Érdemes küzdeni - Walters Lili bemutatkozik minden oldaláról
Generációjának talán legizgalmasabb tehetsége, akit jól ismerhetünk az Egynyári kaland sorozatból, vagy éppen a Drakulics elvtárs című mozifilmből. Walters Lili azonban sokkal több dologgal foglalkozik annál, minthogy pusztán színésznőként emlegessük. Többek között erről, valamint szerepálmairól és az SZFE-ről is beszélgettünk vele, miközben a Glamour magazin márciusi számában egy izgalmas divatanyaggal jelentkezünk.
Ezeket láttad már?
Sokoldalú az eddigi karriered. Színészként és énekesként ismerhetünk, miközben színházrendezőnek tanulsz. Hogyan definiálnád magad, mik a prioritásaid?
Érzelmileg nagyon telített vagyok, pont azért csinálok annyi mindent, hogy ne egy definíció alapján kelljen élni az életem. Színésznőként az frusztrál, hogy kiszolgáltatott vagyok, mások mondják meg, hogy mikor tudom kifejezni önmagamat. A rendezés más típusú tevékenység. Jobban arra tanít, hogy hátrébb álljak, a külvilágra figyeljek, és keretbe lássam az egészet. Ezzel nagyon sokat küszködök, de "we can get there".
Mennyire volt tudatos döntés a művészi pálya?
Az ember pont azt a túlélési mechanizmust választja, amit tanul otthonról, vagy pont ellene megy. Ez a két verzió van. Anyukám táncosnő, a testtudata nagyon erős, ezért mindig tudja, mire van igazából szüksége. Gyerekként mindig azt csinálhattunk, amit akartunk. Láttam annak a szabadságát, hogyan épül fel, valósul meg valami. Anya mindig azt mondta, hogy a legfontosabb alapérték az egyensúly. Mindent lehet, csak legyél egyensúlyban. A színjátszás nagyon erős késztetés volt. El is küldtek az oviból, hogy riszáljak valahol máshol. (nevet)
Minden tavasz egy új remény: A GLAMOUR magazin márciusi számának főszereplője a pozitív gondolkodás
Minden tavasz egy új remény: A GLAMOUR magazin márciusi számának főszereplője a pozitív gondolkodás
Sokan a Wise Enough című Lamb-szám klipjében láttak először, a Dorothy`s Legs zenekarban pedig angolul énekeltél. Ezt követték a nagyobb magyar film- és sorozatszerepek. Mintha mostanra "hazataláltál" volna, és ez nem szokványos karrierív. Ezzel együtt elképzelhetőnek tartod, hogy idegen nyelvű szerepben vagy rendezésben külföldön próbáld ki magad?
Sőt, első filmszerepemben, a Senki szigetében (Török Ferenc 2014-es filmje – SzB) az első mondatom is angolul volt, amikor cigarettát kértem: "Do you have a fag?" Engem nagyon érdekel ez velem született a kettősség. Úgy érzem, ez is egy feladat, amit egyensúlyba lehetne hozni. Tavaly nyáron két angol nyelvű dolgot is csináltam. Kicsit hasonló volt ahhoz, amikor eltörtem a vállam, és újra kellett tanulnom használni a kezemet. Nincs ügynököm. Ha az ember nem klasszikus utat jár be, akkor a kommunikációs csatornái is kicsit mások. Én tök nyitott vagyok rá.
Legutóbb a vámpíros retro kémfilm/vígjáték hibrid Drakulics elvtársban láthattunk, következő filmedben, az Űrpiknikben pedig egy Budapestre tévedt űrlénynek segítesz, hogy megtalálja Zalatnay Cinit. Tudatosan keresed az efféle bizarr dolgokat?
Abszolút! (nevet) Nem, egyébként, ők választottak engem. Vámpírfilm, realista sztori… Fura vagyok gondolom. Az Űrpikniknél egyszerre lettünk meg a másik főszereplővel, Takács Zalánnal. Imádom Badits Ákos rendezőt, csodálatos ember, nagyon szeretnivaló. Eszelősen dolgozik és imádom, amikor valaki így küzd egy alkotási folyamatban. Ő is érezte, hogy egy nyelven beszélünk. Elküldte a forgatókönyvet, és azt éreztem, hogy ez az én sztorim, senki nem csinálhatja meg, csak én. (nevet)
Miről szól a film?
Egy éjszaka történetét meséli el, napnyugtától napkeltéig. Egy éjszaka alatt nagyon sok minden történik. Egy űrlény érkezik a Földre, és megváltoztatjuk egymás életét. És talán az egész világét. Az én karakterem egy szuicid méregzsák.
