Ez a létező legkárosabb párkapcsolati forma, mégis egyre többen választják

Mi az egyoldalú monogámia, amivel tele van most az internet? Tényleg létezik, vagy csak online kitaláció? Megcsalás lenne, vagy egy működő párkapcsolat receptje? Louis Theroux brit újságíró Netflixes dokumentumfilmje, A manoszféra belsejében nyomán most utánajártunk a jelenségnek és annak, hogy tényleg boldog lehet-e egy ilyen párkapcsolat.

Hallottál már a manoszférától? Lehet, hogy a kifejezésről még nem, de a jelenségről már biztosan. Eléggé felkavarta ugyanis az állóvizet Louis Theroux dokumentumfilmje, A manoszféra belsejében (Inside the Manosphere), ami pont ezt vizsgálja. A másfél órás néznivaló tele van kettős mércéjű „hipermaszkulin” férfijogi influenszerek furcsaságaival: például azzal, hogy imádják a nőket, mégis úgy vélik, ők kevesebbet érdemelnek, mint a férfiak – emiatt pedig teljesen elfogadható számukra az egyoldalú monogámia.

Vagyis amikor a nő hűséges hozzájuk, ők viszont bármit csinálhatnak, bárkivel, mert megengedett nekik a párkapcsolaton kívüli szexuális kapcsolódás valaki mással. A gyakorlatban ez közös megállapodás szerint születik, a dokumentumfilmben azonban mégsem úgy néz ki, mintha a nőknek ebbe lenne bármiféle beleszólása: inkább csak a elszenvedői ennek a cseppet sem mindennapi kapcsolati formának, amire sokan gondolnak megcsalásként.

De vajon tényleg hűtlenség lenne az egyoldalú monogámia? Vásárhelyi Dorottya pszichológust, szexuálpszichológust kérdeztük a jelenségről.

Tényleg létezik ilyen a párkapcsolati modell?

A szakértő azzal kezdi, hogy ma már rengeteg párkapcsolati forma létezik, még a monogám és nem monogám típusokon belül is, ezeket azonban lehetetlen lenne felsorolni, mert mindet egyéni igényekre lehet szabni. „A párkapcsolati formák ma már jóval sokszínűbbek annál, mint amit a klasszikus monogám modell sugall. A monogámia mellett léteznek nyitott kapcsolatok (ahol a felek érzelmileg elkötelezettek egymás felé, de szexuálisan nyitottak); a poliamória (ahol több párhuzamos, érzelmileg is jelentős kapcsolat működik egymás mellett); vagy például a swinger kapcsolatok, illetve különböző hierarchikus nyitott modellek. Ide sorolható az egyoldalú monogámia is, amikor az egyik fél monogám, a másik viszont nem”

Vásárhelyi Dorottya megerősíti, hogy az egyoldalú monogámia bizony létezik. Tehát az, amiről a dokumentumfilm influenszerei meséltek, nem kitaláció, az azonban már több mindentől függ, hogy valóban működik-e így egy párkapcsolat – illetve, még ha működik is, akkor valóban úgy, mint ahogyan az meg van beszélve a partnerrel? A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ez az a párkapcsolati forma, ahol több minden is félremehet. „Bár az egyoldalú monogámia elméletben lehetne kölcsönösen elfogadott, tudatos döntés, a gyakorlatban inkább az egyenlőtlen erőviszonyok mentén alakul ki. Mikor valaki azért mond igent egy ilyen felállásra, mert fél az elhagyástól; vagy úgy érzi, nincs más választása – ekkor pedig az egyoldalú monogámia pedig már nem tekinthető szabad döntésnek. Az tehát a benyomásom, az ilyen megállapodások gyakran nem két autonóm felnőtt fél közös döntései, hanem az egyik fél alkalmazkodása egy alárendeltebb helyzetből.”

Párterapeuta mondja el az igazságot, ezért kockáztatnak az emberek mindent egy viszonyért

Egyoldalú monogámia = megcsalás?

Persze itt is lehetnek kivételek: lehetséges, hogy van olyan pár, aki tényleg arra vágyik, hogy valaki kettejük közül monogám, a másikuk pedig „szabad préda” legyen a párkapcsolatban, ám ahogyan a szakember azt korábban mondta, egy egészséges párkapcsolatban ez így ritkán valósul meg. Az egyoldalú monogámia során sok a bizonytalan tényező, az átláthatatlanság, az egyenlőtlenség és kiegyensúlyozatlanság. Pedig pont ezek azok a dolgok, melyek alapvetően meghatározhatják egy párkapcsolat egészségességét és tartósságát. „Sokan azért mennek bele egy ilyen párkapcsolati formába, mert a beleegyezés ilyenkor a kisebbik rossz a számukra. Így legalább nincs hazugság, talán elkerülhető az árulás, és ami talán a legerősebb motiváció, csökken az elhagyástól való félelem. Ebben az értelemben az egyoldalú monogámia közelebb áll egy legitimált hűtlenséghez, mint egy valóban új, kölcsönös párkapcsolati modellhez.”

Itt jön képbe az, hogy pontosan mit is nevezünk megcsalásnak.

Egy csókot, egy ölelést, egy szexuális aktust? Vagy a fizikaitól való eltávolodást, a másikról szóló gondolatot, az érzelmek kialakulását? Megcsalás az, ha mindkét fél tud róla, sőt, előre meg is beszéli, mi fog történni? Mert az egyoldalú monogámiánál ez a helyzet: ha tisztán, előre le vannak terítve a kártyák és tisztázva van, hogy „te csak engem szerethetsz, de én szerethetek mást is”, akkor az sorolható a hűtlenség kategóriájába?

Érdekes kérdés ez, amire nincsen egyértelmű válasz, hiszen egyéni párkapcsolatokról beszélünk, amelyek ideális esetben a szabad választásunk és döntésünk következményei. Az egyoldalú monogámiával viszont pont az a legnagyobb gond, hogy általa korlátozva van a szabadság. „Ennél a felállásnál nagyon egyenlőtlenek a viszonyok, hiszen az egyik fél szabadsága jelentősen nagyobb, mint a másiké. A „boldogság” ebben az esetben kérdésessé válik: lehet, hogy inkább egy erőltetetten fenntartott egyensúlyról van szó, ahol az egyik fél lemond a szükségleteiről a kapcsolat megőrzése érdekében.”