Ez a 3 alkotó készíti Magyarországon a legizgalmasabb kerámiákat
Egy kerámia váza többnyire henger alakú, szimmetrikus, alul ducibb, majd kecsesen elkeskenyedő tárgy, letisztult, egyszínű mázzal vagy kedves mintákkal – gondolják sokan, ám van három friss magyar márka és alkotó, ami rácáfol erre. A SOUTERRAIN-ben, a Kokomoban és a Néniben közös, hogy elrugaszkodnak a kerámiakészítés tradícióitól forma és/vagy festés terén, a tárgyaik mégis rendkívül különbözőek, csakúgy mint a kerámiázáshoz vezető utuk és inspirációik.
Ezeket láttad már?
A három alkotónak egy-egy miniinterjú során ugyanazokat a kérdéseket tettük fel, hogy kiderítsük, hogyan kezdtek el agyaggal dolgozni, mik a legfontosabb tudnivalók a márkáikról és az alkotófolyamataikról, valamint annak is utánajártunk, hogy hol szerezhetünk be egy szép tárgyat a kedvencünktől.
Mesélj kicsit magadról, hogy jött az életedbe a kerámiázás?
Érettségi után Belgiumba költöztem, és egy olyan kerámia műhelyben kezdtem el dolgozni, ahol felnőtt szellemi fogyatékosok alkottak. Itt kezdtem el agyaggal foglalkozni, és a szakmai alapokon túl kimeríthetetlen inspirációt kaptam tőlük. Bámulatosan bátran és öntörvényűen bánnak az anyaggal, és ez a szabadság felülírt mindent, amit korábban a kerámiáról gondoltam.
Itthon aztán bölcsészkaron végeztem, ami pedig megerősített abban, hogy az elmélet helyett sokkal inkább a gyakorlati része érdekel az alkotásnak.
Mit kell tudni a márkádról? Milyenek a termékeid? Mi inspirál?
A márka, a SOUTERRAIN egészen friss, a nagy tavaszi home office-olás idején a hirtelen jött szabadidőm minden másodpercét a tervezgetésére fordítottam. Az időn kívül nagyon nagy szerepe volt, hogy három keramikus barátommal együtt kivettünk egy közös műhelyt, amit azóta LUNO stúdiónak hívnak, és szabadiskolaként is funkcionál.
Olyan tárgyakat szeretnék készíteni, ami feldobja, kiegészíti, és a megszokottból kimozdítja az emberek életterét. A tárgyak készítése pont ilyen hatással van rám: a legjobban organikus, szabálytalan formákat szeretek készíteni, tervezés nélkül, felrakásos technikával, ami mindig feldobja a hangulatomat.
Nagyon sok minden inspirál, például nagyon szeretem a betonból és kőből készült utcai virágtartókat, illetve rengeteg ihletet tudnak adni filmek, könyvek és dalok.
Inspirálnak még a körülöttem élő emberek, a műhelytársaimtól kezdve a férjemen át egy csomó barátomig, akik mind nagyon-nagyon tehetségesek abban, amit csinálnak.
Hol lehet megvásárolni a tárgyaidat? Esetleg vállalsz megrendeléseket is?
Jelenleg a Szia+ban kaphatók a termékeim, de éppen folyamatban van egy másik hellyel az egyeztetés. Megrendeléseket pedig mindig szívesen vállalok.
Mesélj kicsit magadról, hogy jött az életedbe a kerámiázás?
Több éve számítógép előtti munkát végzek animációs gyártásvezetőként, amit nagyon szeretek és élvezek, de elkezdett igényem lenni rá, hogy valami analóg dologgal is elkezdjek foglalkozni.
Elsőként a tárgygyűjtési láz szállt meg: dolgokat kezdtem szerezni bolhapiacról, és minél színesebb cuccokkal díszíteni a lakásunkat. Azután pedig a tárgyalkotási láz jött, ezt élem most. Egy barátnőm ajánlására kerültem a de.ceramics egyik csoportjába, ahol jól ott is ragadtam. A kokomokat otthon alkotom meg, nem igazán tervezek, intuitív módon folyik a munka, általában a Jóbarátokat vagy az Agymenőket nézem közben és égetni és mázazni viszem a műhelybe őket.
Mit kell tudni a márkádról? Milyenek a termékeid? Mi inspirál?
A növények szeretetével együtt jött a vágy, hogy azokat a virágokat, amik kedvesek nekem, mert valamilyen élmény kötődik hozzájuk, valamilyen formában megtarthassam. Régóta préselek növényeket és van, hogy üveglapok közé szárítva, vagy keretbe rendezve konzerválom őket. A japán ikebana kultúra és az európai virágrendezés is egyfajta meditációként hat rám. Nem volt célom a professzionális elsajátítása a tradicionális hagyományoknak, mind inkább szabadjára engedtem a fantáziám és igyekeztem időtálló, funkcionális és újszerű tárgyakat létrehozni. Ezen alkotás filozófiai része, és a fókuszált elmélyülés abban, hogy akár egy kedvesnek tartott virágot, akár egy földön talált ágat kompozícióba rendezve kiemelt figyelemmel tüntetek ki, nagyon sok örömet okoz.
Szeretném ezekkel a tárgyakkal arra ösztönözni az embereket, - ha maguk is találnak boldogságot az effajta elfoglaltságban -, hogy szép dolgokat hozzanak létre a kerámiáimat használva.
