Eltakart női arcok – Mi várható Afganisztánban a tálib hatalomátvétel után?

2021.szeptember.6.

Megrökönyödve figyelte a világ, ahogy a nyugati szövetségesek kivonulását követően összeomlott az afgán kormány, az utcákon, a reptereken pedig elszabadult a káosz. Minden nagyobb médium az afgán nők jövőjét latolgatta, miközben a hatalomra lépő iszlám szélsőséges talibán munkához és oktatáshoz való jogot, saría jog szerinti szabadságot ígért. Az afgán Afzullal és a pakisztáni Kaifulwarával beszélgettünk a régió jelenlegi helyzetéről, a kérdésekkel teli jövőről és hogy vajon milyen sors vár most az országban maradt nőkre?

Eltakart női arcok – Mi várható Afganisztánban a tálib hatalomátvétel után?
Fotó: Gettyimages.com

Kabul elestével több százezren menekültek a nemzetközi reptérre és a határokhoz, az egész internetet bejárták a borzalmas videók a repülőgépekre mászó kétségbeesett tömegekről, ami egyértelművé tette, hogy az ott élő emberek előbb választanák a biztos halált, mint a tálib rezsim uralta másnapot. A teljes testet és arcot eltakaró tradicionális öltözet, a burka árát egyik napról a másikra tízszeresére emelték, hiszen mindenki tisztában volt vele, hogy az afgán nők számára hamarosan az egyetlen öltözködési opcióvá válik. A fedetlen női arcokat ábrázoló kabuli plakátokat mind lefestették, vagy elfedték – a nők arca gyakorlatilag eltűnt az afgán utcákról.

Bár az afganisztánról szóló szörnyű hírek és videók megállás nélkül keringenek az interneten és a hírekben, a lehető legjobb, ha megbízható forrásból tájékozódunk. Anisa Shaheed és Zarmina Mohammadi, az afganisztáni Tolo News riporterei, nap, mint nap az életüket kockára téve tudósítanak Instagrammon az országuk egyre romló helyzetéről, ha tehetik angol szöveget is biztosítanak, hogy a nemzetközi közönség hiteles forrásokból tájékozódhasson. A fotós Fatimah Hossainire elsősorban a lenyűgöző képei miatt figyelt fel a világ, majd növekvő platformját kihasználva hangosan és félelmet nem ismerve állt kamerák elé, hogy az afgán nők millióinak adjon hangot. Fatimah azóta Párizsba menekült, aggódik a hazájáért, és szüntelenül a portré alanyaira gondol, csak egy kérdés foglalkoztatja: Mi lesz velük ezután?

A CNN egyik leghíresebb és legfontosabb riportere, Clarissa Ward, testközelből élte meg Kabul elestét; követte a reptérre menekülő tömegeket, bejelentkezett a pakisztáni határról és meginterjúvolt egy tálib vezetőt, amiben kitért a nők helyzetére is.

Annak ellenére, hogy a talibán vezetése szóban megígérte a nők tanuláshoz és munkához való jogának biztosítását (illetve általános amnesztiát mindenkinek, aki segítette a nyugati országokat), az elmúlt hetekben viszont egyre több fiatal nőt küldtek haza az egyetemekről, és az egyik helyi TV csatorna, az RTA (Radio Television Afghanistan) női munkatársai is az új rezsim miatt egyik napról a másikra munkanélkülivé váltak. Helyi beszámolók szerint a női jogokért tüntető kabuli tömeget könnygázzal oszlatták fel. Egymásnak ellentmondó kijelentések arra engednek következtetni, hogy a tálib kormány felállását követően, a nőknek különösen nagy erővel kell majd harcolniuk az autonómiájukért és az elidegeníthetetlennek hitt emberi jogaikért. A pakisztáni születésű, de marketingesként Budapesten dolgozó Kaifulwara, vagy Fifi azonban rámutat a kettős mércére, miszerint most a teljes nemzetközi közösség az afgán nőkért aggódik, azonban akkor kevesen kongatták a vészharangot, amikor a nyugati katonák követtek el atrocitásokat a helyi lányok és nők ellen.

Afganisztán összeomlását sokan a hosszú évekig tartó okkupáció utáni a hirtelen kivonulást okolják, mások szerint időszerű volt, hogy a nyugati koalíció elhagyja a térséget és autonómiát biztosítson – de senki sem várta, hogy a talibán ilyen gyorsan és hatékonyan elfoglalja az egész országot (a Pandzsír -völgy kivételével, ahol az afgán erők még a mai napig ellenállnak).

Afzul, aki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktori képzésen tanul, már a beszélgetésünk elején leszögezi, hogy a talibán vezetők egy szavát sem lehet elhinni, hiszen

semmiben sem különböznek az ISIS-től vagy az al-Qaedatól.

Úgy véli az utóbbi húsz évben egy kialakult egy viszonylagos demokrácia, amelyben a nők is döntő szerepet kaptak (mint például Zarifa, Ghafari, Afganisztán egyik első női polgármestere, aki a talibán hatalomra törése óta retteg mikor éri el a terrorista csoport bosszúja), amit aztán végleg meggyengített a korrupció. A Reuters értesülése szerint a korábbi afgán elnök, Ashraf Ghani készpénzzel megtömött autókkal menekült az országából – később ezeket a híreket Ghani tagadta. Afzul kiemeli, hogy végső soron a tradíció volt az, ami hátráltatta a nőket, amire most a talibán vezetése csak még inkább rá fog erősíteni. A csoport hiába hivatkozik az iszlám saría jogra, „ők a saját szabály és erkölcsi rendszerüket követik, amelynek semmi köze az iszlámhoz, az afgán jogrendszerhez vagy az emberi jogokhoz. Az ő rendszerükben a nőknek egyszerűen nincsen helye.” – mondja.

Afzul nem szeretné, ha az afgán emberekben mindenki csak terroristákat látna, és nem tudnák megkülönböztetni a fundamentalistákat a hétköznapi muszlim emberektől. Fifi szintén aggódik az afganisztáni helyzet miatt, persze ő a szomszédos ország nézőpontját is jól ismeri. Pakisztán már több millió afgán menekültet fogadott be, és előrejelzések szerint a tömeges elvándorlás csak most kezdődhet. Fifi arra biztat, hogy ne ellenségekként tekintsünk a menekülő afgán nőkre és férfiakra, hanem ahogy tudunk segítsünk nekik, hiszen borzalmas dolgokon mentek keresztül. Ők is ugyanolyan emberek, mint te vagy én – csak ők éppen egy konfliktusok sújtotta országba születtek.

Szerző: Csibra-Kaizler Tamara

Ez is érdekelhet

A 90-es évek egyik legnagyobb trendje, a karmos hajcsipeszek újra visszatértek!

A 90-es évek egyik legnagyobb trendje, a karmos hajcsipeszek újra visszatértek!

Divathírek

Vélemény: Jogosan viselhette Kim Kardashian Marilyn Monroe ruháját a Met gálán?

Vélemény: Jogosan viselhette Kim Kardashian Marilyn Monroe ruháját a Met gálán?

G-Életstílus

Szerelemféltés, avagy így romanticizálja az erőszakot a kultúránk

Szerelemféltés, avagy így romanticizálja az erőszakot a kultúránk