Fontos beszélni arról, mit kell elszenvednie egy nőnek a zeneiparban - A Chvrches zenekarral beszélgettünk a Szigeten

Emlékszem, amikor 2012-13 környékén hallottam először a Chvrchesről, az NME rádió játszotta valamelyik első dalukat, és a Gun annak a nyárnak az abszolút aláfestőzenéjévé vált számomra. Aztán még többet hallgattam őket, figyelemmel kísértem minden újdonságot a skót zenekar életében SoundCloudon - ennek az előnyeiről és a hátrányairól is beszélgettünk a Sziget második napján fellépő glasgow-i bandával az A38 sátor backstage-jében, akik csak a GLAMOUR magazinnak adtak interjút magyarországi fellépésük alkalmával.

Chvrches Sziget
Fotó: Martin Wanda / GLAMOUR

Nem először léptek fel a fesztiválon és valószínűleg nem is utoljára, és amint azt a skót szintipop zenekar éjféli koncertjére összeverődött hatalmas tömeg is bizonyította, most már igazán elérték azt a sztárstátuszt, amivel ott a helyük a legnagyobb fesztiválok headlinerei között.

A zenekar feketébe öltözött három tagjával, Lauren Mayberry-vel, Iain Cookkal és Martin Doherty-vel egy vidám hangvégtelű, ám komoly témákat is érintő beszélgetésbe sikerült keverednem kezdetekről, feminizmusról, állatvédelemről és a zene jövőjéről, Martin Wanda fotóinak kíséretében.

Óriásit fog szólni a Sziget 2019-ben! Jön a Florence + The Machine, Martin Garrix és a Foo Fighters

Óriásit fog szólni a Sziget 2019-ben! Jön a Florence + The Machine, Martin Garrix és a Foo Fighters

GLAMOUR: Mi történik most a zenekar életében? Tavaly jelent meg a Love Is Dead című albumotok, idén pedig kiadtatok egy közös dalt Marshmellóval, mire készültök még ebben az évben?


Lauren Mayberry: Nagyjából csak turnézunk idén, de annyit elmondhatok, hogy készülünk egy kis meglepetéssel. Nem egy albumról van szó, ennyit elárulok, de többet még nem!

GLAMOUR: Mesélnétek kicsit a kezdetekről? Hogyan alakult a zenekar, vannak-e vicces sztorijaitok ebből az időből?

Ian Cook: Vicces sztorik? Ha-ha! Azt nem tudom, de az biztos, hogy amikor a zenekar alakult, az egy olyan érzés volt, mint amikor a dolgok a helyükre kerülnek. Martin és én ötleteltünk a stúdióban, közben már dolgoztam Lauren zenekarával és megmutattam neki is, hogy milyen a hangja, majd behívtuk, és így szépen sorban egymás után minden összeállt. Nem volt bennünk egy olyan erőlködés, hogy mindenképpen alapítanunk kell egy zenekart, ami kifejezetten ilyen zenét játszik, hanem természetesen alakult minden, viszont az vicces volt, amikor rájöttünk, hogy akkor ez most tényleg megtörténik és működik is.

Chvrches Sziget
Fotó: Martin Wanda / GLAMOUR

GLAMOUR: Mi volt az a pont, amikor rájöttetek, hogy kezdenek beindulni a dolgok és egyre híresebbek lesztek?


IC: Híresek! Szeretjük ezt a jelzőt!

LM: Talán miután SoundCloudon megjelent az első dalunk 2012-ben, azt hiszem akkor kezdődött minden. Szerintem mindenképpen egyike vagyunk azoknak a bandáknak, akiknek hasznára volt az internet, a kezdeti streamelések, mert nem hiszem, hogy egy ilyen zenekart a szó klasszikus értelmében leszerződtetett volna bármelyik kiadó is. Mi sosem leszünk emiatt internetellenesek, amikor más zenekarok erre panaszkodnak, ezzel mi nem tudunk egyetérteni.

Csak egy szám: A legaljasabb Chvrches dal

Csak egy szám: A legaljasabb Chvrches dal

GLAMOUR: Valaha éreztétek azt, hogy azért, mert egy nő a frontember, emiatt a háttérbe szorultatok? Mert ugye a fiúk valahogy még mindig jobban keresnek ebben a szakmában, ti hogy látjátok ezt? A hátrányotokra vagy inkább az előnyötökre szolgált?


Martin Doherty: Igazából csak akkor szoktunk Lauren neméről beszélni, amikor ezt mások felhozzák az interjúkban, számunkra nincs különbség.

