Mit tanít a Dalai Láma a boldogságról és az együttérzés erejéről Thinlay Chukki szerint?

A forgalmazó JUNO11 képviseletében Sümeghy Claudia vett részt a bemutatón, aki a vetítést követő szakmai beszélgetés egyik meghatározó szereplője volt. A Dalai Láma – A boldogság tanítása (Wisdom of Happiness) sajtóvetítésén jelen volt továbbá Papp János, akinek tolmácsolásában magyarul hallhattuk Őszentsége gondolatait, míg a film író-rendezője, Barbara Miller online jelentkezett be a közönség számára.

Az exkluzív interjú a délelőtti sajtóprogram záróblokkjában készült, és egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy közelebbről is megismerjük Thinlay Chukki személyes gondolatait a film üzenetéről, a tibeti közösség jelenkori kihívásairól, valamint a boldogság tanításának aktualitásáról.

Exkluzív beszélgetés Thinlay Chukkival

Magyarországon gazdag spirituális hagyomány él, a népi hiedelmektől a mindfulness iránti mai érdeklődésig. Hogyan talál visszhangra a tibeti buddhizmus ebben a közegben?

Ez az első alkalom, hogy Budapesten járok. Megérkezésem pillanatától éreztem a spiritualitás jelenlétét, és sok magyar barátunkkal találkoztam. Nagyon fontosnak tartom, hogy megosszuk egymással értékeinket és spirituális érzékenységünket, és hogy nyitott szívvel forduljunk a Föld minden lakója felé. Őszentsége, a Dalai Láma nyolc alkalommal járt Magyarországon, és biztos vagyok benne, hogy ő is megérezte a spirituális kapcsolatot magyar testvéreinkkel.

Hisszük, hogy függetlenül attól, ki milyen vallást követ – legyen az keresztény, buddhista, hindu, muszlim vagy zsidó –, vannak mindannyiunkat összekötő alapvető értékek: a szeretet, az együttérzés, az egymás iránti tisztelet és az erőszakmentesség. Ezek az értékek mindannyiunk számára fontosak, és ezeket kell közösen támogatnunk. A rövid beszélgetések alapján, amelyeket eddig magyar testvéreinkkel folytattam, úgy érzem, képesek vagyunk együtt képviselni ezeket az értékeket, és közösen óvni ezt a világot.

Thinlay Chukki és Sümeghy Claudia a Dalai Láma – A boldogság tanítása sajtóvetítésén a budapesti Művész Moziban

Sok magyar fiatal kiábrándult és szorong a jövő miatt. Tapasztalatai szerint milyen spirituális erőforrások segíthetnek abban, hogy megtalálják a belső stabilitást és a boldogság érzését?

A modern világ rengeteg fejlődést hozott – például a technológia és a gyógyítás területén –, de amikor az elme és a szív fejlődéséről beszélünk, látnunk kell, hogy a mai oktatás komoly hiányosságokkal küzd. Őszentsége, a Dalai Láma sokszor hangsúlyozta, hogy az oktatás feladata nem csupán a tudás átadása, hanem az is, hogy erős elmét és nyitott szívet neveljen, olyan embereket, akik elkötelezettek mások iránt. A kérdésre válaszolva: ami nekem segíteni szokott, az az, hogy időről időre megállok, hátra lépek egyet, és meditálok. Végiggondolom, milyen utat jártam be, és egyénként hogyan járultam hozzá a világhoz. Nem az anyagi gyarapodás jelenti a sikert – hogy gazdagabbak vagy jómódúbbak lettünk –, és valójában nem is ez a legfontosabb.

Sokkal inkább az számít, hogyan tettük értelmessé az életünket: hogyan szolgáltuk a közösségünket, hogyan segítettük embertársainkat. Így érdemes mérni a sikert.

Mivel hajlamosak vagyunk a saját életünket másokéhoz hasonlítani – hogy kinek mennyi ékszere van, milyen autóval jár, mekkora házban él –, könnyen nyomás alá kerülünk. Ehelyett inkább arra érdemes figyelni, hány ember életét érintettük meg, hányakkal tudtunk valódi kapcsolatot kialakítani, kinek tudtunk segíteni, és hogyan tettük jobbá a közösségünket, végső soron az emberiséget. Ha így tekintünk önmagunkra, az sokkal nagyobb elégedettséget, egyensúlyt és belső nyugalmat ad.

