előfizetésem
Hírlevél
Szülész-nőgyógyász figyelmeztet: ezért kell vigyázni a szintetikus oxitocinnal
Dr. Szuromi András szülész-nőgyógyász új könyvében (Szülés oxitocin nélkül) bátor kiáltványt fogalmaz meg az anyák és babák védelmében: szerinte a szintetikus oxitocin túlhasználata felesleges, mi több, káros lehet. A szeretet hormonjaként ismert oxitocin ugyanis természetes módon termelődik a női testben, ez segít az anyáknak túlélni a szülést és az első néhány év alváshiányát, a folyamatos ébrenlétet, a kisgyermekes hétköznapokat. Mégis, a kórházi protokoll mentén mesterségesen adagolják.
A szakember szerint itt az ideje visszaadni a nőknek a hitet saját testükben, és a szülést újra kísért eseményként kezelni, nem pedig futószalagként. Erről beszélgettünk Dr. Szuromi Andrással.
A Szülés oxitocin nélkül című könyvében az szerepel, hogy a testnek nincs szüksége mesterséges oxitocinra. Miért is? A szülési gyakorlatban sok nő kap mesterséges oxitocint.
Azért nincs szükség mesterséges oxitocinra, mert a szülés egy természetes, élettani folyamat, amelyet a női szervezet önmagában is képes véghez vinni. A szülés alatt az agyalapi mirigy maga termeli az oxitocint pulzatilisan, de ennek a mennyisége a tágulási szak közepétől emelkedve a kitolási szakra éri el a csúcsot, ekkor kb. kétpercenként termelődve, így biztosítva a megfelelő méhösszehúzódásokat. Mivel nagyon gyorsan, mintegy 30 másodperc alatt el is bomlik, így egy kb. egy perces pihenőidőt biztosít ez a tökéletesen beállított jól működő rendszer mind az anyának, mind a babának.
Ezzel szemben a szintetikus oxitocin folyamatos infúzióként adagolódik, ami felborítja ezt az élettani ritmust. Hatására az anya erősebb, fájdalmasabb fájásokat él át, a baba pedig védtelenebbé válik, mert az ő szervezetében egy Gamma Aminó Vajsav (GABA) nevű anyag pontosan az anyuka szervezete által elválasztott oxitocin ritmusában termelődik, mely mintegy hibernációs állapotba helyezi a baba agyát és retináját, megvédve azokat az átmeneti kevésbé oxigenizált környezete esetleges káros hatásaitól.
Ha ezt az egymásra épülő rendszerét felborítom, mert siettetni akarom a folyamatot, és az élettanihoz képest lényegesen nagyobb mennyiségben és folyamatosan adagolom az oxitocint, akkor ennek a GABA rendszernek a működését is felborítom. Érdemes megjegyezni, hogy régebben sem volt szükség szintetikus oxitocinra, az emberiség évezredeken át képes volt természetes úton világra hozni utódait.
A Nobel-díjas felfedezés (1955, Vincent du Vigneaud) óta azonban a nyugati orvoslás előszeretettel alkalmazza, manapság már szinte nincs is szülés oxitocin nélkül a fejlett civilizált országokban. A használatának igazából egyetlen indoka az, hogy azért használjuk, mert van, és lehet vele gyorsítani a folyamatot. Pedig számos egyéb, természetes lehetőség is elérhető, hogy ezt a csodálatosan megkomponált és minden részletében tudatosan megtervezett élettani folyamatot támogassuk.
Senki nem kapott még kedvet a szüléshez egy film alapján, mint ahogy az anyaságra sem lehet a mozivásznon felkészülni
A legfontosabb a felkészülés-felkészítés: nagyon sok embernek a mai napig annyi az elképzelése, ha majd nagyon fáj, kérek epidurált, pedig tudni kell, hogy a szülőszobára testben, fejben meg kell érkezni. Itt nem csak egy baba, hanem egy anya is születik, ez egy hosszú lélektani folyamat is. Fontos, hogy a támogatók - orvos, bába, szülésznő, dúla - olyan légkört tudjanak teremteni, melyben a tökéletes bizalom, feloldódás, és befelé fordulás meg tud történni.
