„Mind küzdünk olyan narratívákkal a fejünkben, amelyek nem válnak a hasznunkra” - interjú a Bastille zenekar tagjaival

Ez a cikk több mint 6 hónapja frissült utoljára, a benne lévő információk elavultak lehetnek.
Megosztás Küldés Messengeren Pinterest

Mozgalmas év az idei a Bastille zenekar életében, hiszen a brit csapat februárban adta ki a negyedik nagylemezét, ami a Give Me the Future címet kapta. Dan Smith, Chris „Woody” Wood, Kyle Simmons és Will Farquarson időközben bemutató turnéra indultak, és nagy szerencsénkre augusztus 11-én a Sziget Fesztiválra is ízelítőt adtak a legújabb dalaikból. Sőt, a fellépésük előtt beszélgethettünk velük egy kicsit az album egyik központi kérdéséről, a technológiával való kapcsolatunk árnyoldalairól.

„Mind küzdünk olyan narratívákkal a fejünkben, amelyek nem válnak a hasznunkra” - interjú a Bastille zenekar tagjaival
Fotó: Getty images/Glamour

Van egy mondás, miszerint jobban tesszük, ha nem találkozunk az ikonjainkkal, mert az a kép, ami a fejünkben él róluk, gyakran meg sem közelíti a valóságot. Nos, én bátran kijelenthetem, hogy a rajongó énem egyáltalán nem csalódott, ugyanis a Bastille zenekar tagjai pontosan olyan szerények, alázatosak és közvetlenek, mint amilyennek (látatlanul is) elképzeltem őket. Ráadásul még attól sem riadnak vissza, hogy beismerjék a gyenge pontjaikat. Így, amikor a Sziget Fesztiválon beszélgethettem egy kicsit Dan Smith-szel (ének), Chris „Woody” Wooddal (dob), Kyle Simmonsszal (billentyű) és Will Farquarsonnal (gitár, basszusgitár) a fellépésük előtt, eszükben sem volt letagadni, ők is hajlamosak a technológia függőjévé válni – és ez a legújabb albumuk, a Give Me the Future dalaiban is megjelenik.

Amikor az interjúnk kezdetén arról faggattam a bandát, mikor döbbentek rá, hogy egészségtelen a kapcsolatuk az okostelefonjukkal, egy emberként, nevetve fordultak az énekes, Dan felé, aki ekkor még éppen a kezében tartotta a mobilját - majd szabadkozva gyorsan félretette és magához ragadta a szót. „Azt hiszem, én valójában már régen realizáltam, hogy gondjaim vannak, de semmit sem voltam hajlandó tenni az ügy érdekében, ami szerintem az igazi probléma egyik jele” – vallotta be Dan, majd a Doom Days című daluk szövegére hivatkozott. Az említett számban a „think I'm addicted to my phone, my scrolling horror show” sorok hangzanak el, vagyis a Bastille frontembere ebben egy görgethető horror show-hoz hasonlítja a telefont, aminek a rabjai lehetünk.

HIRDETÉS

A telefonfüggőség ötven árnyalata

És bár nem titkolja, hogy a mobilja addiktívvá vált – úgy érzi, a kérdés ennél sokkal összetettebb. „A legújabb, Give Me the Future című albumunkon egy kifejezetten emberi, nem ítélkező perspektívából akartuk szemléltetni a jelenben élés problémáit és komplexitását” – emelte ki, továbbá azt is kihangsúlyozta, nem a technológia kritizálása a céljuk. „A telefonoknak edukáló szerepe is lehet, és olyan dolgokat is megmutathatnak nekünk, amelyeket egyébként sosem láthatnánk – és ez hihetetlen. De el is szigetelhetnek minket. A legutóbbi lemezünkkel azt próbáltuk meg nyíltan bemutatni, hogy mindkét oldal bonyolult árnyalatokkal van tele. Megvan az oka annak, hogy mindannyian folyamatosan használjuk ezeket az eszközöket, de nem feltétlenül nagyszerűek számunkra.”

A Bastille frontembere pánikrohamokkal küzd, mielőtt színpadra lép, de sosem mondana le a zenéről

A Bastille frontembere pánikrohamokkal küzd, mielőtt színpadra lép, de sosem mondana le a zenéről

A Bastille dobosa, Woody (sokakhoz hasonlóan) a koronavírus-járvány miatti lezárások idején kényszerünk arra, hogy erőteljesebben támaszkodjon a technológiára – így például a videóhívásokra. „Rájöttem, hogy rohadtul utálom az online meetingeket” – mesélte nevetve. „Borzalmas módja ez a kommunikációnak és az emberi kapcsolattartásnak. De ezt nem is feltétlenül nevezném problémának, egyszerűen fel kell ismernünk, hogy egyensúlyra van szükségünk az életben.” A csapat billentyűse, Kyle pedig akkor ébredt rá a függőségére, amikor észrevette, hogy a telefonjára egyfajta komfortot nyújtó eszközként tekint. „Ültem a kanapén, nem tudtam, mit tegyek és a kezem ösztönösen nyúlt a mobilom után - mintha egy biztonságérzetet adó takaró lenne. Ebből tudja az ember, hogy nem a megfelelő okokból használja.” A zenekar negyedik tagja, Will viszont a social media bojkottálásának elkötelezett híve. „Gyakorlatilag minden közösségi oldalról kiléptem, csak néha posztolok a bandáról. Az életem végtelenül jobb lett.”

