A Squid Game az ijesztő valóságunkat tükrözi? Te mire lennél képes több milliárd forintért?
Még mindig tarol a Netflixen a Squid Game, vagy ha úgy tetszik, magyar címén a Nyerd meg az életed. De mi lehet a titka annak, hogy ekkora népszerűségnek örvend egy alapvetően kegyetlen sorozat, ami elképesztően sötétnek mutatja be az emberi természetet? Sőt, talán fontosabb kérdés az: mit árul el a koreai sorozat az emberekről?
Ezeket láttad már?
Vigyázat: a cikk helyenként spoilereket tartalmaz!
A Netflixen sugárzott dél-koreai Squid Game című túlélési dráma az egyik legnézettebb műsornak bizonyult. Alkotóját fiatal korát beárnyékoló pénzügyi nehézségei ihlették. A történet középpontjában egy halálos játéksorozat áll, amelyet kétségbeesett, anyagi csődben élő emberek játszanak, akik nem látnak más kiutat helyzetük orvoslására. A sorozat egyben allegóriája annak, hogy a gazdagok és a hatalmasok miként használhatják ki az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszúakat saját szórakoztatásukra, akárcsak a régi császárok és királyok, akik halálos harcba küldték a rabszolgákat.
A sorozat egyfajta jellemrajznak is tekinthető, ha pedig ezt figyelembe vesszük: mit látunk? Milyenek vagyunk?
Együttérzünk a nehézsorsúakkal
Bizonyos tekintetben nem nehéz együttérezni azokkal, akik bekerülnek a játékba. Ezek az emberek elkeseredettek, megtörtek, legyőzte őket az élet. Gi-hun nem tud ajándékot venni a gyermekének, nem képes kifizetni anyja kórházi költségeit, akivel nem mellesleg egy fedél alatt él. Ráadásul üldözi a maffia, amelynek nem kevés pénzzel tartozik. Aztán ott van Cho Sang-woo, aki meglopta az ügyfeleit és tetemes összeggel tartozik, ráadásul anyja összes ingóságát megtette fedezetnek.
Együttérzünk a játékosokkal. Megértjük őket. Tudjuk milyen az, amikor hiteleket halmozunk, baráti kölcsönökért folyamodunk és napról-napra élünk. Bár tisztában vagyunk a helyzetükkel, az érzéseikkel, sokan valószínűleg mégiscsak nemet mondanánk egy hasonló lehetőségre. Vagy mégsem? Létezik az a mélypont, amikor a remény erősebb, mint a félelem és a józan ész?
Az ember legnagyobb hajtóereje a remény
Az a 456 játékos a jobb életben bízva vállalja a játékot. Bizonyára végiggondolták minden lehetőségüket és arra jutottak: nincs más választásuk a gyors meggazdagodásra. Többször is elhangzik az a kulcsmondat: a játék szervezői esélyt kínálnak az embereknek. Mi sem kell egy reményvesztett léleknek, mint egy dobás, amivel forgathat a szerencséjén! Az első játék után a játékosok csapatokba verődnek, mert az ősi ösztön azt súgja: együtt nagyobb az esélyük a túlélésre, semmint egyedül. Amíg hangyányi kapaszkodója is van az embernek: remélni fog.
Az erősebb, a gátlástalanabb, a ravaszabb győzedelmeskedik
Bármilyen fájó is legyen az igazság, de így van, még akkor is, ha ez nem helyes. Sajnálatos módon a világban már láthattunk – és láthatunk most is – példákat arra, hogy az erőszak, az elnyomás, a manipuláció működik. Sok helyen az állatvilágban ugyanezt a példát látjuk: az erős, hidegvérű, ravasz ragadozók maradnak életben.
A játékosoknak is az életük a tét. Ha nem játszanak: meghalnak. Ha veszítenek: meghalnak. Emiatt foggal-körömmel kell harcolniuk az életükért. Az életben maradás pedig a legősibb ösztön, ami bizony képes lehet olyan tettekre sarkallni az embert, amelyeket más élethelyzetben eszébe sem jutna megtenni.