Amire készülünk, az egy megpróbáló testi erőpróba is egyben, mely dinamikus és folyamatosan változik, így a testhelyzet-változtatás, folyadékpótlás, kád vagy zuhany használata, a szoba levegő hőmérsékletének változtatása is sokat számít. Az illóolajok és masszázs olajok más-más módon serkentik az anyuka izomműködését és ott van a csodálatos homeopátiás támogatás rendszere, mely áll egy szülésfelkészítő alap protokollból, illetve a szülés alatt a szükségleteknek megfelelő szerek használatából.
Ha csak a négy alapszer nevét jegyezzük meg, mely alkalmas előkészülésre és szülés alatt is ők segíthetnek a legtöbbet, már nem volt hiábavaló a munkám: Caulophyllum ch9, Cimicifuga Ch9, Pulsatilla Ch9, Arnica Ch9. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a pszichés támogatás fontosságát, és ki kell zárni minden kétkedő, negatív hangot a szülőszobáról, ezek mindegyike hatékony eszköz lehet, véleményem szerint ezeket kellene előnyben részesíteni.
Mit mond a szakma? Bizonyára megoszlanak a vélemények.
Ez a kérdés valóban komoly feszültséget okoz, mert két alapvetően eltérő szemlélet ütközik: a technokrata és a holisztikus. Az előbbi azt az elvet követi: ha van valamilyen eljárásod, gyógyszered, eszközöd, amit az adott esetben használhatsz, akkor azt használd, itt a gyorsaságra és egységes protokollokra fontos. Ez viszont figyelmen kívül hagyja, hogy nincs „egyen szülés”, mert van, aki két óra alatt szül, van, aki huszonkettő alatt, és egyik sem rossz.
A holisztikus szemlélet az embert teszi a központba, és csak akkor avatkozik be, ha feltétlenül szükséges, és akkor is először csak megpróbálja támogatni a szervezet működését és nem pedig felülírni azt. A szülés kapcsán azt is tudni kell, ez nem patológia, nem betegség, így nincs is szükség feltétlenül beavatkozásra. Ráadásul a kórháziasított szülés - ahol CTG pittyeg, folyamatos a vizsgálat, orvosok és nővérek járkálnak ki-be - pszichés stresszt okoz, márpedig a szülés akkor halad jól, ha az anya befelé tud fordulni, biztonságban van, nem zökkenti ki a külső világ.
Ezért támogatom a holisztikus szemléletet, amely az egyént és annak egyéni reakcióinak megfelelő támogatást helyezi a középpontba, az ő testi-lelki reakcióit követi. Ezt a nézetet pedig főként dúlák és szülésznők támogatják, orvosként kevesen állnak ki mellette, a technokrata szemléletet ugyanis már az egyetemen belénk plántálják.
Akár azt is mondhatnánk, hogy jobb lenne az otthonszülés?
Ezt nem mondanám. Ugyanis be kell látnunk, hogy van olyan helyzet, és mindig is lesz, amikor sürgősen szükségessé válik a császármetszés, és az otthonszülés alatt ez nem biztosított. Ezért azt tanácsolom azoknak a nőknek, akik otthonszülést szeretnének, hogy inkább a kórházi szülőszobán teremtsenek otthoni környezetet - akár ismerős tárgyakkal, akár a kísérő segítségével.
Egyre több dúla segíti a nőket, ráadásul mára számos természetes fájdalomcsillapító módszer ismert. De a sok információ és lehetőség hatására bátrabbak lesznek a nők, vagy inkább csak összezavarodnak és elveszítik a bizalmukat a szakemberekkel szemben?
A nők alapvetően bizalommal fordulnak az orvoshoz, mert azt feltételezik, hogy ő a legjobbat akarja. Azonban amikor szülés közben rutinszerűen, legtöbb esetben szükségszerűtlenül, szintetikus oxitocint kapnak – anélkül, hogy tisztában lennének annak hatásaival –, negatívan élik meg az eseményt. Mivel ez sokkal fájdalmasabbá és megviselőbbé teszi az egész folyamatot, így sokkal nagyobb eséllyel lesz egy negatív szülésélmény, mely így nemcsak az ő életükre hat, hanem lányaikra, barátnőikre is, hiszen utána elmesélik, hogy mire számítsanak, vagyis, hogy milyen rossz volt a szülés.
