előfizetésem
Hírlevél
Biológiai oka van annak, hogy a férfiak és a nők annyiszor félreértik egymást egy kapcsolatban
Mindannyian ugyanazt akarjuk: szeretni és szeretve lenni, mégis előfordul, hogy a nők és a férfiak másképpen kötődnek, máshogy fejezik ki vágyaikat, érzéseiket, és természetesen másképp reagálnak egyes helyzetekre. Rády Eszter pszichológussal a női és férfi kötődés közti különbségről, és ezen különbségek kiegyenlítéséről beszélgettünk.
A nők a Vénuszról, a férfiak a Marsról származnak, és néha valóban azt érezzük, hogy a párunk egy másik bolygón él. A nők és a férfiak hormonrendszerük működéséből, evolúciós fejlődésükből kifolyólag teljesen máshogy reagálnak egyes helyzetekre. Másként mutatják ki az érzelmeiket, másként kötődnek, szeretnek, és segítenek egy-egy probléma megoldásában. De hogyan egyenlíthető ki a világok közötti különbség úgy, hogy mindkét fél elégedett és boldog legyen? Rády Eszter pszichológussal beszélgettünk.
Mi nők, miért kötődünk másképp, mint a férfiak?
Egy nehéz nap után, amikor teljesen kimerülten hazaérünk, csupán egyetlen dologra vágyunk: hogy a párunk átöleljen, és azt mondja: „Minden rendben lesz!”, de ő ehelyett a legtöbb esetben elkezdi megoldani a problémáinkat, vagy még rosszabb – versenyhelyzetet csinál belőle, és így reagál: „Na, te azt hiszed, neked volt nehéz napod? Hallgasd meg, mi történt velem!” Fordított esetben az is gyakori jelenség lehet, hogy a párunk hazaér, és ahelyett, hogy leülne velünk beszélgetni, azonnal a kondigéphez rohan, vagy belekezd valami fontos projektbe.
Értetlenül állunk a helyzet előtt, és azon gondolkodunk: „Miért nem akar velem lenni, amikor láthatóan stresszes?” A válasz nem az, hogy az egyikünk biztos nehéz partner. A megoldás a biológiánkban rejlik. Pontosabban abban, hogy az agyunk és hormonrendszerünk alapvetően másképp reagál a stresszre – és ez közvetlenül befolyásolja azt is, hogy hogyan kötődünk egymáshoz.
A hormonrendszer működése hogyan befolyásolja a kötődés minőségét?
A párkapcsolati hormonháborúban két szereplő van: az oxitocin és a kortizol, hiszen a kapcsolódás és kötődés biológiája eköré a két fő hormon köré épül. Mindkét nem termeli mindkét hormont, de a kutatások azt mutatják, hogy a férfiak és a nők alapvetően különböző módon használják őket a stresszhelyzetekben és ez határozza meg, hogy hogyan kötődnek egymáshoz. A nők esetében a kötődés az oxitocin felszabadulásán alapul, amit gyakran „szeretethormonnak” vagy „kötődési hormonnak” neveznek. Azonban van itt egy csavar a helyzetben: az oxitocin akkor szabadul fel a legnagyobb mennyiségben, amikor a stressz és a fájdalom hiányzik.
Ezt a TikTok-trendet ne próbáld ki, ha meg akarod őrizni a párkapcsolatodat
Dr. Shelley Taylor, a UCLA pszichológusa, aki évtizedeket töltött a női stresszválasz kutatásával, ezt a jelenséget „tend and befriend” (gondoskodás és barátkozás) válasznak nevezte el. A klasszikus „fight or flight” (harcolj vagy menekülj) válasszal ellentétben, amit elsősorban férfiaknál figyeltek meg, a nők stressz esetén inkább választják a gondoskodást – törődni kezdenek másokkal – vagy barátkoznak, társas kapcsolatokat építenek.
Ennek az oka egy evolúciós válasz: mégpedig az, hogy a nőstények nem engedhették meg maguknak, hogy harcoljanak, vagy meneküljenek, hiszen a gyermekeik védelméről és támogatásáról közvetlenül ők gondoskodtak. Ennek a neurobiológiai hátterében az áll, hogy amikor egy nő biztonságban érzi magát, és a stressz csökken, oxitocin szabadul fel az agyában. Ez az oxitocin növeli a bizalmat és az empátiát, valamint fokozza a társas kapcsolódás vágyát.
Az oxitocin rendszer csak akkor aktiválódik hatékonyan, ha a környezet, vagyis a párkapcsolat biztonságos. Ha egy nő állandó stresszben van, fájdalmat él át, vagy veszélyben érzi magát, az oxitocin rendszere nem tud megfelelően működni. Ezért van az, hogy a nők először biztonságot keresnek (például kibeszélik a problémáikat), és csak utána néznek szembe a kihívásokkal. A férfiak a kortizol miatt a küzdés hevében tudnak kötődni, emiatt más lesz a kapcsolódás mechanizmusa is.
Ők stressz és fájdalom közben kötődnek, pont fordítva, mint a nők.
Ebben a kortizol játszik kulcsszerepet. Egy 2007-es tanulmány, amelyet Thomas Pickering vezetett, kimutatta, hogy a férfiak kortizolszintje jelentősen megemelkedik teljesítményalapú feladatok során (például verseny, kihívás, célok elérése), míg a nőknél ez a reakció sokkal gyengébb. Ezzel szemben a nők kortizolszintje inkább társas elutasítás esetén emelkedik meg.
