előfizetésem
Hírlevél
Imádunk a filmekbe menekülni, de káros lehet, ha folyton hozzájuk hasonlítjuk az életünket
A filmek világa mindig kicsit szebb, gyorsabb és érzelmesebb, mint a valóság. Ott minden problémára jut megoldás, a szereplők pontosan tudják, mit akarnak, és a végén mindig elnyerik méltó jutalmukat. De miért érezzük mégis azt, hogy a mi életünk messze nem ilyen kerek és filmszerű? Talán mert a valóság nem forgatókönyv szerint halad – és pont ettől valódi.
A különféle streamingszolgáltatóknak köszönhetően otthonainkat ellepték a népszerű sorozatok, amelyek képesek hatásuk alá vonni az embert akár napokra is. Van, akit teljesen magával ragad egy-egy filmbéli világ, és a digitális korszak hozományaként anélkül élhetünk át mesébe illő tapasztalatokat, hogy kilépnénk az ajtón. A valóság azonban sosem lesz olyan, mint a filmek és sorozatok világa – sokan mégis elhiszik, hogy lehetséges. Drelyó Ágnes pszichológussal vettük górcső alá, mit árulnak a filmek, és meddig mehet el a valóság.
Mesebeli világok
A mesebeli és mitológiai világok egyidősek az emberiséggel. Szükségünk van rájuk, hiszen szeretnénk többet látni a dolgok mögé, mint amennyit a puszta realitás mutat. „A film a mesék folyománya. Márpedig mesékre szükség van, mert ezekben sűrűsödnek azok a kollektív tapasztalatok, igazságok és realizálható vágyak, amelyek az ember életét előbbre vihetik, jobbá tehetik, vagy akár meg is változtathatják. Ezek a tudás tárházai kapaszkodóként kísérnek bennünket. Egy egyén élete azonban sosem fog tudni annyira koncentráltan eseményeket felvonultatni, mint egy-egy mese vagy film.”
A filmekre gyakran tanmeseként tekintünk. Egy jó alkotásba könnyen beleéli magát az ember, és a látottakat, illetve megszerzett tapasztalatokat hajlamosak vagyunk a saját életünkre vetíteni. „A filmek célja, hogy érzelmeket keltsenek és szórakoztassanak. Szerkesztettségüknek és dramatizáló hatásuknak köszönhetően az érzelmi hatás fokozott, így a cselekmény sokkal intenzívebben élhető át. Való életünk nagy része sajnos kevésbé izgalmas, a filmek pedig a szürke hétköznapok monotonitását ellensúlyozzák.” - mondja Drelyó Ágnes.
A filmek gyakran az eseményekre fókuszálnak, és sokkal nagyobb amplitúdóval adagolják a történéseket. Bár a közösségi médiában sokan ugyanezt a fikciót próbálják közvetíteni, kevesek élete ennyire meseszerű.
Mik azok a komfortsorozatok, és miért térünk vissza rendszeresen hozzájuk?
Karakterfejlődés
A filmbéli cselekmények - jobbára - tökéletesen épülnek egymásra, ott mindennek értelme van, a karakterek pontosan tudják, mit akarnak, nem úgy, mint a való életben. A filmek pár másodperc alatt ugranak egyik érdekes jelenetről a másikra, míg te órákat töltesz a buszon vagy a könyvtárban. Ilyen gyorsan és instant módon megélni valamit sokkal könnyebb. És bár a jelenlegi, felgyorsult világ a mindennapoknak is rohamos tempót diktálna, az igazi élet sosem fogja felvenni a filmek ritmusát.
„A nehézségek gyorsabban oldódnak meg, romantizálva vannak, és hamar a helyükre kerülnek a dolgok. Ráadásul nem velünk történnek, hanem a szemünk láttára, így nem is kell átélnünk az ott ábrázolt problémás időszakokat. Ennek eredményeként erőfeszítés nélkül élhetjük át a filmbéli problémákat. Mivel azonban csak szemlélők vagyunk, édesebbek a jobb pillanatok.” - tette hozzá a pszichológus.
A való életben a „jobb pillanatok” általában a helyzetek megoldásai, amikor végre fellélegezhetünk. Ilyenkor nyugalommal zárulnak az események, nem pedig hangos örömmel. A filmbéli öröm nem valós – csak a nézőnek szól. „Édesebb a munka nélküli öröm. Az életben kevésbé látványos egy cselekménysorozat vége, amely hatalmas energiabefektetés árán jön létre. Az instant élményanyag elhúzva van jelen a valóságban, kisebb érzelmi ingadozásokkal tarkítva. Átélni ilyen történéseket egészen más, mint kívülről szemlélni.”
