"Érdekes volt látni, milyen kihívásokkal kell ma megküzdenie egy pedagógusnak”- Interjú Zsigmond Emőke színésznővel

2021.november.6.

Zsigmond Emőke játssza az egyik főszerepet, egy tanító nénit a Tiszeker Dániel rendezte Nagykarácsony című romantikus vígjátékban, mely november 25-től lesz látható a hazai mozikban. A fiatal színésznő huszonöt évesen már főszerepet kapott a Nemzeti Színházban, a János vitézben, szerepelt többek között az Egynyári kalandban, a #Sohavégetnemérős vígjátékban, s egy rövid szabadúszó periódust követően leszerződött az Örkény Színházhoz, ahol időről időre találják meg kihívásokkal teli szerepek. A nemsokára debütáló filmről, marosvásárhelyi „örökségről” és a maximalizmus megzabolázásáról is beszélgettünk vele.

Meglehetősen hosszúra nyúlt a Nagykarácsony forgatása, de még ennek ellenére is tudtátok magatokat tartani a tervekhez – advent első hetében a mozikba kerül a film.

December 29-én kezdődött a munka, februárban a Várkert Bazárban forgattunk, márciustól viszont le kellett állnunk a pandémia miatt. Tavasz végétől kezdtünk újra dolgozni, és június 20-án volt az utolsó forgatási nap. Jó kihívás volt akkor az Erzsébet téren téli cuccban forralt bort szorongatni. Az operatőrnek, Pataki Ádámnak, úgy kellett kitalálnia a kameramozgást, hogy ne bukjunk le a zöld fákkal a háttérben.

Úgy tűnik, Tiszeker Dániel rendező ezzel a karácsony témájú alkotással megtalálta a rést a hazai filmipar pajzsán.

Valóban hiánycikk itthon a karácsonyi film. Szerettünk volna olyan mozit csinálni, amit az ünnepek közeledtével minden évben szívesen néznek meg az emberek, s ami felhívja a figyelmet arra, hogy, ha baj van, megéri segítséget kérni.

Fotó: Horváth Judit

Mit szabad tudni a történetről?

A főszereplő Lantos Arnold (Ötvös András) egy kiváló tűzoltó. Azzal telik majdnem minden napja, hogy életeket ment, másokon segít, de egy este kicsúszik a lába alól a talaj. Hogyan hozza le az öngyilkosjelöltet, (Mészáros Máté) a Citadelláról úgy, hogy tériszonyos lett?! A „segítséget” a karácsonyi vásárban találja huszonkét gyerek és a tanító nénijük, Bárány Eszter személyében.

Fotó: Horváth Judit

Milyen a te Esztered?

Ő egy rendkívül lelkes kezdő tanító néni, aki először rendezi az éves iskolai betlehemes játékot a Budapesti Karácsonyi Vásárban. Alapvetően nagyon segítőkész, de nehezen kapcsolódik a férfiakhoz, vagyis amilyen magabiztos pedagógusként, annyira bizonytalan saját maga életének menedzselésében. Mindent egymaga próbál megoldani: mindent beszerez, és mégis retteg a kudarctól. Nagyon kevés önbizalma van.

Édesanyád valóban pedagógus Vácott a Földváry Károly Általános Iskolában. Fordulhattál hozzá a felkészülés során tanácsért, segítségért?

Hogyne, sőt, amikor megkaptam a forgatókönyvet, egyértelmű volt, hogy segítséget kérek tőle, mert szerettem volna szuper tanító néni lenni a kamerák előtt. Be is ülhettem néhány órájára, hogy megfigyeljem a gyerekeket, a reakcióikat, a köztük lévő viszonyrendszereket. Szerettem volna tudni, mi fogja meg őket, mivel lehet egy osztályt lekötni. Érdekes volt látni, milyen kihívásokkal kell ma megküzdenie egy pedagógusnak, illetve, hogyan tartja fenn a különféle habitussal és személyiséggel megáldott gyerekek figyelmét.

Aztán Tiszeker Dani, a film rendezője segített megismerkedni a 22 fiatal kollégámmal. Kaptunk pár napot a forgatás előtt, sokat játszottunk. A gyerekek sokkal gyorsabban egymásra hangolódtak, szinte azonnal megjegyezték egymás nevét, míg nekem tepernem kellett, hogy mindegyikőjüknek megtanuljam a valódi nevét, a szerepnevét, illetve a betlehemes játékban használt nevét (nevet). Szerencsére a személyiségük megkönnyítette a memorizálást.

Te milyen voltál gyerekként?

