Ehető kert és világító keleti desszert: Matók Zsuzsi food designerrel beszélgettünk

2020.október.24.

Budapesten ősszel egymást érik a kulturális rendezvénysorozatok, egy-egy témának, művészeti ágnak dedikált hetek. Matók Zsuzsi izgalmas színfoltja az ilyen eseményeknek gasztronómia és szobrászat határán mozgó kiállításaival, workshopjaival. Ezekről a projektekről, az ételekhez való viszonyáról és megrendelésre készült food styling, set design munkáiról kérdeztük, amikkel már sokan találkozhattunk egy egy fotón vagy videón.

Mesélj kicsit a hátteredről, hogy kerültek az ételek ilyen formában az életedbe?

Végzettségem szerint kulturális antropológus vagyok, az ELTE-n végeztem. Úgy tűnhet, hogy ez messze áll attól, amivel jelenleg foglalkozom, de valójában nagyon is megalapozza a munkáim szellemiségét.
Az egyetem mellett és utána is nagyon változatos és izgalmas területeken dolgoztam a koncertszervezésen át a brand managementen keresztül a gasztro designig. Minden egyes állomáson sokat tanultam az emberektől és az alkotás folyamatáról, valamint arról, hogy hogyan kell profin és megbízhatóan dolgozni csapatban vagy egyénileg. Közben kikristályosodott, hogy a filmes - fotós világgal vagyok a legkompatibilisebb több szempontból is: itt tudom a legtöbb és legjobb tulajdonságomat kamatoztatni, ráadásul ebben a szegmensben sem a szabad mozgástér sem a kreativitás nincsen korlátozva. Sose tudom megunni, folyton izgalmas feladatok elé nézhetek. Így már 8 éve vagyok ezen a területen, set designnal és gasztro designnal is foglalkozom. A gasztro design ág volt az első és legkedvesebb saját célom, így született meg a Nedill Food Design \ (www.nedill.hu és www.behance.net/nedill ) 2013-ban. A gasztro design végtelen lehetőséget rejt magában, ezért a mini brandemet annak szentelem, hogy új oldalról világítsam meg az ehető alapanyagok világát. Az étel egy sokdimenziós médium a számomra, egy jó eszköz, ami könnyen alakítható, formálható. Ennek a mediumnak a segítségével könnyen hidat lehet alkotni ember és ember között. Ezért is választottam ezt az utat.

Ha jól tudom food designerként hivatkozol magadra. Ez egy nagyon szerteágazó fogalom, mit jelent számodra pontosan? Hogyan ír le téged?

Igen, jobb szó híján. De jobban illene rám a többdimenziós alkotó. Mióta a szakmában vagyok, azóta többször felmerült az a probléma, hogy mit lehet mondani a food designer, a gasztro designer, a food stylist kifejezések helyett, mellett, mert itthon még mindig nem igazán köztudott, hogy mit rejtenek ezek a szakmák. Ha tehetem, akkor igyekszem elmagyarázni, hogy a food design, gasztro design, food styling egy hasznos multidiszciplináris szakma, ahol többféle szaktudás ötvöződik: egy gasztro designer vagy food stylist sok esetben ért a fotózáshoz, esztétikához, set designhoz, de értenie kell a marketinghez, képben kell lennie grafikai és design trendekkel. Ezek után fontos a technikai tudás és a tapasztalat, a jó szervezőképesség, és persze a problémamegoldás is elengedhetetlen! Mindenek felett pedig elengedhetetlen a fantázia és kíváncsiság! Számomra a szakmám közelebb áll a designhoz, mint a gasztronómiához, egyáltalán nem vagyok foodie típusú ember, bármilyen meglepő.

Ami számomra izgalmas, az az egyensúly megtalálása egyes kompozíciókban, mert az egyensúly maga az esztétikum - többek közt ezért szeretem a munkámat.

Mit jelent mindez a gyakorlatban?

