Család, hovatartozás, természet - A hét könyve: Dharma

Szűcs Péter új könyve is ezt az élményt adja és még annyi minden mást is kapunk: háborút, kontinensen átívelő szerelmet, növényeket és világkörüli utazást. A nyár egyik legizgalmasabb és legolvasmányosabb megjelenése a Dharma.

Szűcs Péter neve ismerős lehet az újságírói karrierje, vagy a PetersPlanet.travel oldala kapcsán, de talán azt kevesen tudják, hogy eredeti szakmája szerint kertész. Stílusosan a Füvészkertben tartott könyvbemutató beszélgetésen elmesélte, hogy a pandémia előtt éppen egy mexikói izzasztó barlangban kért útmutatást és inspirációt a könyve megírásához. Ez az anekdota méltó előzménytörténetként szolgál a hasonlóan kalandos Dharma-hoz is. A könyv „az élet nagy dolgait” boncolgatja, mindent, ami számunkra (és Szűcs számára) fontos: a család, a hovatartozás, a természet.

A történet Biharnagybajomban, Kamuti István ’56-os behívólevelével kezdődik, és közel hetven évvel később ugyanott ér véget, mikor Léna végre hazatalál. A két eseményt nem csak a helyszín, hanem a névadó „dharma” is összeköti. A hindu vallásban, a dharma valami univerzális, de konkrét, természetből fakadó kötelességet jelent. Valamit, amit az embernek, meg kell tennie, ez a dharmája. István bevonulása majd megmenekülése volt az adott pillanatban a kötelessége, s később ez tette lehetővé, hogy máshol új életet kezdhessen. Hasonlóképp a Magyarországon maradt család felelőssége volt az otthoni ház megőrzése, hogy aztán Tamás és Andrea lánya egyszer megérthesse ki ő és honnan jött.

A dharmán kívül a másik meghatározó motívum az utazás. Szűcs, aki már a fél világot bejárta, ugyanolyan otthonosan vezeti az olvasót a magyar falvakban, mint Rióban vagy akár a Gangesz partján. Könnyedén jeleníti meg a meghatározó korszakokat, nosztalgikusan idézi fel a helyi szokásokat, a mindenki által ismert karaktereket vagy az ikonikussá vált helyeket. A Dharmát olvasva képszerűen jelennek meg a leírt helyek, akár itt vannak a városban, akár az óceán túlpartján.

Egy olyan év után, melyet a bezártság határozott meg, a Dharma egy igazi felüdülés – az első oldalaktól kezdve beszippantja az olvasót és kétszáz oldalon keresztül megtartja.

Talán ami a legjobban tetszett Szűcs írásában, az az empatikus megközelítés: nem ítélkezett, nem nézett le, nem gúnyolódott. Persze egy több generáción és földrészen átívelő családregényt nem is lehet máshogyan megírni, csak érzékenyen tisztelegve a különböző kultúrák és életszemléletek előtt. A Dharmát nem is írhatta volna meg senki más csak a sokat látott és olvasott Szűcs Péter; s ő sem írhatott volna másmilyen könyvet, mint egy kalandos regényt, ami az egész világot öleli fel.

Szöveg: Csibra-Kaizler Tamara