Erre ismét jó példa Sang-woo. Tudja, hogy az élete a tét és ezért nem rest szó szerint kigolyózni másokat a játszmából. Amint vesztésre állt az üveggolyó játékban, szemrebbenés nélkül meggyőzte Alit arról, hogy együtt is kijuthatnak, aki bedőlt az ármánykodásnak és végül meghalt.
A főgonosz, Jang Deok-su pedig mindvégig az erőszak híve. Mindenkit átver, kihasznál, és a halál torkába lök másokat, ha az érdeke azt kívánja.
De még az olyan jó lelkű emberek józan eszét is elveheti a félelem, mint Gi-hun, aki esetében megfigyelhettük, hogy képes volt átverni a kedves kis öreget a golyós játékban, majd végül elfogadta, hogy az úgy dönt, feláldozza magát.
Az embernek kell a tudat: van értelme az életének
Az olyanok, mint a remény és a hit, erőt adnak. Akárcsak a küldetéstudat, hogy van értelme az életünknek. Kang Sae-byeok nem kimondottan önmaga miatt érkezett a játékba. Szeretné kimenekíteni az anyját Észak-Koreából és kivenni az öccsét a nevelőotthonból. Itt megmutatkozik a szeretet hatalma is, ami képes rávenni az embert arra, hogy vásárra vigye a saját bőrét, ha cserébe visszakaphatja a családját.
Ji-Yeong is jelesre vizsgázott emberségből, amikor feláldozta magát azért, hogy Kang Sae-byeok élhessen. Pedig neki is voltak vágyai, de azok eltörpültek Kang Sae-byeok céljaihoz képest. Egyszerűen felmérte a helyzetet: kettejük között ő az, akinek valójában nincs miért élnie. Viszont, ha hozzásegítheti a másikat ahhoz, hogy beteljesítse küldetését, akkor miért ne járulhatna hozzá?
Ugyanezt tette a legvégén Sang-Woo is. Nem akarta értelmetlenül befejezni a játékot, ezért inkább önkezével vetett véget az életének, hogy hozzásegítse Gi-Hunt a győzelemhez.
Bárkiből lehet jobb ember – ha akarja
Az emberek igenis képesek a változásra, legfőképpen akkor, ha maguk is akarják azt. Erre a legjobb példa Gi-hun. Kezdetben egy önző, felelőtlen, szerencsejáték-függő volt. Aztán épp ő lesz az, aki mások segítségére lesz és megóvja a bajbajutottakat. Még a nyereményről is lemondana azért, hogy megmentse gyerekkori barátját. Egyszóval a főszereplő teljesen más ember lett a játék végére. Igaz, ehhez tragédiák sorára volt szükség, rettegésre és gigantikus malacperselynyi pénzre. Igen, könnyebb úgy megváltozni, ha érdekünk fűződik hozzá, ahogy az is igaz: az események formálhatják a jellemünket.
A pénz minden problémát megold?
Felmerül a kérdés a sorozat – és a cikk – végére, a pénz minden problémát megold? Tagadhatatlan, hogy sok problémára gyógyír lehet, de nem mindenre. Életet, igazi boldogságot, szeretetet nem vehetünk belőle. Igazából Gi-hunon sem segített. Már eleve annak a körülménye, ahogy megszerezte, szinte teljesen felőrölte. Mire hazaért a játékból, újabb csapás érte és teljesen magába zuhant. Egyedül az emberekbe vetett hit és az újabb életcél segített neki talpra állni. Eldöntötte: felszámolja az egész játékrendszert, másképp úgy érezné, nincs értelme az életének. Ezzel tökéletesen bezárul az emberi természet köre: reménykedés, túlélés, haladás a cél felé és elbukás. Ha pedig a bukásunk nem végleges (mert meghaltunk), akkor a remény ismét talpra állít, újabb célt találunk és kezdődik minden elölről.
Szerző: Wadolowski-Balogh Orsolya
Semmelweis Ignác anyák millióit mentette meg, feleségét azonban tönkretette