A tevékenységeimet három nagyobb ágra tudom osztani: set design, gasztro design és művészeti projektek. Az első két esetben megrendelésre dolgozom cégeknek, éttermeknek filmes produkcióknak kis csapatom segítségével. A megrendelt munkák során sok tapasztalat szerzésre nyílik alkalom, más-más kihívással kell szembenézni, kiváltképpen a filmes projektekben. Ebben a munkában az ad sok örömet, hogy elejétől a végéig láthatok kibontakozni egy ötletet, a megvalósítás során pedig nagyon sok fajta szakemberrel találkozhatok.
Munka közben óhatatlanul inspirálódok, sok minden szöget tud ütni a fejemben: egy érdekes alapanyag, egy szép fénybeállítás, egy helyszín, egy illat. Az ötletek egy idő után összeállnak és formát öltenek egy-egy saját projektben, ami lehet egy pop-up kiállítás vagy workshop. Igyekszek évente többször is ilyen eseményeket létrehozni, kollaborálva más művészekkel és izgalmas helyszínekkel. Minden kiállítás egy remek alkalom számomra, hogy kapcsolódhassak más emberekhez, kérdezhessünk egymástól és adhassunk egymásnak. A kiállítási témáimat sokféleképpen lehet megélni, mert sosem egy konkrét gondolatot akarok keresztül vinni a nézők felé a tárgyakon, ízeken keresztül. Csupán annyi a vágyam, hogy a nézők érzékenyebbek legyenek magukra és egymásra, nézőpontot tudjanak váltani.

Mesélj kicsit a kiállításaidról. Milyen egy ilyen esemény? Miért fontos számodra, hogy autonóm projektjeid is legyenek?

Az eseményeken mindig igyekszem valami csavart, ellentmondást vagy egyéb érdekes dolgot bemutatni, ami gondolkodásra és a figyelem összpontosítására sarkalhatja a nézőket, vendégeket.
Nem szeretném ráaggatni a saját meggyőződésemet senkire se, ezért a kiállítás témáim inkább kérdésfelvetések, amire minden ember másként reagálhat, a lényeg a reflexió.
A pop-up kiállításokat nagyon szeretem, mert van alkalom és idő beszélgetni a látogatókkal, mindig jó hangulatú, érdekes eszmecserék szoktak kerekedni. Közben nagyon jó látni, hogy az engem inspiráló jelenségek mások kíváncsiságát is felkeltik. Gyakran kóstolót is tartok ezeken az alkalmakon, ami egy kivételes bizalmi helyzetet eredményez köztem és a kóstoló személyek között. Nagyon szuper érzés ilyen módon kapcsolatot létesíteni. Ilyen volt például Near Earth Asteroids kiállítás.

Mutass be egy számodra kedves projektedet.

Az idei Design Hétre például egy pár évvel ezelőtti projektemet fejlesztettem tovább, mert hajtott a kíváncsiság. Érdekelt a formapréselés, így eljutottam a Pressed Cubes mini-szoborcsoportot létrehozásához. A szobrok egyik fontos tulajdonsága, hogy képesek lebomlani, mivel organikus anyagokból préselem össze őket. A rétegek szimbolizálják a föld rétegeit és a termékenységet. Magát a tömböt magvakból és sokféle szárítvány rétegezéséből préselem össze egy pneumatikus prés és egy erre a célra készített présforma segítségével. Az évekkel ezelőtti kockákhoz képest ezek a formák négyszer nagyobbak, komplexebbek. A rétegekbe például borsót is rejtek, amik kis szerencsével kicsíráznak (erre vonatkozóan már kísérletezem egy ideje), és utat törnek maguknak a kockák oldalából, megtörve a szabályos formát. Az új kockák illat dimenziót is kaptak erős fűszerréteg képében, így aki pár méteres körben áll csukott szemmel, már érzékelni tudja a szobrokat. A fűszerek típusát a kocka színeihez és formáihoz harmonizálva választottam ki.

A tömböknek hosszú az élettartama, hiszen javarészt aszalt növényekből állnak, de elkerülhetetlen a változás, majd végül a bomlás. Jelenleg három darab KOCKA van kiállítva a Max City 2. emeletén a KABINKA kiállítótermében a házikó melletti homokban. További verziókat kísérletezek ki a D17 Galéria számára.

Az ízek tehát másodlagosak számodra?

Szerintem egy séf számára minden az ízekről és állagokról kell hogy szóljon, de nekem a saját területemen a főszerep a vizualitásé, hiszen a produktum legtöbbször fotó vagy videó. Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem veszem figyelembe az ízeket, sőt! Amikor alkalmam nyílik olyan tárgyakat alkotni, amiket meg lehet kóstolni, akkor a koncepció része az íz.
Az ízek nagyon fontosak, rengeteg információt hordoznak magukban és nagy hatással vannak az érzelmeinkre is, ezt sok gasztro fizikai kísérlet bizonyítja. Tehát nagyon oda kell figyelni arra, hogy hogyan használjuk őket. Ugyanez igaz az illatokra is.
Ha mint magánembert kérdezel, akkor az ételek számomra az egészség forrását jelentik. Igyekszem tartani magam a makrobiotikus táplálkozáshoz, ami nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy úgy táplálkozunk, mint régen: a saját éghajlatunkon megtermelhető és az évszaknak megfelelő idény zöldségeket együk. Ha pedig tartósítani kell, akkor aszalás, fermentálás mellett állok, de olíva olajban is szoktam tartósítani zöldségeket, például ez inspirálta a WATER STILL LIFE installációt.