Fotó: Horváth Andrea

Úton a digitális detox felé

És ha már a gitárosuk szóba hozta a digitális detoxot, kíváncsi lettem arra is, mi jelenti az igazi kikapcsolódást a Bastille tagjai számára - hogyan definiálnák a tökéletes énidőt. Kyle például még nem tud teljesen elszakadni a készülékeitől, hiszen kirándulás, túrázás vagy séta alatt szeret podcastet hallgatni, ha otthon marad, hajlamos ottragadni egy Playstation játék előtt. „Egyelőre még a szabadidőmben is akad egy szál, egy húr, ami visszahúz a technológiához.” Dan pedig a Londont utcáit járja biciklivel a szabad perceiben, vagy futni megy. (Azt azért ő is beismeri, a lezárások alatt megtalálta a módját annak, hogy kerékpározás közben is bekapcsolódhasson egy Zoom-meetingbe. „Valószínűleg nem volt túl biztonságos.”)

Velük ellentétben Woody (aki immár kétgyermekes apuka) ilyenkor mindig félreteszi a telefonját. „Így az összes apró részletre oda tudok figyelni és képessé válok arra, hogy teljesen egészében befogadjam őket” – majd nevetve hozzátette, kénytelen is nélkülözni a mobilját, mert a gyerekei imádnak csobbanni a vízbe. Aztán Dan Willre mutat: „Mivel ő nem használja a közösségi médiát, rendkívül önfegyelmezett a folyamatos tanulásban és minden másban is.” Will egyébként nyelveket tanul a szabadidejében és könyveket olvas. („Azért vannak jó oldalai a technológiának. Ha például egy francia regényt olvasok, a telefonom egy pillanat alatt le tudja fordítani az ismeretlen szavakat. Nem kell a szótárban keresgélnem.”)

Harc a démonainkkal

Az interjúnk után alig pár órával egyébként már a Sziget Fesztivál nagyszínpadján álltak – és bár sokakat meglephet, de éppen ez az az élethelyzet, ami szorongással tölti el a frontembert, Dant. „Furcsa érzés, amikor az ember gyakorlatilag önértékelése a nullához közeli, mégis egy potenciálisan többezer fős közönség előtt kell fellépnie, akik láthatóan tényleg szeretik azt, amit csinál. Azt gondolom, mindannyian küzdünk olyan narratívákkal a fejünkben, amelyek nem válnak a hasznunkra.” És bár természetesen Dan sem tudja a tökéletes módszert a belső démonjaink legyőzésére, azt vallja, nem szabad túl szigorúnak lennünk önmagunkhoz.

„Akármennyire is aggódunk mások véleménye miatt, általában senki sem foglalkozik azzal, kik vagyunk és mit csinálunk. A jó értelemben véve. A légzésgyakorlatok pedig valóban működnek. Én általában megpróbálok megnyugodni, és tenni egy lépést hátrafelé, hogy más perspektívába helyezhessem a dolgokat. Lehet, hogy szorongok a színpadon, de aztán nézőpontot váltok és arra gondolok, mennyire szerencsések vagyunk, hogy a zenélés a munkánk, hogy egyáltalán van munkánk és tető is a fejünk felett. Nehéz ilyenkor ezekre emlékeztetni magunkat, de meg kell tennünk” – jelentette ki Dan. És ezúttal is leküzdötte a félelmét.

Megosztás Küldés Messengeren Pinterest
Google Hírek ikon
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!
Techxpo További cikkek

Ez is érdekelhet

Forgó Árpád: „Lehet a kortárs néha ijesztő, pedig nem az. Egyszerűen ezt csak be kell engedni.”

glamour plusz ikon Forgó Árpád: „Lehet a kortárs néha ijesztő, pedig nem az. Egyszerűen ezt csak be kell engedni.”

Értesülj elsőként legújabb híreinkről

Három zseniális budapesti étterem, amit ki kell próbálnod (x)

Három zseniális budapesti étterem, amit ki kell próbálnod (x)

Így teázz, hogy ellazulj és elengedd a stresszt (x)

Így teázz, hogy ellazulj és elengedd a stresszt (x)

Ettől a vitamintól lesz erős az immunrendszerünk (x)

Ettől a vitamintól lesz erős az immunrendszerünk (x)

5 dolog, amit azonnal meg kell tenned, ha online bántalmazás áldozata lettél (x)

5 dolog, amit azonnal meg kell tenned, ha online bántalmazás áldozata lettél (x)