A márka nyár végén alakult, a karantén alatt sok minden lett kész, így elképesztő mennyiségű kerámiám lett, gondoltam hátha másoknak is tetszene. A Beach Boys-tól a Kokomo című dal régóta az egyik legkedvencebb dalom a világon, így adta magát, hogy, ha már olyan dolgot hozok létre, amit imádok, akkor a név is valami olyan legyen, ami ehhez a flow-hoz illik.
Hol lehet megvásárolni a tárgyaidat? Esetleg vállalsz megrendeléseket is?
A tárgyakat Budán a NOS -ban (december 23-ig nyitva), Pesten a The Garden Studioban lehet megtalálni, és november elején kerültek be egy webshopba is, az Y Konszeptbe.
Nálam az Instagramon is lehet vásárolni, illetve nyitott vagyok mindenféle közreműködésre is.
Mesélj kicsit magadról, hogy jött az életedbe a kerámiázás?
20 éves vagyok, tavaly végeztem az Apáczai Gimnáziumban, most pedig színészképzésre járok. Szóval mondhatni elég véletlenszerűen pottyant ez a csodás dolog az ölembe. Persze anyukámnak, aki iparművész, nagy szerepe volt ebben. Üveggel, ezüsttel, agyaggal és mindenféle más anyaggal dolgozik, szóval azért kiskorom óta nagyon sok kreatív impulzus vett körül otthon. De valahogy mégis inkább kilógtam a türelmetlenségemmel, és azzal, hogy képtelen voltam bármiféle precizitásra, minthogy kitűnjek. Viszont a fejemben tomboltak az ötletek, szóval sokáig gyötrődtem, hogy mégiscsak bele tudjam áramoltatni ezeket valamilyen kézzelfogható dologba. Így jött képbe a kerámia.
Vicces, hogy amikor először vett rá anyukám, hogy csatlakozzam hozzá agyagozáskor, gyűlöltem, hogy egyáltalán nem valósul meg, amit elképzeltem. Hol görbe lett, hol túl vékony és kiszakadt, hol eltört az égetéskor. Szóval az első találkozás után búcsút is vettem tőle egy jódarabig.
Aztán következett egy nehezebb periódusa az életemnek, aminek viszont sok szempontból nagyon hálás vagyok. Jártam művészetterápiára, és bár sohasem rajzoltam igazán jól, egyszercsak magától jött az igény, aztán az ihlet, hogy érzetek alapján lefessem magam. Elkezdtem érzékelni, hogy nemhogy nehéz elfogadnom önmagam, hanem mintha egy ufó lennék a saját testemben. Ez az egész projekt, és most már talán nevezhetem márkának, sokkal inkább szól a belsőm, mintsem a fizikális adottságaim elfogadásáról. Nyilván akkor van rendben az ember, ha a kettő szorosan összekapcsolódik, erre is alkotás közben éreztem rá. Aztán szépen áramoltam tovább az érzéseim, szorongásaim, gondolataim mentén, és így jöttek belőlem a nénik.
Mit kell tudni a márkádról? Milyenek a termékeid? Mi inspirál?
Idén tavasszal először papírra festettem akvarellel, aztán megfogant bennem az ötlet, hogy kipróbálhatnám kerámiára is. Kipróbáltam, aztán egyik napról a másikra úgy éreztem, hogy másoknak is meg szeretném mutatni a néniket, hogy erőt adjon nekem.
Arra, hogy ez mást is inspirál, és még meg is venné, nem gondoltam az elején. Amikor hazavitték az első nénit, kellett egy kis idő, hogy felfogjam, mi történik. Furán élem meg, hogy míg rengeteg dologban nagyon erőlködtem, hogy elérjek valamit, és mégsem sikerült, itt mintha a véletlen folytán rám bökött volna a sors. Ez a gondolat sokszor megmosolyogtat.
Szeretem, hogy nincs rajtam az a teljesítménykényszer, amihez hozzászoktam az évek során és nehezen szabadulok tőle. Vagy legalábbis nem annyira, sokkal inkább belső mérce alapján dolgozom. Szerintem ez az első ilyen munkafolyamat az életemben. Élvezem és ki is használom minden terét a szabad alkotásnak, annak, hogy lehet valami girbegurba, fura.
Ebben a belső világom inspirál, minden ami aktuálisan dominál, foglalkoztat odabent. Éppen ezért vannak nagyon termékeny és pangó időszakaim is, nem szeretném erőltetni, ha épp nem esik jól. Ha van miből dolgoznom, ami azért általában akad, mivel elég érzékeny ember vagyok szerencsére, akkor egy órákon át tartó flow-élmény a munka.
Anyukám rengeteget segít, mind szakmailag mind lelkileg, és ha elpattan az utolsó idegszálam is, mert mondjuk elfolyik a festék, mindig kisegít.
Azontúl, hogy magamnak és másoknak lelki erőt adok a kerámiáimon keresztül, nincs más célom, ez önmagában is eléggé boldoggá tesz.
Hol lehet megvásárolni a tárgyaidat? Esetleg vállalsz megrendeléseket is?
Elsősorban az Instagramot használom vásárlói platformként, de Facebookon és emailen keresztül is elérhető vagyok. Nyitott vagyok minden ötletre és kívánságra, nyilván a saját alkotói kereteimen belül. Fontosnak tartom, hogy megmaradjanak azok a vonások, amitől néni a néni.
Szöveg: Dózsa Kamilla
