A hús-vér Mr. Big a Szex és New York világán kívül is létezik, és hamarosan kiderül, mi történt vele
A Szex és New York 1998-ban robbant be a köztudatba. Négy sikeres, szingli nő, akik fiatalok, szókimondóak, és néha nyersen őszinték. A sorozat hamar megkérdőjelezte azokat a tabukat, hogy miről beszélgethetnek a női karakterek egy sorozatban, és nagyon gyorsan az egyik legsikeresebb sorozattá vált. Ebben vitathatatlan sikere volt Candace Bushnellnek, akit leginkább csak úgy szoktak emlegetni, mint a hús-vér Carrie Bradshaw.
Ezeket láttad már?
Candace Bushnell, a Szex és New York írója Budapestre látogat, és március 19-én az Erkel Színházban egy különleges darabban mesél arról, mi az igazság a történetek mögött, milyen randizni New Yorkban, és hogy mi történt a valódi Mr. Biggel.
Mikor a Sex and the City rovatot elindítottad, gondoltad volna, hogy megváltoztathatod az emberek gondolkodását?
Kislány korom óta az volt a célom, hogy megváltoztassam azt, ahogyan az emberek a nőkről gondolkodnak. A hatvanas-hetvenes években nőttem fel, nagyon szexista volt a világ, és szerettem volna ezen változtatni, de fogalmam sem volt, hogyan. Abban az időszakban megmondták a nőknek, hogy mit vehetnek fel, mit tehetnek, mit gondolhatnak, mit kellene érezniük. De én nem azt éreztem, és nem értettem, miért a férfiak irányítanak. Egy családban is az apa volt a családfő, és ő volt mindenért felelős, miközben tudjuk, hogy sok férfinak ez nem az erőssége. A nemek közötti határvonalak nagyon világosak voltak, és ezen változtatni akartam.
Mikor vetted észre, hogy a cikkeiddel nagyon sokan rezonálnak?
Elkezdtem a rovatot írni, és mindenki olvasta, sikeres volt, de tulajdonképpen a New York-i közösségnek szólt. Aztán elindult a tévéműsor, aminek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, úgy voltam vele, hogy még egy dolog, amit csinálok. Majd eltelt nagyjából két év, és valaki mondta, hogy mindenki ezt nézi, mindenki erről beszél.
A nagy Szex és New York kvíz: csak a legnagyobb rajongók tudják helyesen kitölteni
Nem tudtad addig, hogy milyen őrület van körülötte?
Azt érteni kell, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években, a tévé nem sokat számított New Yorkban. Senki nem maradt otthon, hogy tévézzen, mint most. De a sorozat mégis megfogta a nézőket. Mikor az újságban jelentek meg a cikkek, azt mindenki olvasta, és elküldték a barátaiknak is, így jutott el Hollywoodig a híre, ahol aztán körülbelül öt olyan cég volt, akik filmet vagy sorozatot akartak belőle készíteni.
Mit gondolsz arról, hogy azóta újabb generációk jöttek, de ez a sorozat mégis mindegyiknek tud adni valamit, és ennyi év után is aktuális?
Ez az, amit nem lehet előre tudni, és senki nem tudja pontosan, mi a titok, csak hogy az egész fantasztikus. Szerintem nagyon sok különböző dolog kombinációja, egyrészt jó az eredeti alapötlet, kiválóak a színészek, és fantasztikusak az írók. Érdekes, hogy sok fiatal nő nézi, akik még mindig úgy érzik, hogy a sorozat más gondolkodásmódot ad nekik. Bizonyos értelemben minden generációnak újra kell tanulnia a feminizmust, és minden generáció úgy gondolja, hogy tud olyat mutatni neki a sorozat, ami miatt másként tekinthet az életére.
Számomra az a legjobb érzés, amikor odajön hozzám valaki, és azt mondja, hogy a sorozat megváltoztatta az életét, a gondolkodásmódját, és sokkal jobban érzi magát. Ettől én is jobban érzem magam. Pedig a fő célom az volt, hogy írjak egy könyvet. Tizenkilenc éves korom óta írok hivatászszerűen, és nagyon szerettem volna regényíró lenni. Ez volt a célom, illetve az, hogy a tőlem telhető legjobb munkát végezzem.
Ennyi év után is rengeteg tabutémával találkozunk, amelyek a nőket érintik. Sőt vannak olyan kérdések, amelyekről azt gondoltuk, hogy már megoldottuk, és most újra előjönnek. Mi erről a véleményed?