LM: Amikor dolgozunk, mi nem így tekintünk rá, de persze a nyilvánosság nem ezt látja, tehát beszélnünk kell róla, viszont nem gondolom, hogy valaki is tett volna nekünk szívességet azért, mert egy nő van a zenekarban, ha valami, akkor inkább az ellenkezője történt. Nehéz nekem, hiszen sosem fogom tudni mi az alternatíva, soha nem leszek egy fiú egy bandában. Nem ülök és gondolkozom a nemi vetületén a dolognak, de tudom, hogy ez is hozzátartozik, és amikor turnézunk, különböző helyeken lépünk fel, akkor fel kell magamat készítenem arra az esetre, ha hímsoviniszta disznókkal futok össze. A magánéletemben nincsenek körülöttem ilyen férfiak szerencsére, de sajnos a munkánk során nagyon is sokszor találkozunk velünk. Elfogadtam, hogy ez a pozíciómmal jár, mindig is fel fognak tenni ilyen kérdéseket, és még ha nem is akarok rájuk válaszolni, akkor is fontosnak tartom, hogy részt vegyek ebben a párbeszédben konstruktív módon. Az utóbbi időben változtak a dolgok, egyre többen kérdeznek erre rá, mert mi is teret engedtünk az ilyen témáknak. A kezdetekben úgy beszéltek velem, mint egy idiótával, aki semmit nem tud ehhez a témához hozzászólni, viszont amint látták, hogy ez nem így van, és felmerültek a feminizmussal kapcsolatos kérdések, akkor tudatosan kezdtünk már erről beszélni. És inkább ez, mint az alternatíva.

MD: Soha nem voltam korábban egy sikeres zenekarban, így nem tudtam, hogy mennyiben más nőként vagy férfiként állni kint a színpadon, de nagyon sok kihívással láttam szembenézni Laurent, ami csak azért történt, mert nő.

LM: Ti ketten nagyon felvilágosultak és igazán "jó" férfiak vagytok, úgyhogy amikor valami történik velem, akkor nem arról van szó, hogy felfújnám vagy csak a címlapokra akarok kerülni, hanem ez kellene, hogy legyen az alapállás, ahogyan ti viselkedtek. Úgyhogy kérlek, menjetek és beszéljetek erről más férfiakkal is, tanítsátok őket!

MD: Ha egy olyan környezetben élsz, ahol mindenki tisztelettel áll egymáshoz, akkor leélheted úgy az életed, hogy azt hiszed, minden tökéletes – és mi tiszteljük egymást -, de ez nincs így sajnos a nagyvilágban.

LM: Ezért tartom fontosnak, hogy tanuljunk az olyan esetekből is, amelyek nem feltétlenül velünk történtek meg. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen egy középosztálybeli, fehér, heteró nő vagyok, és a fesztiválszervezők elvárják, hogy díjazzák őket, ha egy olyan zenekart sikerül leszervezni, aminek egy fehér, heteró lány a frontembere. Nem gondolom, hogy így kellene ez történjen és bármit is kiérdemeltem volna, ezért is beszélek róla.

GLAMOUR: Vannak olyan ikonjaitok, akikre felnéztek és hatással vannak rátok?

LM: Ha a témánál maradunk, akkor az olyan nők, mint Debbie Harry, hamarosan meg is jelenik a könyve, és van róla egy 20-perces videó a YouTube-on, amibe összevágtak egy csomó barom kérdést, mint például, hogy a Blondie csak azért sikeres-e, mert ő dögös. Nem tudom, hogy nem rohant el sikítozva, valamennyire változtak a dolgok, más tekintetben nem sokat, de ő egy igazi művész, akinek akkor is sikerült minden fronton átadni az üzenetét, amikor még egy sokkal barátságtalanabb világ volt. Debbie királynő örökké!

Chvrches
Fotó: Martin Wanda / GLAMOUR

GLAMOUR: Milyen zenét hallgattok most éppen?


MD: Elég sok rapzenét hallgatok és nagyon szeretem a 60-as évek zenéjét. Most már nincs az az érzés, mint régen, hogy rongyosra hallgatsz egy lemezt, mert ugye csak azt tudtad megvenni az üzletben, hanem a Spotify naponta újabb összeállításokat ajánl és egymás után hallgathatod Leonard Cohent és Lil Pumpot, és ez elég fura.

LM: Nekem naponta legalább 4 listát feldob, egy rocklistát, egy klasszikus poplistát, stb, igen, tök fura.

IC: Van egy Limp Bizkit listád is…

LM: Meglepő, de AZ az egy, amit nem hallgatok meg naponta.