Így öröklődik a félelem, a bizalmatlanság. Ezt igazolja, hogy a szintetikus oxitocinnal szülő nők sokkal gyakrabban számolnak be erőteljesebb szinte elviselhetetlen fájdalomról, kimerültségről, szorongásról, sokkal többször válik szükségessé epidurális érzéstelenítés, és sajnos sokkal gyakrabban kerül sor császármetszésre is, a megszületett baba is kimerültebb, nehezebben adaptálódó, nyugtalanabb, és egy kicsit lassabban indulnak be a táplálkozási mechanizmusok, mint pl. a szopás.
Az oxitocin ugyanis nemcsak a szülésben, de a szoptatásban, a hosszú nemalvások és ébrenlétek tolerálásában, sőt, az emlékfeldolgozásban is kulcsszerepet játszik. Ezért nevezik a szeretet hormonjának. Ugyanakkor a természetes, endogén oxitocin csodás hatása, hogy segíti az anyát, aki alvás nélkül is képes működni, mosolyogni, gondoskodni. Emellett anamnesztikus hatása is van, tehát általa a szülő nő elfelejteti, milyen nehéz volt az egész esemény, így újra vállalkozik a szülésre. A szintetikus oxitocin ezt is tönkreteheti, nem csoda, hogy sokan, akik ilyen élményen mentek keresztül, már nem akarnak újra szülni.
Ezt a cikket a Subscribe with Google jóvoltából olvashatod díjmentesen december 7-éig!
Azt is meg kell még jegyeznem, hogy az oxitocin a legősibb hormonunk, az agyunk legősibb területe állítja elő, és minden, ami miatt embernek gondoljuk magunkat - társas kapcsolat, kötődés, szeretet adása és annak fogadási képessége, a feloldódás és feltétel nélküli kötődés, az utódaink világra hozatala és felnevelése -, az ő hozzá kötődik. Kérem, ebbe a csodálatosan, minden másodpercre megkomponált isteni folyamatba ne avatkozzunk be, csak hogy gyorsabbá tegyük!
Mítosz vagy valóság, hogy könnyebb másodszorra szülni?
Hosszú távon milyen különbségek ismertek azok között, akik szintetikus oxitocin segítségével hozzák világra gyermeküket, szemben azokkal, akik természetes úton, endogén oxitocinnal szülnek?
A természetes oxitocinnal szülő anyák kiegyensúlyozottabbak, nyugodtabbak, a babák könnyebben alkalmazkodnak, gyorsabban megmutatják az éhségjeleket, hamarabb szopnak, és az anyák pozitívabban emlékeznek vissza a szülésre. Ezzel szemben a szintetikus oxitocin gyakran vezet negatív szülésélményhez, a babák nyugtalanabbak, az anya és a baba szervezetének természetes hormonritmusa felborul. Ennek oka, hogy a szintetikus oxitocin egy állandó infúzióval kerül a szervezetbe, nem hagyja érvényesülni a természetes, pulzáló hormonkiáramlást.
A méhösszehúzódások így erősebbek, a fájások intenzívebbek, és nincs idő pihenésre, regenerálódásra. Ez az anya és a magzat számára is megterhelő: a lepényi keringés ilyenkor csökken, és a baba védelmi rendszere is zavart szenved. A mesterséges hormon így már a méhen belül károsíthatja a baba legősibb rendszereit, aminek hosszú távú hatásai egy életen át kísérik az egyént.
Amennyiben ilyen sok negatív hatással jár a mesterséges oxitocin alkalmazása, mégis miért alkalmazzák szinte minden szülésnél?
Az a baj, hogy a jelen világban soha nem érünk rá, mindig sietünk, és bizony már szülni és születni sem érünk rá. Siet az orvos, siet a szülésznő és siet a szülőnő is, apuka pedig jó, ha éppen odaér, mert annyi dolgot kell még hirtelen leszervezni, hogy alig győzi. Mindenkit a jó szándék vezérel, amikor ezt az élettani, és mindenkinél más ritmusú folyamatot gyorsítani szeretné, de erre nincs, nem is volt és nem is lesz szükség.
Képletesen szólva: ha egy autógyár futószalagját kétszeres sebességre állítjuk, a végeredmény valószínűleg hibás lesz. Ugyanez történik a szülés során: ha felgyorsítjuk a természetes ritmust, az sem az anya, sem a baba szervezetére sem lesz jó hatással.
Lehet ezen változtatni?
