előfizetésem
Hírlevél
A gazdiknak kell megtanulniuk „kutyául”, hogy ne csak a kutya tanuljon meg „emberül”
Egy kutya nem „problémás”- legfeljebb félreértett. A mai rohanó világban sok gazdi gyors megoldásokat keres: vezényszavakat, trükköket, azonnali engedelmességet. Pedig a valódi harmónia nem a tökéletesen végrehajtott „ül” vagy „fekszik” parancsokban rejlik, hanem abban a láthatatlan kapocsban, amely ember és állat között alakul ki. Ehhez azonban nem elég a kutyát tanítani, meg kell tanulnunk az ő nyelvét is.
A boldog, kiegyensúlyozott kutya nem csak képzés kérdése – meg kell értenünk házi kedvenceink igényeit, hogy valóban harmonikusan élhessünk velük. Magyarországon számtalan kutyatréning érhető el, mégis kevés szakember dolgozik a kutyával és a gazdival a saját otthonukban, ott, ahol a problémák valóban gyökereznek. Tósoki Heléna kutyaviselkedés szakértő Angliából hozta haza tudását, és tizenöt éve jár házhoz, hogy gazdáknak és kedvenceiknek segítsen megérteni egymást.
Miért ezt a pályát választotta?
Egészen kicsi koromtól kezdve szerettem az állatokat, nemcsak a kutyákat. Gyerekkoromban rengeteg háziállatunk volt: kutyánk, macskánk, nyuszink és tyúkunk is. Az állatok mindig is az életem részei voltak, összhang volt közöttünk, és mindig meg tudtam őket érteni.
Hogyan kezdett állatokat menteni?
Jó néhány kutyát mentettem az utcáról, de olyan is előfordult, hogy elmentem sétálni a két kutyámmal, és néggyel tértem haza. A baráti és ismerősi körben is segítettem foglalkozni és tréningelni kutyákat. Később már azon gondolkodtam, hogyan tudnék hivatásszerűen ezzel foglalkozni. A mai napig nem érzem munkának, inkább a hivatástudat hajt.
Valentino Garavani a divatnál csak a kutyáit szerette jobban, még saját hajót is vett nekik
Hogy néz ki egy napja?
Mindig a kutya otthonába megyek, így a saját környezetében történik az állapotfelmérés és a tréning is. Egyéni tréning keretében dolgozom a gazdikkal és a kutyával. Nagyon jó, amikor a gazdi látja a problémát, és megoldást keres, hiszen két külön fajnak kell megtalálnia a közös hangot.
Bármilyen kutya elmehet negatív irányba?
Igen, főleg az önbizalomhiányos kutyák. A viselkedés nem csak a fajtától függ. Például sok golden retrieverrel is foglalkozom, akik agresszívak. A fajta mellett a kutya személyiségtípusa is befolyásolja, hogy milyen irányba lehet terelni a viselkedését. Fontos lenne, hogy amikor kutyát választunk, megfelelő szempontok alapján döntsünk. A gazda személyiségéhez kell ugyanis kutyát választani. A tenyésztő is segíthet, ha felméri a leendő gazda életvitelét, hiszen annak alapján célszerű megfelelő habitusú kutyát ajánlani.
Ha pedig menhelyről választunk, akkor szakembert is fel lehet keresni, megmutatni neki több kutyát, akikkel szimpatizálunk, és ő segít eldönteni, melyik illene hozzánk a legjobban.
Magyarországon mennyire rossz a helyzet?
Katasztrofális. És itt nem kizárólag a gazdátlan, kóbor állatokra gondolok. Nem csak ők szenvednek. Magyarországon nincsen megfelelő állattartási kultúra. A fiatal generáció talán már máshogy szocializálódik, de az a tapasztalatom, hogy az 50 év feletti korosztály nagy része még mindig nem megfelelően áll hozzá a kutyatartáshoz. Persze vannak kivételek, de főleg vidéken ez egyáltalán nem változott az elmúlt évtizedekben, és addig nem is fog, amíg nem lesznek komoly büntetések kiszabva az abuzáló gazdákra. Az állatvédelmi törvényt folyamatosan szigorítják, azonban minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ha nincs következménye egy rossz tartási körülménynek, akkor semmi nem motiválja a gazdát arra, hogy változtasson.
Hol akadhat el a dolog?
Legfőbb probléma, hogy országos szinten elsősorban a civilek próbálnak segíteni az állatokon, nem pedig a megfelelő hivatalok. Például nincs állami fenntartású menhely. Szerencsére vannak jó kezdeményezések azért állami szinten, de ezek még nem elég kiforrott megoldások.
A gondoskodás nem csak simogatás, a kisállat-biztosítás garantálja a kedvenced és a pénztárcád védelmét
Van olyan ország, ahol példaértékűen működik az állattartás?
Van jó néhány ország, ahol nincsenek kóbor állatok. Ausztriában és Németországban például kötelező a „kutyajogsi”. Addig nem is lehet valaki állattartó, amíg bizonyos feltételeknek meg nem felel. Erre Magyarországon is nagy szükség lenne. Úgy tudom, itthon is van erre kezdeményezés. Németországban például menhelyre akkor kerül egy kutya, ha mondjuk meghal az idős gazdája, vagy valamilyen ok miatt nem tudja tovább gondozni. Ezért is áll sok magyar menhely kapcsolatban németországi alapítványokkal, és közvetít ki oda kutyákat.
