Ilyen mozgalmas egy kézilabdázó élete - interjú Fodor Csengével

Mióta része az életednek a kézilabdázás?
Egészen kiskorom óta. A szüleim is sportolók voltak, úgyhogy nem is volt kérdéses, hogy én is valamilyen sportág mellett kössek ki. Apukám focista volt és később az edzőm is. Így hát eleinte fociztam, és már ott nagyon megszerettem a labdával való mozgást. Viszont amikor nagyobb lettem, a szüleim szerették volna, ha váltanék, és így jött a kézilabda. Ami mint kiderült, nagyon jó döntés volt.

Mennyire zajlanak szigorú menetrend szerint a mindennapjaid? Milyen gyakran vannak edzéseid?
A mérkőzések miatt elég szigorú menetrendem van mind a hétköznapokban, mind a hétvégéken. Hétköznap általában 6-7 edzésem van, ha viszont két mérkőzés van egy héten, akkor másabb jellegű edzések vannak. Nincs akkora fizikai terhelés, inkább a kézilabda részére, a taktikára fektetjük a hangsúlyt, és a regenerációra, hogy minél frissebbek legyünk a következő mérkőzésre. Ha egy meccs van egy héten, akkor több a fizikai terhelés, kondi edzés, tehát akkor sokkal komplexebb munkát tudunk végezni.

Milyen egy igazi győri kézilabdameccs? Sokat segít egy-egy meccs alkalmával a szurkolók biztatása?
Fantasztikus, egyszerűen nem lehet megunni azt a hangulatot, és azt az atmoszférát, amit a szurkolóink minden mérkőzésen varázsolnak. Egy játékosnak ez nagyon sokat számít, így könnyebb extázisba kerülni, ha körülötte az egész csarnok zeng. Személy szerint eleinte nagyon izgultam a közönség előtt, akárhányszor a pályára léptem, de most már élvezem, és felemel ez a légkör.

Hogyan töltődsz fel edzések és meccsek után?
Meccsek és edzések után nagyon fontos a pihenés, a megfelelő táplálkozás és a kellő regeneráció. Nagyon sok gépünk van, ami ezekben segít, mindegyiket előszeretettel használom, illetve ehhez tartoznak még a regenerációs edzéseink. Tehát nagyon összetett ez az egész.

Melyek voltak az eddigi legemlékezetesebb pillanataid a sportolói karriered során?
Hála Istennek ebből nagyon sok van. Az U21-es junior válogatottal megnyert világbajnokságtól elkezdve minden olyan cím, amit a Győrrel nyertem, de vannak olyan különleges bajnokok ligája, illetve magyar bajnoki rangadók, ahol jól játszottam, és azok is emlékezetesek maradtak számomra.

Hogyan élted meg a tavalyi vállsérülésedet?
Nehéz volt, először fel sem fogtam. Egy játékos, aki még sosem sérült meg, általában úgy gondolja, hogy sose történhet vele semmi komoly. De persze benne van a pakliban, főleg a kézilabdánál. Azon a mérkőzésen bajnokok ligája rangadót játszottunk a Bukaresttel, és jól játszottam egészen a 45. percig, amikor bekövetkezett az a bizonyos ütközésem a kapussal. Sajnos nem tudtam úgy talajt fogni és elszállt a vállam, amit a pályán visszarakott még az orvosunk. Nem is nagyon emlékszem rá, hogy ott mi történt, hiszen nagyon nagy volt a fájdalmam. Amikor pár nappal később megvolt a pontos diagnózis, akkor kezdődött a mélypont, ami egészen a műtét utánig tartott. Utána már fejben összeszedtem magam, a családom, a csapat és az egész klub mellettem állt. Onnantól már csak arra koncentráltam, hogy minél hamarabb felépüljek.

Hogyan sikerült teljesen felépülnöd?
Nagyon sok pihenés és gyógytorna volt az elején. Betartottam minden utasítást és kezelésekre is jártam, így szerencsére nagyon jó ütemben haladtam. Az egyik legnehezebb ilyenkor a türelem, hogy nem szabad elkapkodni a dolgokat. Egy játékos minél hamarabb szeretne visszatérni a pályára. Nekem is ez volt a fejemben, de próbáltam minél türelmesebb lenni és az adott helyzetből kihozni a legjobbat. Amikor már szintet tudtam lépni és elkezdtem a fizikai, illetve a külön kézilabdaedzéseket, onnantól kezdve már nem tűnt olyan távolinak, hogy teljesen jól legyek és újra játszhassak. Nagyon sok munkám volt benne és persze azoknak az embereknek is, akik foglalkoztak velem az elejétől kezdve. A műtétem után két és fél hónappal később már újra pályára léptem, ami azért elég gyorsnak számít, és senki nem gondolta volna, hogy ilyen hamar felépülök. Nagyon nehéz időszak volt és szinte minden nap eszembe jut, de ma már csak úgy gondolok rá, hogy erősebb lettem tőle fejben és lelkileg is.

Sportolóként fontos számodra az egészségtudatos táplálkozás?
Nemcsak fontos, de elengedhetetlen is. Egy sportolónak nagyon fontos, hogy fegyelmezett legyen, és ez a táplálkozásra is igaz. Természetesen vannak olyan alkalmak, amikor kivételt teszek, de viszont az edzések és a meccsek miatt muszáj betartanom a diétát, hiszen sokkal könnyebb úgy mozogni, hogy egészségesen eszem. A vitaminok is nélkülözhetetlenek, amiket étrend-kiegészítőkkel illetve gyümölcsökkel és zöldségekkel biztosítok a szervezetem számára.

Ha nem kézilabdáznál, mivel foglalkoznál szívesen?
Nehéz kérdés, ez a mai napig fejtörést okoz nekem. Nagyon sok minden érdekelt és érdekel is. Ha nem kézilabdáztam volna soha, akkor biztosan valami komolyabb dolgot kezdtem volna el tanulni és mindent arra áldoztam volna fel. Mindig is jó tanuló voltam, úgyhogy nem vetem el azt, hogy orvosnak vagy pszichológusnak tanultam volna. Régen nagyon foglalkoztattak az emberek, az állatok és a természet is. Ha most abba kéne hagynom, akkor több dolog is felmerült bennem, ami érdekelhet, mint például az építészet, a sportpszichológia vagy esetleg kamatoztatnám a sportban megszerzett tapasztalataimat és akármi ehhez kapcsolódó munkát választanék. De szívesen kipróbálnám a divattervezést, lakberendezést, vagy műsorvezetést is.

Mik azok a tervek, amiket szeretnél megvalósítani a közeljövőben?
Most jön az az időszak a szezonban, amikor a legfontosabb mérkőzéseink jönnek, úgyhogy szeretném, ha minden meccset és címet meg tudnánk nyerni a csapattal, és az, hogy én is a lehető legjobb formában legyek. Ez a legfontosabb tervem a közeljövőre nézve.

Szöveg: Nyul Debóra