Fontos azt is tudatosítanunk, hogy ezen a Földön csak vendégek vagyunk: előbb-utóbb mindannyian továbbmegyünk, legkésőbb 100–150 éven belül. Biztos vagyok benne, hogy a halálos ágyunkon nem a gyémántgyűrűket, a Gucci- vagy Chanel-táskákat fogjuk számolgatni. Sokkal inkább azt látjuk majd, mennyire volt tartalmas az életünk, és hogyan tettük gazdagabbá mások életét. Ha erre helyezzük a hangsúlyt, a stressz szintünk azonnal csökken, és valóban gazdagabb, teljesebb életet tudunk megélni.

Ezek a csillagjegyek a legnagyobb győztesként zárják az évet a Tarot-kártya jóslata alapján

Őszentsége, a Dalai Láma gyakran beszél a vallásokon túlmutató elköteleződésről és erkölcsről. Hogyan lehet ezeket az alapértékeket egy olyan szekuláris társadalomban érvényesíteni, mint amilyen Magyarország?

Azért fontos az etikai alapelvek vallásokon túli megfogalmazása, valamint az olyan emberi értékek ápolása, mint az együttérzés, mert nem mindenki érti, mit jelent buddhistának lenni, de azt mindenki érti, mit jelent embernek lenni. Az együttérzés nem csupán érzés: cselekvés is. Nem elég, ha megvan bennünk a jóindulat, aktívan hozzá is kell járulnunk ahhoz, hogy ez a kedvesség megjelenjen a tetteinkben.

Úgy gondolom, ez rendkívül fontos: nem elég együttérzőnek lenni, cselekedni is kell. Ez abban mutatkozik meg, hogyan segítünk egy másik emberen, hogyan tesszük könnyebbé valaki életét a saját szolgálatunkkal – ez az együttérzés lényege. Őszentsége, a Dalai Láma idén töltötte be a 90. életévét, és a tibeti adminisztráció az egész évet az együttérzés évének nyilvánította. Ennek részeként arra kérték a tibeti közösséget, hogy aktívan gyakorolja az együttérzést: segítsenek például egy hajléktalan emberen, adjanak neki meleg ételt. Egyetlen tál meleg étel az életet is jelentheti számára, és azt, hogy egy embertársa emberként tekint rá, és elismeri, hogy az élete értékes.

Ezek azok az együttérző cselekedetek, amelyek szerethetőbbé és békésebbé teszik a világot.

Ahogyan már említettem, amikor Magyarországra érkeztem, erős spirituális jelenlétet éreztem. Biztos vagyok benne, hogy itt az emberek készek arra, hogy az együttérzést tettekre váltsák, segítsék és támogassák egymást.

Magyarországon – csakúgy, mint a világ számos más részén – a nők gyakran egyensúlyoznak a szakmai ambíciók, valamint a családi és társadalmi elvárások között. Hogyan tekint a tibeti buddhizmus a nők szerepére és spirituális erejére a mai világban? Számomra különösen fontos, hogy erre a kérdésre nőként, egyfajta nővéremként válaszoljon, mert így ez a tanács még értékesebb lesz számunkra.

A Dalai Láma – A boldogság tanítása című filmben Őszentsége nagyon erőteljesen fogalmaz, amikor azt mondja: a 20. század az erőszak, a konfliktusok és az egyet nem értések évszázada volt – tegyük a 21. századot a béke, a párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és az egymás iránti szeretet évszázadává. Azt is hangsúlyozza, hogy őszintén hisz abban: ha több nő kerül vezető pozícióba, az elhozhatja ezt a változást. Ennek egyik legfontosabb oka szerinte az, hogy a nők természetüknél fogva együttérzőbbek, szeretetteljesebbek és empatikusabbak.

Thinlay Chukki, Őszentsége, a XIV. Dalai Láma hivatalos képviselője Budapesten, A boldogság tanítása című film magyarországi bemutatóján

Nőként, tibetiként, és olyan emberként, aki nemrég lett édesanya – egy kétéves kisfiam van –, magam is egyszerre igyekszem helytállni a szakmai feladataimban és abban a csodában, hogy életet adtam a világnak. Ennek az egyensúlynak a megtalálása rendkívül nehéz. Azt is tudjuk, hogy a világ nem könnyű terep a nők számára, de az a különbség, ami igazán számít, az az, amikor a megszerzett tapasztalatainkat együttérzéssé és cselekvéssé tudjuk alakítani. Egy nő képes azt mondani: amennyit én szenvedtem, amilyen nehézségeken mentem keresztül, azt nem kívánom másnak – ezért a fájdalmat, a nehézségeket és akár a haragot is képes vagyok a szeretet és az együttérzés pozitív energiájává formálni. Ezt személyesen is megéltem az életem során.