Fotó: Fotó: Mészáros László

Mi a kedvenc élelmiszered? Miért?

Az agar agar az egyik kedvencem. Sajnos legtöbben csak adalékanyagként ismerik. De az agar agar fantasztikus lehetőségeket rejt magában (maláj eredetű elnevezés, jelentése kocsonya, melyet egy vörös alga fajnak köszönhetünk). Számomra nagyon ideális, remekül lehet vele dolgozni: a fagyott vízre emlékeztető textúrája rögtön rabul ejtett, sok kiállítási projektemhez felhasználtam már szobor alapanyagként. Textúrája és egyéb kedvező tulajdonságai végett sokat kísérleteztem vele az utóbbi 6 évben. Vannak olyan esetek is, amikor változatos formákba öntve szolgálom fel, mert nagyon jó élettani hatásai vannak a magas rosttartalma miatt. Ezt tettem például a Black Room - ízek a sötétben című interaktív installációban.
De mivel táptalajként is kiválóan működik, ezért borsót és más magvakat is csíráztattam már benne nagy sikerrel.
Japánban ezt a növényt édességként szokták elkészíteni mézzel és gyümölcsökkel. Én európaiként ötvöztem a keleti és a nyugati gyakorlatot, ebből a fúzióból születtek meg a mini-ehető kertek, amiket 2 éve a Budapest Design Weeken mutattam be Bloom néven.
Mint magánember kedvenceim a spenót , a bulgur és a vaj.


Mi a véleményed arról a régi mondásról, hogy "ne játssz az étellel"?

Az a személyes tapasztalatom, hogy fontos ajtókat nyitni, amin keresztül ki lehet lépni a megszokott kereteink közül, akár pár percre is. A szokványos dolgokra (is) rá kell rácsodálkozni, ez egy különleges hajtóerő tud lenni a mindennapjainkban. A játék maga a próbálkozás , illetve a tanulás egyik legfontosabb formája, ezért én mindenkit arra buzdítok, hogy a maga módján játsszon - ne csak az étellel, hanem bármivel, ami megtetszik. Nem kell félni, mert sokszor nagyon jó ötletek és gondolatok születnek így. Tulajdonképpen a játék az én értelmezésemben improvizáció, ami felszínre tud hozni csodás dolgokat. Ebben az értelemben a munkám csupa játék.

A következő hónapokban több kiállításon lesz látható a munkád, mesélj kicsit az ezekről és a távlatibb terveidről, elképzeléseidről.

Az egyik fantasztikus projekt, amiben részt vehetek az a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ által minden évben kiadott zine, a Capazine. Nagyon örülök, hogy én is lehetőséget kaptam, hogy alkothassak a 2021. évi Let`s Eat című kiadványához, amiben a vizualitás és gasztronómia érzékeny kapcsolatát vizsgáljuk majd többféle aspektusból. Ebben a projektben párom Hodosy Enikő, Sztrehalet Oxána fotográfusok és Fajgerné-Dudás Andrea képzőművész, performanszművész. A teljes fotóanyag kiállításra kerül januártól a Capa Központban.
Ezen kívül felkérést kaptam a D17 Galéria REFLEX című csoportos kiállítására is, aminek témája a szubjektív érzékelés. Itt organikus mini-szoborcsoportot mutatok majd be, amiknek a változásait nyomon lehet követni egészen december 17-ig.
Ha a távolabbi jövőmre gondolok elrugaszkodva a jelentől, akkor nagyon szeretnék egy saját kertet üvegházzal, ahol tanulhatok a növényeimtől, növényeimről. Nagyon érdekelnek a gyógynövények és az aromaterápia, édesanyám természetgyógyász volt, úgyhogy még az is lehetséges, hogy idősebb koromban a nyomdokaiba lépek.

Szöveg: Dózsa Kamilla

Ez is érdekelhet

A L’Oréal és a Clue applikációjával egészségesebb lehet a bőr a menstruációs ciklus alatt

A L’Oréal és a Clue applikációjával egészségesebb lehet a bőr a menstruációs ciklus alatt

GLAMOUR Horoszkóp

Napi horoszkóp: szerencsét ígér a mai nap sokunknak - szeptember 18. szombat

Napi horoszkóp: szerencsét ígér a mai nap sokunknak - szeptember 18. szombat

Divathírek

Megnyitott az Etele Plaza: íme minden, amit tudnod kell róla

Megnyitott az Etele Plaza: íme minden, amit tudnod kell róla