Mi a kutyapszichológia lényege?
Ez a tudományág egyre elterjedtebb. A lényege, hogy ne csak kiképezzük a kutyákat bizonyos feladatokra, hanem próbáljuk megérteni, hogy min mennek keresztül. A gazdiknak kell megtanulniuk „kutyául”, hogy ne csak a kutya tanuljon meg „emberül”, és bizonyos vezényszavakra végrehajtson feladatokat. A cél, hogy megértsük a kutya ösztöneit, a viselkedését és a motivációit. Ezáltal tudunk kialakítani velük harmonikus életet. Mi hoztuk be őket a saját környezetünkbe, így a mi felelősségünk, hogy megértsük őket, és ne várjuk el, hogy ők tanuljanak meg a mi nyelvünkön és szokásaink szerint létezni.
A saját környezetében minden kutya túlélne az ösztöneire hagyatkozva?
Ha kiteszünk egy kutyát az erdőbe, az összes kutya képes túlélni - nyilván egy csivava nem fog tudni a rövid szőre miatt télen kint élni, de itt most az ösztönökről beszélünk. Tudják hogyan kell gödröt ásni a földbe, amibe ha belefekszenek, télen melegen, nyáron pedig hűvösen tudják magukat tartani. El tudnak menni vadászni, vagy le tudnak menni egy patakhoz inni. Ha azonban emberi környezetben élnek, ezeket nem tudják megtenni, nincs is mit vadászniuk. Ha azt akarjuk, hogy a mi környezetünkben éljenek, nekünk kell segíteni nekik a túlélésben, és ezt a szabályrendszer biztosítja számukra.
Minden kutyával meg lehet tanulni bánni?
Ha valaki akarja, akkor igen. A kutyák falkaállatok. Mindenképpen kell nekik egy irányító ember, ahogyan minden olyan állatnak, amely közösségben él, van egy vezetője. Egy család vagy közösség sem tud úgy működni, hogy mindenki azt csinálja, amit akar. Kell egy vezető, aki megszabja az irányt, a határokat, valamint döntéseket hoz és vállalja a felelősséget. Ez ugyanúgy igaz az ember-kutya kapcsolatra is. Ha nincs vezető, a kutya saját magára lesz utalva, és döntéseit az ösztönei fogják irányítani, vagyis az, hogy hogyan tud túlélni az adott környezetben. Persze nem attól lesz valaki falkavezér, hogy megveri a kutyát vagy kikényszerít belőle egy bizonyos viselkedést. Mentálisan kell erősebbnek lenni nála, nem fizikailag, és elsősorban a tiszteletét kell kivívni és elnyerni.
A pszichológus is megerősítette: így hat a mentális egészségedre a kisállatod
Sokan nem akarnak szabályrendszert felállítani a kutyának.
Könnyebb ráhagyni a kutyára, hogy azt csináljon, amit akar, mint venni a fáradságot és megérteni, mik az igényei. Fajtától és személyiségtől is függ, milyen igényei vannak egy kutyának. Ez csak akkor működhet, ha a gazdának igénye van arra, hogy jó kapcsolata legyen a kedvencével.
Jól látom, hogy a tréning sokszor igazából a gazdának kell?
Igen, hogy megértse a kutyát, és megtanulja kezelni bizonyos helyzetekben. Nem lehet úgy egy városban együtt élni egy kutyával, hogy semmilyen szabályt nem állítunk fel. Az is egy szabály, hogy otthon nem ülhet a kutya az asztalon, vagy nem mehet be a fürdőszobába. Plusz frusztrációt okoz az állatnak, amikor bizonyos életterületeken a gazda szabályokat állít, máshol pedig neki kell. A zavarodást az okozza, hogy nem értik, mikor ki irányítja a másikat. Így nem lehet jó együttműködést kialakítani gazda és kutya között.
A saját szomszédomon is látom, hogy nem pórázon sétáltatja a kutyáját, viszont a kutyát szidja le, ha az odamegy másokhoz vagy más kutyákhoz. Miért lenne fontos, hogy pórázon vezessük a kutyánkat?
Egyrészt mert jogszabály írja elő, másrészt pedig azért, mert nem mindenki szereti a kutyákat, vagy éppen fél is tőlük. Alapvető intelligencia kérdése, hogy pórázon vezessük a kutyát. Sok helyen tapasztalni, hogy az emberek nem törődnek másokkal. Sokan nem képesek együtt élni egy-egy szociális helyzetben, mert csak magukkal foglalkoznak. Hangsúlyozom, ez nem csak a kutyázási szokásokra vonatkozik. Szerencsére van sok felelősségteljes ember, de vannak olyanok is, akik nem foglalkoznak azzal, hogy a kutyájuk viselkedése mit vált ki másokból, vagy éppen mennyire van kárára a másiknak. Reméljük, hogy a jövőben itthon a kutyatartási kultúra pozitív irányba fog változni.