Őszentsége, a Dalai Láma képviselőjeként dolgozom, és én vagyok a legfiatalabb nő, akit valaha erre a pozícióra neveztek ki. Mindeközben édesanyává váltam, miközben a munkám során Közép- és Kelet-Európa 24 országáért vagyunk felelősek. Az irodánk rendkívül kicsi – velem együtt mindössze négyen vagyunk –, a felelősség viszont óriási. Nemcsak Őszentségét képviseljük, hanem a száműzetésben működő tibeti kormányt is, és a Tibetben élő tibetiek reményeiért és törekvéseiért dolgozunk.

Az elvárások hatalmasok, ugyanakkor ezt lehetőségként is látom: szolgálatként és áldásként, amelyet kaptam, és amelyben a legjobb tudásom szerint kell helytállnom. Úgy gondolom, hogy minden nő, aki hasonló helyzetben van, aki szakmai kihívásokkal küzd, érzi ezt a belső kényszert, hogy mindig a legjobbját adja. Ugyanakkor emlékeznünk kell arra is, hogy a nap végén mindannyian emberek vagyunk. Nekünk, nőknek meg kell tanulnunk együttérzőnek lenni önmagunkkal is. Az együttérzés nemcsak másoknak jár, hanem saját magunknak is. Néha meg kell bocsátanunk a hibáinkat, a tévedéseinket, és ezeket is pozitív energiává kell alakítanunk. Én eddig így tudtam talpon maradni.

Illés Fanni őszintén mesélt arról, hogyan dolgozta fel a csalódásokat és kudarcokat

Őszentsége egyszer azt mondta, hogy a világot egy nyugati nő fogja megmenteni. Ön hogyan látja ennek kibontakozását?

Ha egy nő képes kézben tartani egy háztartást, életet adni, felnevelni és gondoskodással kísérni egy gyermeket, hogy belőle teljes, értékes ember váljon, és mindeközben a munkájával a társadalmat is szolgálja, professzionális életet éljen, akkor valódi csodákra képes. Én ebben hiszek. A világban egyre inkább azt látjuk, hogy a nők felismerik: a politikában és a közéletben nagyobb együttérzésre van szükség. Ez nem arról szól, hogy ki az erősebb, hanem arról, hogy ki képes jobban megérteni a másikat. Az embereket nem a harc és a szembenállás hozza közelebb egymáshoz, hanem a párbeszéd és a másik nézőpontjának megértése. Őszintén hiszem, hogy sok nő vállalja majd ezeket a felelősségeket, belép a vezetői szerepekbe, és ezzel megváltoztatja a világot.

Jegyezd meg a szavaimat: a világ változni fog, és változnia is kell. Már most is hatalmas átalakulást látok.

Nőként, egy férfiak által dominált területen a valaha volt legfiatalabb képviselőként dolgozva azt tapasztalom, hogy a tibetiek tisztelettel fordulnak felém, és a nyugatiak is megértenek és elfogadnak. Ugyanakkor ez a változás nem valósulhat meg kizárólag a nők erejéből – szükség van a férfiakra is. És ez már el is indult. Egyre többen ismerik fel, hogy a nők sokkal többre képesek annál, mint hogy otthont vezessenek és gyermeket neveljenek. Egyre több férfi beszél arról, mennyire fontos a nézőpontok egyensúlya, és egyre inkább elismerik a nők politikai és társadalmi hozzájárulását is.

Mert nem minden döntés az egóról szól: sok döntés az emberi életről és az értékekről szól – és ezt a szemléletet hozzák magukkal a nők. Az emberek ezt egyre jobban megértik, egyre több férfi és egyre több férfi vezető is felismeri ezt. Ezért látjuk, hogy egyre több nő kerül ezekbe a fontos pozíciókba. És hiszem, hogy a változás valóban eljön: eljutunk oda, hogy nők és férfiak egyaránt hisznek abban, hogy a nők képesek egy békésebb, szeretetteljesebb és együttérzőbb világot teremteni.