Ezért tűnik egy-egy élet kívülről mindig édesebbnek és tökéletesebbnek, mint amilyen valójában. A közösségi média ugyanazt árulja, mint a filmek – ezért kell vele óvatosan bánni.
Lineáris cselekmények
Szerkesztettségük miatt a filmekben elég könnyen és tisztán alakulnak a dolgok. Akinek ez a mércéje, az mindig csalódni fog. Az életünk nem lineáris: sokszor csak évekkel később értjük meg, miért történt valami. „Amíg egy film inspirál, addig rendben van. Attól a pillanattól kezdve viszont, hogy irányítani kezd valakit, vagy mértékadóvá válik, már tévútra visz. Az életből a kevésbé inspiráló elemek kimaradnak, és hajlamosak vagyunk a munka nélküli életet alapul venni – hiszen a filmekben a munkafolyamatok sosem látszanak.”
Nyugodtan inspirálódj a filmekből, és vond le a tanulságokat – hiszen, ahogy régen a tanmesék, a filmek is adhatnak biztonságos távlatból ötleteket, és lehetnek figyelmeztető táblák bizonyos értelemben. Drelyó Ágnes úgy véli, „örüljünk neki, hogy nem kell fájdalmas tapasztalatokon átmennünk ahhoz, hogy megtanuljuk, mi a teendő, ha medvével találkozunk az erdőben. Találkozhatunk olyan helyzetekkel, amelyeket nem szeretnénk átélni, mégis érzelmileg azonosulhatunk velük biztonságos távolságból. Ezzel kognitív szinten is gazdagodhatunk.”
„Annyira rossz, hogy már jó” – miért szeretünk megszállottan valóságshow-kat nézni?
A filmek és sorozatok társadalomformáló szerepe megkérdőjelezhetetlen. Hányatott sorsok olyan szeleteivel találkozhatunk általuk, amelyek érzékenyítenek bennünket embertársaink iránt. „A film képes pótolni a személyes élettapasztalatok hiányát, sőt, akár manipulálni is tud azáltal, hogy megváltoztatja érzelmeinket egy társadalmi jelenség iránt. Emlékezzünk csak a »Cirkuszt és kenyeret a népnek« mondásra – ugyanez a pszichológiai hatás működik ma is. A filmekben egyszerűnek látszó dolgokat azonban képtelenség a való életben lemintázni, hiszen nem mindig minden olyan egyszerű.”
Egy-egy érzelmi vívódás a filmekben ábrázolt egyszerű módoktól jócskán eltérhet. A mesevilág utáni csalódás ugyanis akkor következik be, amikor valaki életében nem filmszerű esemény történik. „Például egy kapcsolat sem olyan tökéletes, mint egy vígjátékban. Egy megcsalás után sem biztos, hogy egy frappáns mondattal dobjuk ki a másikat. A katarzis, a mindent felszabadító élmény az életben gyakran csak később levonódó konklúzióként jelentkezik. A film leegyszerűsíti a valóságot, míg az élet ehhez képest sokkal bonyolultabb.”
Jó hír, hogy a filmekben ábrázolt jelenetek a valós életből merítenek – rossz hír, hogy nem egészében. Képes vagy elérni az ott látott és csodált dolgokat, csak nem lesz könnyű, és energiát kell beletenned. A szereplők mesebeli hőseink, akikkel könnyű azonosulni, mivel csak életük bizonyos szeleteit látjuk. Ezeket lehetőségként érdemes felfogni, és örülni annak, hogy beleshetünk a világukba.
A filmekben kialakított katartikus csúcspontok az életben ritkábbak, mégis intenzívebbek. A boldogság sokszor nem mindent elsöprő élmény, hanem csendes, amely nem ordít sem a közösségi médiából, sem máshonnan. Nem véletlen, hogy olykor életünkben is felfedezünk egy-egy filmbéli elemet – hiszen az élet szolgál alapul a filmvásznon megjelenő történetekhez. De ne álmodjunk a horrorfilmekben oly gyakori nagy baráti társaságról, akik együtt indulnak nyaralni a hétvégére, ha a film többi részét nem szeretnénk megélni.
És ne feledd: akkor érted meg igazán, miről szólnak a filmek, ha a való életben mersz kockáztatni, és megéled a csalódottsággal együtt járó valóságot is.