MD: Ian javasolta, hogy lehet át kellene váltanom egy másik streaming csatornára, de pont azt mondtam neki, hogy egyszerűen nincs arra időm és energiám, hogy megtanuljak egy új algoritmust.

LM: Fú, mi történt veled? Szerintem menő, mert amikor én voltam fiatal, akkor összegyűjtöttem a pénzem egy cd-re, amit aztán két hónapig hallgattam, és csak úgy ismertem meg új előadókat, hogy valaki mondta, vagy olvastam egy interjúban, hogy az az adott banda kiket kedvel, vagy a lemezboltokban keresgélés közben fedeztem fel újakat. Elég sok szemetet vettem meg így, de sok vagány lemezt is. Tök jó, hogy ma már az alapján ajánl neked a Spotify zenéket, hogy miket hallgatsz, és ha most lennék tinédzser, biztos imádnám.

MD: Az az elképzelés, hogy a legjobbak közül is a legjobbakat hallgasd, nem úgy mint régen, amikor megvettél egy lemezt egy dal miatt, de közben rajta volt 8 másik szar, amit egy idő után úgyis elkezdtem kedvelni, mert nem volt más, amit csinálj.

IC: Nem minden előadóból jön ki a művész az első dal alapján, amit hallasz tőle, vagy éppen az első 10 másodperc alapján, ezért inkább átugrod.

MD: Ha pedig sokan átugornak egy bizonyos dalt, akkor egyre hátrébb sorolódik a listákon és végül eltűnik az ajánlások közül. Ez pedig a veszte is lehet egy új zenekarnak.

GLAMOUR: Most kicsit váltsunk témát, Lauren, a fellépéseid alkalmával mindig nagyon izgalmas szemsminkekben láthatunk, te készíted magadnak? Hogyan szoktál rá?


LM: Már az elejétől fogva csináltam, azért is, mert ez az ipar inkább egy adott típusú megjelenést tol az emberek arcába: a hibáinkat el kell rejteni és a különlegesség nem jó dolog. Rám ez a művelet pszichésen is hatással van fellépés előtt, mert olyan, mintha harcimaszkot kennék fel, de ugyanakkor vicces is, mert egyszerre fura, glamrock és punk. Szórakoztató játszani a sminkekkel, kipróbálni új dolgokat, és a közönségben is sokan a saját maszkjukban érkeznek, így egy közösséghez tartozunk. Nem akarok semmit eladni, csak kifejezni valamit és ők is úgy érezhetik, hogy tartoznak valahová legalább 5 percig. Szerintem ez tök jó.

GLAMOUR: Közben fontos számodra, hogy olyan termékeket is használj és népszerűsíts, amelyek állatkísérletmentesek és vegánok. Vannak kedvenc márkáid?

LM: Az a jó, hogy most már elég sok ilyen termék létezik, és ha már vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy sokan látnak, akkor olyan termékeket népszerűsítek, amelyek amellett, hogy elérhető árúak nem feltétlenül "gonoszak". Sajnos nagyon sok nagy márka még mindig ezt csinálja, pedig nem lenne rá szükség. Szeretem a Glossier termékeit, mivel elég sápadt vagyok, jó ha kerül rám szín, a fellépések miatt pedig nem lehet zsíros, amit magamra kenek, tartósnak is kell lennie. Emellett az RMS Beauty és az Urban Decay termékeit is szeretem. És sikerült tökéletesre fejlesztenem a csillogó, flitteres smink leszedését anélkül, hogy letépném az arcomat. Kétlépésben: először olajjal átitatom a sminket, majd egy hagyományos lemosóval letörlöm. Korábban törlőkendőt használtam, de egyrészt káros a környezetre, másrészt kinyomtam vele a szemem. Most már csak lemosok és vízzel tisztítok.

GLAMOUR: Nagyon jó tipp! Köszi!

MD: Mindenki visel csillámot, főleg fesztiválokon, úgyhogy tényleg jó tudni, hogyan lehet leszedni hatékonyan, mert ha a barátnőm csillámos sminket visel, akkor az egész házban még egy héttel később is minden csillog.

Ez is érdekelhet

„Előbb szeretek, utána szeretkezek” - Nagy a baj, ha a demiszexuálisok szexuális kisebbséget jelentenek

„Előbb szeretek, utána szeretkezek” - Nagy a baj, ha a demiszexuálisok szexuális kisebbséget jelentenek

Tedd & Ne tedd

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Katalin hercegné újrahasznosított kabátban kezdi új életét

Monitor

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói

Marilyn Monroe ritkán látott utolsó fotói