A véleményem nem biztos, hogy publikálásra alkalmas. Fogalmazzunk úgy, hogy a patriarchátus az, ami miatt vannak olyan mélyen berögzült elképzelések, melyek szerint a férfiaknak és a nőknek is egy bizonyos módon kell létezniük. Közben meg látjuk annak az előnyét, hogy a nők egyenlősége felé haladunk. Több nő jár főiskolára, egyetemre, éppen ezért több olyan nőre van szükség, akik annyi pénzt keresnek, mint a férfiak, és akik befolyással és hatalommal rendelkeznek.
Mert a nők másképpen csinálják a dolgokat, mi nem akarunk háborúkban harcolni, ez a férfiak „veszekedése”, mi másképpen oldjuk meg a konfliktusokat. A háborúk és a férfiak konfliktusai azonban veszélyt jelentenek mindenkire. Amíg vannak olyan emberek, mint Elon Musk, akinél ekkora vagyon összpontosul, addig nagy gond van. Az egész pénzügyi struktúra kicsit a nők ellen dolgozik, de úgy gondolom, hogy azért van fejlődés. Sok nőtől hallom, hogy az által, hogy más nőket lát hatalmi pozícióban, úgy érzi, hogy ez számára is elérhető.
A Szex és New York úgy tanított neked egy sor pszichológiai módszert, hogy észre sem vetted
Segíthetnek mentorok egy ilyen helyzeten?
Nekem sajnos nem volt mentorom, nem segített senki, az egészet egyedül csináltam. Soha nem volt mentorom. Az egészet egyedül építettem fel, pedig jó lett volna, ha valaki segít. Ugyanakkor az élet nem mindig így működik, és nem szabad arra várnod, hogy valaki mentoráljon. Megállíthatatlannak kell lenned; tegyél meg mindent, hiszen magadért teszed.
Budapesten milyen témákra fókuszálsz majd?
Egy színdarabbal érkezem, amelyben van egy díszlet, és én vagyok az egyetlen ember a színpadon. Nem beszélgetni fogunk, hanem a Szex és New York eredettörténetét lehet majd megismerni. Kiderül, hogyan írtam, milyen keményen dolgoztam, hogyan találtam ki Carrie Bradshaw karakterét, és mi történt velem ezután. Sok olyan dolog történt a tévéműsorban, ami az én életemben is megtörtént, nem feltétlenül úgy, ahogy a sorozatban, de majd kiderül, hogy jobb vagy rosszabb helyzetben voltam-e, mint a főhős.
A színházi előadás intim, mégis olyan készségekre van szükség, ami nagyon különbözik attól, mint amilyenek az újságíráshoz kellenek. Mennyire okozott ez kihívást számodra?
Meg kellett értenem, hogyan működik ez a világ, és sikerült. Egészen más, mint leülni regényt írni, de őszintén szólva sokkal nehezebb azt csinálni, mint színpadon állni. Napról napra ugyanazt az előadást adom elő, nem változtatok rajta, mindenhol pontosan ugyanaz történik. Amikor nagyon fiatal voltam, jártam színésziskolába, és mindenki azt mondta, „Ó, a tested a hangszered!”.
Én pedig egyáltalán nem értettem, hogy miről beszélnek. Nos, most már értem, hogy ez ugyanannyira szól a fizikumról is. Jó formában kell lennem, tornáznom kell, de amikor regényt írok, erre nem kell odafigyelnem. Senki sem lát, és nem is ez számít. Itt viszont meg kell csinálnom minden este a hajam, a sminkem, és bírnom kell szusszal. Olyan, mint egy testgyakorlat.
26 év után is odáig vagyunk Carrie Bradshaw gardróbjáért, vajon miért?
A sorozat reneszánszát éli a közösségi médiában is. Nemcsak a fiatalok beszélnek róla, hanem arról is gyakran szó esik, hogy most másképp rezonálnak a karakterekkel, mint fiatalabb korukban, sőt vannak, akik teljes pszichológiai elemzéseket végeznek. Egy interjúban téged az igazi Carrie Bradshow-nak neveztek, visszanézve, most is elsősorban Carrie-nek látod magad, vagy már más karakterekkel tudsz azonosulni?
Azt hiszem, mindegyik karakterből van bennünk egy kicsi, legalábbis sokan ezt szokták mondani nekem. Az előadáson meg fogod érteni, hogyan hoztam létre Carrie Bradshaw-t, és megérted azt is, hogy ezek a karakterek önálló életet élnek: ők is változnak, fejlődnek. Carrie 25 éve lett az alteregóm, az ő élete, és az én életem is vett néhány fordulatot. Például az én „Mr. Big-emmel” a történetem máshogy alakult, mint a Carrie és Mr. Big szerelmi sztorija, de nem szeretném ezt elspoilerezni.
Budapesten ez is kiderül március 19-én 20 órai kezdettel az Erkel Színházban. Jegyeket itt tudsz vásárolni.