Badits Ákos rendezőnek ez az első nagyjátékfilmje, az űrlényt alakító Takács Zalánnak pedig az első főszerepe. Milyen volt a közös munka?
Isteni! Mindenki iszonyú kreatív, nagyon tehetségek emberek, kihozzák a maxot valamiből, mert ezt akarják. Csodálatos volt. Volt rá valamennyi pénz, de mégis meg volt benne az a játékosság, amikor az emberek gyerekként összeraknak egy világot. Meseszerű lesz, és remélem mélyen felszabadító.
Az Űrpiknik bemutatási dátuma nagyban függ attól, mikor nyithatnak újra a mozik. A te személyes terveidet mennyiben változtatta meg a járvány?
Ha tényleg nincs semmi, akkor kicsit elkezdesz úgy viselkedni, úgy bánni magaddal és a téged körülvevő emberekkel, hogy az nagyon durván mutatja, miben vagy éppen. Az, hogy ennyire rossz, az tulajdonképpen nagyon jó. Az én életemben először tényleg nagy emberi csatákat kell vívni magammal, és nem úgy, mint a gladiátoroknak, de van olyan brutális, és van akkora tétje. És erre szépen rímel, ami az SZFE-vel történt, és történik most is. Az egész életünk csatatérré kezd válni. Nagyon fontos, hogy észnél legyünk. Nem csak hogy veszélyben a Föld, de szakmák szintjén is kemény évek állnak előttünk, és nem lesz egyszerű, de érdemes küzdeni. Azt érzem, az én generációm kezdi érteni, miért van ez az egész. Remélem, hogy egymást nem engedjük el.
Szóval nem hiszel a gyors visszarendeződésben?
Ha az emberek őszintén magukba néznek… te például vissza akarnál térni ahhoz, ami volt?
Én azt láttam, hogy a múlt tavasz után mindenki ezzel próbálkozott.
Most fogjuk fel, amire egy hónap kevés volt. Egy hónap bezártság után nyilván rohansz ki, és ott még vissza lehetett térni. Ez olyan, mint egy kapcsolat után azt mondani, hogy "mégsem volt szar". Az emberi gondolkodásnak az ilyen pályái olyanok, mint egy körforgalom: ha mindig ugyanoda mész vissza, akkor nem mész sehova.
Említetted az SZFE-t. Idén végeznél?
Igen, ötödéves vagyok. Nagyon izgalmas, felszabadító dolog az, ami történik. Nagyon bízom ebben a közösségben, és abban a fajta kommunikációban, ami kialakult. A dolog nyilván nagyon árnyalt, nagyon sok oldala van, mégis az a nyitottság és erő, ami az emberekben fiatal korukban van, az mindent visz. És ebben a történetben is.
Van valamilyen titkos szerepvágyad, vagy olyan darab, amit nagyon szívesen megrendeznél?
Amit meg akarok rendezni, azt el is akarom játszani (nevet) Egy gonosz szerepet szívesen eljátszanék, érdekel ez az alámerülés a mocsárba, valamilyen elvetemült, gonosz szerep. Egy éve próbálom megrendezni a Hedda Gablert (Henrik Ibsen először 1891-ben színpadra állított drámája – SzB). Nagyon érdekes az utam vele, azóta dolgozom rajta, átírom folyamatosan, egészen monstre élmény kezd lenni. Néha kicsit azt érzem, hogy a fejemre is nőtt. De ki tudja? Fantasztikus színésznőre osztottam. Meglátjuk, mi lesz vele, egyre inkább azt érzem, hogy eljön még az ideje… október végén adtuk fel. Augusztus elején kezdtük el, aztán jött az egyetemfoglalás, amikor felmerült, hogy abba kellene hagyni. Kimentünk az udvarra, ahol akkor még nem kellett maszk, aztán elkezdtük felvenni kamerákkal a próbákat, hogy összerakjuk valahogy, hogy egyszerre felvétel és színház legyen. Aztán lakásban kezdtünk próbálni és felvenni. Teljes őrület volt nap mint nap… Amikor lett egy covidos a csapatban, leálltunk. Most rá téliálmozok. Furcsa helyzetben vagyok, mert még nincs egy vizsga rendezésem sem, és most végzek. Ezt dobta a gép, de nem baj. Egyébként is foglalkoztat, hogyan fogom ezt csinálni. Most olyan folyamaton rágom át magam, amire nem lett volna lehetőségem, ha a klasszikus értelemben vett tréningemet viszem végig.
