellett fekvőtámaszok, felülések, futás és menetelés teszi ki a napi tananyagot. A kommunikációs kódoktól az elfogási technikákig mindent megtanulnak a tanoncok. Mivel ezek a nők egy olyan tradicionális társadalomban nevelkedtek, ahol a nő nem száll szembe a férfival, némelyikük szégyenlős és kényelmetlenül érzi magát ezekben a helyzetekben, de a kiképzésüket végző Mambák emiatt nem aggódnak. Tudják, hogy a két hónapos kemény kiképzés után magabiztosan és felkészülten kezdik majd el a munkát. „Ostobaság azt gondolni, hogy ez a munka nem nőknek való – reagál Sithole nevetve –, olyan nincs, hogy egy munka csak férfiaknak való! Isten megadta a képességet arra, hogy gondolkodjunk, és használjuk a testünket. Ha keményen edzünk, el tudjuk végezni a feladatot.” A vadorzók két-három fős csapatokba szerveződnek, és leginkább teliholdas éjszakákon és szeles napokon dolgoznak, mert a szél tompítja a lövések hangját. „A lövés után tíz percünk van, hogy megtaláljuk a vadászt, mielőtt levágják a tülköt és elmenekülnek” – mondja Hodgson. A vadorzók elleni küzdelemben tanúsított „gyors és hatékony fellépésért” a csoport 2015-ben megnyerte az ENSZ Champions of the Earth (Föld bajnokai) környezetvédelmi díját.

LÉTELEMÜK A GONDOSKODÁS

A toborzás kezdetben kételkedést váltott ki az újoncok családtagjaiban, mert attól féltették a lányokat, hogy orvvadászok vagy vadállatok áldozatául esnek. „Édesanyám először nagyon féltett, most viszont nagyon büszkék rám a szüleim” – mondja a 27 éves Joy Mathebula, aki 2014-ben csatlakozott a Mambákhoz. Mikor épp nincsenek szolgálatban, előfordul, hogy a vadőrök gyerekeikkel látogatják a rezervátumot, hogy közelről is megtapasztalhassák a vadvilágot. Egy igazi oroszlán vagy egy tó vizéből szürcsölő elefántcsalád látványa mind nekik, mind az iskolai felvilágosító programban részt vevőknek életre szóló élményt jelent. Amint lemegy a nap, a fáradtságtól kitikkadt újoncok visszatérnek a hangárba, hogy elkészítsék szerény vacsorájukat. Ahogy az anyáskodó Sithole a távolból figyeli az újoncokat, némelyik lány a néhány évvel ezelőtti önmagára emlékezteti. „Nők vagyunk, ráadásul anyák. Lételemünk a gondoskodás – ismeri el büszkén. – Mikor itt vagyok, összeolvadok a természettel, mint anya a magzatával.” Majd, ahogy figyeli a közös szobába masírozó lányokat, tekintete hirtelen megkeményedik, és eluralkodik rajta a harci szellem. „Tovább kell terjesztenünk a programot. A vadorzóknak tudniuk kell, hogy esélyük sincs azokban a parkokban, ahol Mambák tevékenykednek!”

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es áprilisi lapszámában jelent meg.

Szöveg: Matteo Fagotto

Fotó: Matilde Gattoni

Fordította: Balázs Tünde