Nincsenek kétségeim, viszont nem az orvostársadalomban, hanem a női közösségeken keresztül kell elindítani a változást. A könyvem többek között ezt a célt szolgálja, vagyis hogy a nők informáltak legyenek, tudják, mi miért történik velük, és képesek legyenek nemet mondani: „Köszönöm, ezt most még nem szeretném, előbb próbálnék valami mást.” Igaz, ez nem az egyik napról a másikra megy, hiszen ott van az érem másik oldala. Az orvosképzés alapja még mindig a protokollkövető, technokrata gondolkodás.
Én harminc éve gyakorlom ezt a hivatást, és azt látom, hogy a nézeteimmel outsider vagyok, megtűrt, de nem elfogadott, mivel a holisztikus szemléletet részesítem előnyben. Habár a dúlák, a szülésznők nyitottabbak erre, de az egész rendszer nem erre van berendezkedve.
Tényleg készülni kell a szülésre, vagy majd „magától is menni fog”?
Édesanyaként jól tudom, hogy milyen nehéz a szülőszobán érvényesíteni az akaratunkat. Ezért engedje meg a kérdést: férfiként hogyan lehet ennyire biztos abban, hogy amit a szülésről ír, az érzések szintjén milyen?
Sokszor megkapom ezt a kérdést. Úgy gondolom, hogy a hitelesség nem azon múlik, hogy nő vagyok vagy férfi. Harminc év tapasztalatával, mély beleéléssel és szakmai belelátással, valamint egyfajta isteni gondviselésből fakadó küldetéstudattal közvetítem azt, amit helyesnek gondolok. Gyerekkorom óta érzem, hogy ez az én utam. Bár kvantumfizikusnak készültem, 14 évesen egyszerűen bejelentettem otthon, hogy szülész szeretnék lenni, azóta ennek a hivatásnak élek, és érzem, hogy amit képviselek, az mások számára is értelmet és reményt ad.
Azt is vallom, hogy én valójában csak egy közvetítő csatorna vagyok, ez a könyv is egy kegyelmi pillanatban készült, amikor egyszerűen úgy éreztem, hogy nekem most le kell ülnöm, és le kell írnom ezeket a sorokat. Ami pedig a szülés megtapasztalását illeti: szoktam mondani, hogy én is „szültem” már két vesekövet, és fájdalom szempontjából azt mondják, nagyon hasonló élmény. De az biztos, hogy háromgyermekes apukaként, azért nagyobb látószöggel bírok az anyaságra vezető út támogatójaként is, mert hiszem és vallom, akkor válsz szülés-nőgyógyásszá igazán, amikor neked is születik egy gyermeked, és jelen vagy, nem csak úgy ott vagy.
Ennek a tudatos jelenlétnek szentelem a létem és hirdetem minden fórumon. Az integratív szemléletű gyógyítás alappillére, hogy megtanuljunk itt és most lenni. Nagyon szeretem a keleti bölcsek által megfogalmazott igazságot, miszerint velünk „nyugati” emberekkel az a baj, hogy mindig a múlt eseményein rágódunk, amiken már nem lehet változtatni, vagy a jövőben esetleg majd bekövetkező dolgok miatt aggódunk, és soha nem vagyunk „itt és most”.
Milyen visszhangot kapott a könyv?
Eddig minden pontosan úgy történt, ahogy vártam. A szakma elutasította, sokan nem értenek velem egyet, a homeopátiát nem fogadják el, de hozzáteszem: elolvasták, és ez már önmagában eredmény. A páciensek, szülésznők, kismamák viszont hatalmas szeretettel fogadták. Egyre többen állnak mellém, és nemcsak itthon, de külföldről is kapok visszajelzéseket, többek között, Amerikából, Belgiumból, Franciaországból. Azt mondják, ott még rosszabb a helyzet, mint itthon. A könyv tehát elindított valamit, méghozzá egy lassú szemléletformálást.
Ez előrevetíti a folytatást. Tervez újabb könyvet írni?
Ami azt illeti, jelenleg is ezen dolgozom. Reményeim szerint nyáron elkészülök vele, és még idén megjelenhet. A második kötet a várandóssággal foglalkozik, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezek után szeretnék egy harmadik könyvet is, amelynek a fogantatás áll a középpontjában. Így szeretnék egy teljes képet adni arról, hogy mi történik a női testtel ebben a különleges állapotban.
