Dowlandtől Schubertig a barokk nyelvén

Ma már hihetetlen, hogy az opera műfajának születésekor szinte az összes férfi főszerep kasztrált, vagyis szoprán hangfekvésű férfi orgánumra íródott. E szerepek megkövetelik a női hangmagasságot, ám nélkülözhetetlen hozzájuk a férfiak fizikuma, tüdeje. Leghíresebb közülük Farinelli volt, aki a legfelsőbb körök elismerését is kiérdemelte, s hangja révén dúsgazdaggá vált. A siker elérésének e brutális eszközét csupán 1903-ban tiltotta be X. Piusz pápa – azóta igazi különlegességnek számít, ha valaki férfi létére képes szopráni magasságokba emelkedni.

Bár sorra tűnnek fel újabb és újabb kontratenor sztárok, Michael Chance közülük is különleges helyet foglal el a művészvilágban, hiszen az angol nyelvű barokk vokális repertoár egyedülálló művelője. Lassan négy évtizede a nemzetközi zenei élet aktív szereplője, akinek nevéhez legendás felvételek fűződnek: John Eliot Gardiner produkcióinak egyik állandó szólistájaként közreműködött például Bach kantátáiban, passióiban, h-moll miséjében, Monteverdi- és Händel-operákban. Emellett olyan más nagyságokkal dolgozott együtt, mint Trevor Pinnock, Franz Brüggen, Ton Koopman és Nicholas McGegan. Ritka alkalom, hogy olyan intim és személyes közegben csodálhatjuk meg költeményt és zenét elválaszthatatlan egységbe olvasztó művészetét, mint amilyen a tíz év híján négyszáz esztendeje elhunyt reneszánsz lantos dalszerző, John Dowland, és a más irányból, de hasonló területre érkezett romantikus zeneszerző, Franz Schubert dalainak világa. A világhírű kontratenor partnere az a Maggie Cole lesz, aki csembalóval, fortepianóval és zongorával régóta koncertezik, és olyan neves muzsikusokkal dolgozik együtt rendszeresen, mint Nancy Argenta szoprán, Catherine Mackintosh hegedűs és Steven Isserlis gordonkaművész.