A szüleim baráti társaságában sok volt a velem egykorú gyerek. Amikor együtt voltunk, előadásokat készítettünk a felnőtteknek. Emlékszem, hogy Vágó István show-t is rendeztünk: készültünk kérdésekkel, jegyeket szedtünk, volt benne reklám is, mint az igazi vetélkedő közben, és erőnek erejével tereltük a szüleinket a nappaliba. Ők voltak a versenyzők és a közönség. Iskolásként mindig nagyon meg akartam felelni, folyton edzésekre, versenyekre jártam, mindenből kitűnő voltam. Utólag úgy érzem, beleférhetett volna pár rossz jegy, bandázás a társakkal, vagy egy-két hiányzás. Egyetemen aztán elkezdtem lazábban felfogni a dolgokat, mert rájöttem, hogy lehetetlen mindenkinek megfelelni, és nem is szükséges. A lazább hozzáállás sokszor jobb dolgokat tud szülni.

Marosvásárhelyen születtél, egyéves voltál, amikor családoddal Budapestre, költöztetek. Mit ad hozzá a személyiségedhez, hogy Székelyföldről származol?

Amikor már volt annyi pénzünk, hogy nyaranta szedjük a sátorfánkat, akkor elutaztunk Marosvásárhelyre, a szüleim, az öcsém és én. Anyuék sok dolgot megmutattak, megismerhettünk néhány rokont is. Erdélyi és magyar hagyományok szövik át az életem, ez főleg a szókincsemben mutatkozik meg. Amikor Vácott elkezdtem az általános iskolát, rádöbbentem, hogy egy csomó olyan szót használok, melyek hallatán itthon csak pislognak. Az atlétatrikót otthon majónak hívjuk, a gogos a piros színű édes paprika, a lapító vágódeszka, a potyoló, a klopfoló, a dörgölő a konyharuha.

2015-ben végeztél a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mi fogott meg ennyire a színészetben?

Eleinte a külsőségek: nagyon vonzottak a szép jelmezek, az abroncsos ruhák, és az a titokzatosság, ami a színészeket körbelengi. Ebből is látszik, hogy fogalmam sem volt, miről szól valójában a színészet. Egyetemen értettem meg a dolog esszenciáját, és egyre izgalmasabbnak találtam ezt a hivatást.

Nem vagy egy félős színésznő: te magad hívtad fel Mácsai Pált, az Örkény Színház igazgatóját, hogy szívesen dolgoznál a Madách téri teátrumban.

Ültem azért a telefonszáma felett két hónapot, mire fel mertem őt hívni. Elmondtam, hogy Zsigmond Emőke vagyok a Marton-osztályból és nagyon érdekel az Örkény társulata, boldog lennék, ha lenne lehetőségem velük dolgozni. Ezután Mácsai Pál és Bagossy László főrendező eljöttek megnézni egy előadásban, később pedig felajánlották a Mesél a bécsi erdő női főszerepét. Rendkívüli módon örültem, emellett kíváncsi voltam a társulatra – nagy vágyam volt, hogy figyeljem őket és tanulhassak tőlük. Az elmúlt években sok szép, kihívásokkal teli szerep talált meg, ott van például az Édes Anna, Az üvegbúra, a Secondhand, A legyek, vagy a ’84.

Talán egyetértesz azzal, hogy a színészet önismereti munka is. Mit tudtál meg magadról az évek során? A konfliktusokba például beleállsz?

Eleinte nagyon nehéznek éreztem elmondani a véleményem egy-egy darab kapcsán. Segítséget se nagyon kértem, igyekeztem mindent magam megoldani, mert nem akartam, hogy a többiek problémázósnak gondoljanak. Ma már sokkal bátrabban jelzem, ha valamit másképp gondolok, és könnyebben kérek segítséget. A Nagykarácsony Bárány Esztere is nehezen tud konfrontálódni, inkább kibújik az ilyen helyzetekből, és megpróbálja maga megoldani a problémákat. De ahogy ő, úgy én is fejlődőképes vagyok ebben.

Jónás Ágnes

Ez is érdekelhet

Beauty szolgáltatások, melyeknek köszönhetően kevesebbet sminkelünk!

Beauty szolgáltatások, melyeknek köszönhetően kevesebbet sminkelünk!

Szépséghírek

Hogyan lett Kulcsár Edina szenvedélye a hajfonás?

Hogyan lett Kulcsár Edina szenvedélye a hajfonás?

Szépséghírek

EmRata bomba frufruja a hatvanas éveket idézi

EmRata bomba frufruja a hatvanas éveket idézi