A gyakorlatban a férfiak akkor érzik a legerősebb kötődést, amikor közös kihívásokat győznek le (sport, projekt, probléma megoldása), vagy teljesítményt nyújtanak együtt (építkezés, verseny, tanulás). Ez az evolúciós múltból ered: a férfiak történelmileg akkor kötődtek egymáshoz a legerősebben, amikor együtt vadásztak, harcoltak, vagy túlélési kihívásokkal néztek szembe. A kortizol felszabadulása mobilizálta őket, és a közös teljesítmény után a dopamin és endorfin felszabadulása megerősítette a kötődést. Ez magyarázza, hogy a férfiak miért inkább megoldani akarják egyből a problémát.
Most már érthető, miért alakulnak ki félreértések a kapcsolatokban. Amikor egy nő stresszes, oxitocinra van szüksége – ami biztonságot, nyugalmat, empátiát jelent. Amikor egy férfi stresszes, kortizolra van szüksége – ami cselekvést jelent.
Így élhetsz boldog párkapcsolatban akkor is, ha szorongó vagy elkerülő kötődő vagy
Nézzünk egy mindennapos helyzetet, íme a „Csak hallgass meg” vs. „Hadd oldjam meg” konfliktus:
- Nő: „Szörnyű napom volt. A főnököm megint kritizált, és úgy érzem, semmit sem csinálok jól.”
- Férfi: „Oké, akkor holnap menj be hozzá, és mondd meg neki, hogy… vagy írhatsz egy e-mailt, amiben…”
- Nő (frusztráltan): „Nem kértem, hogy megoldd! Csak hallgass meg!”
De mi történik neurobiológiailag? A nő oxitocin-felszabadulást vár: empátiát, ölelést, jelenlétet. Ez csökkentené a kortizolszintjét, emelkedne az oxitocin szintje, ezáltal biztonságban érezné magát. A férfi kortizol-alapú kötődést ajánl: közös problémamegoldást, cselekvést. Ez az ő módszere partnere támogatására. Fontos hangsúlyozni, hogy egyik sem rossz út – csak teljesen másként működő biológiai rendszerek. A jó hír viszont az, hogy a különbségeket meg lehet tanulni feloldani és kezelni.
Hogyan lehetséges ezt feloldani?
Talán az első és legfontosabb, hogy soha ne próbáljuk megváltoztatni a párunk biológiáját. Fogadjuk el, és figyeljük meg, hogy ő egyszerűen csak másképp kötődik. Kommunikáljunk a másik nyelvén: nőként az ölelés, a jelenlét az, amire szükség van, ha a férfi mutat stresszes tüneteket, keressünk neki közös kihívást (pl. sport vagy séta). Fontos, hogy teremtsünk mindkét típusú kötődésnek lehetőséget: az oxitocin-alapú kötődéshez a közös vacsorák, beszélgetések, ölelések, nyugodt együttlét segít hozzá, míg a kortizol-alapúhoz a közös célok, mint az utazás tervezése, ház felújítása, sportolás vagy más kihívások leküzdése. Tiszteljük a polaritást: amikor mindkét partner betölti a szerepét, az immunrendszer erősödik, az idegrendszer megnyugszik.
Hasznos gyakorlatok
Az oxitocin-alapú kötődéshez:
- Kommunikáld, mire van szükséged: „Nem kell megoldanod, csak hallgass meg és öleljél át.”
- Teremts biztonságos teret: Csökkentsd a stresszforrásokat (zaj, káosz, konfliktus) mielőtt kötődnél.
- Kérd a fizikai közelséget: ölelés, kéz a kézben tartása, együtt ülés a kanapén – ezek oxitocint szabadítanak fel.
- Ne vedd személyesnek, ha a párod cselekvéssel reagál: ez az ő módja a támogatásra, ne vedd el tőle.
A kortizol-alapú kötődéshez:
- Kérdezz rá: „Akarod, hogy megoldjam, vagy csak hallgassalak?”
- Adj teret a saját stresszkezelésednek: ne érezd magad bűnösnek, ha edzeni/dolgozni akarsz!
- Kínálj közös kihívásokat: „Gyere, menjünk el futni/sétálni/csináljunk valamit együtt.”
- Tanulj meg „csak jelen lenni”: néha elég, ha csak ott vagy, anélkül, hogy bármit csinálnál.
Megvan a magyarázat, miért félsz annyira elengedni embereket és kapcsolatokat
A kortizol és az oxitocin „csatája” valójában nem csata – hanem egy gyönyörű, evolúciós tánc. A férfiak és a nők azért kötődnek másképp, mert különböző túlélési stratégiákat fejlesztettek ki évmilliók alatt. A nők oxitocin-alapú kötődése biztosította a gyermekek védelmét és a közösségi támogatást. A férfiak kortizol-alapú kötődése pedig a külső veszélyek leküzdését és az erőforrások megszerzését.
A megoldás nem az, hogy megpróbáljuk eltörölni ezeket a különbségeket. A megoldás az, hogy megértsük, tiszteljük és integráljuk őket a kapcsolatainkba. Amikor egy nő megkapja számára szükséges biztonságot és oxitocint, képes lesz szembenézni a kihívásokkal. Valamint, amikor egy férfi megkapja neki szükséges kihívást és kortizolt, képes lesz gyengédséget és jelenlétet adni. Ez a polaritás teheti – és teszi is – a kapcsolatokat gazdaggá és izgalmassá.
