Hogyan indított be Kate Moss egy szex forradalmat?
Hozzá hasonló lányt még nem láttak ilyen kampányban, és a hatása felvillanyozó volt. Ekkor dőlt el, hogy másként kell a szépséget ábrázolni, és így egy új, merész koncepció társult a szexisséghez, melyet hirtelen rázúdítottak az X-generációra.
Ezeket láttad már?
Calvin Klein híres volt arról, hogy a fiatal, majdnem kiskorú szépséget hirdette. Több mint 10 évvel korábban, az akkor 15 éves Brooke Shields-ről készült Richard Avedon-fotókkal plakátolta körbe Amerikát, igazi femme fatale-t varázsolva egyik napról a másikra a fiatal modellből. Bár Kate Moss négy évvel idősebb volt, amikor őt fotózta Mario Sorrenti, mégis nagyobb felháborodást váltott ki.
Abban az évben a divat egyre jobban a szex felé orientálódott, nem volt annyira tabu már ez a téma és a legnagyobb divatházak is előszeretettel polgárpukkasztottak. Roberto Cavalli állatmintát használt a kollekcióiban, Dolce & Gabbana felhagyott az '50-es évek filmsztárjaitól vett inspirációkkal és a katolikus szimbolizmus bomlasztó erotikáját hirdette. A Versace Medusa-feje pedig végigfigyelte, amint a divatház a punkot és a perverziókat ünnepelte.
A divat és a szexi új koncepciója közötti körvonalak teljesen összemosódtak a szupermodellek által. Hogy felülmúlja Christy Turlinton, Naomi Campbell vagy Cindy Crawford csábosságát, Karl Lagerfeld Moana Pozzi pornósztárt és sztriptíz táncos lányokat vetett be a Fendi bemutatóján, amivel azt érte el, hogy Anna Wintour felháborodva vonult ki a show-ról. Mindenhol a szexet árulták: a szépségápolásban, az edzőteremben, a divatban.
Kate Moss újat jelképezett, olyas valamit, amire nagyon nagy szükség volt a változás érdekében. De persze ez nem ment egyszerűen. Bár a modellhez hasonló friss arcok már a '80-as években is jelen voltak olyan alternatív divatmagazinokban, mint a Dazed & Confused vagy a The Face, a Calvin Kleiné volt az első olyan kampány, amely emberek ezreihez szólt. Végül a kampányt betiltották, de ekkor már késő volt, mert az ártatlan szépség iránti vágy tüze ezennel fellobbant.
A következő két évtizedben az emberi testből már szinte semmi sem maradt tabu. Tom Ford pl. 2004-ben a modelljeinek fanszőrzetéből vágta ki a Gucci logóját. Továbbá, a későbbi topmodellek sokkal inkább Kate Moss stílusára emlékeztettek, mint a szupermodellekére. A digitális forradalomnak köszönhetően bárki hozzáférhetett kemény fotókhoz, filmekhez. A Fendi sztriptíz táncosai ma már egyáltalán nem azt a hatást keltenék, mint 20 éve.
Kate Moss sztárrá válását az 1993-as grunge pillanat részeként tartják számon és ebben az értelemben teljesen divatellenes volt. Calvin Klein egy 1988-as fotósorozatban figyelt fel a modellre, melyet Corinne Day készített. Halála előtt a fotós beismerte, hogy nem szerette a Nyolcvanas évek stílusát, mert annyira mű volt – válltömések és erős smink: "Modellkedtem Olaszországban és mindig úgy gondoltam, hogy a modellek sokkal szebbek voltak a mindennapokban, mint a magazinokban. Szerettem, amikor saját maguk voltak, sokkal könnyedebbek voltak és természetesek".
Az angol Vogue-ot is támadták, amiért Kate Mossról közölt egy fotósorozatot, melyet Corinne Day készített Alexandra Schulman főszerkesztő akkor azzal érvelt a választása mellett, hogy "ők jelképezik a pillanat szellemét, az elfordulást a konszolidálttól egy új öltözködési stílus felé". És az öltözködési kultúra korábban sosem foglalkozott annyit, mint most azzal, hogy mit teszel, mikor levetkőzöl.