„Fontos számomra, hogy olyan dolgot hozzak létre, ami eddig még nem volt” – interjú a legendás Kenguruval az első festészeti kiállításáról
Kenguru, azaz Mayer Balázs az, akit valóban úttörőnek lehet nevezni: a vad és felszabadult kilencvenes években trendet teremtett, a kétezres években feltette Budapestet a nemzetközi divathetek térképére, majd meghonosította itthon az igazi goa bulikat.
Ezeket láttad már?
A kemény és kreatív munkával teli évtizedekben a művészetének közben új platformot talált a festészetben. Múzsájának a mexikói Guadalupei Szüzet választotta, a képeket pedig a saját, letagadhatatlan stílusában készítette el. Kenguru kiállítása március 27-ig tekinthető meg a Budatower – Mária Magdolna Toronyban.
A VoG 1531 Collection Mexikó egyik legfontosabb vallási és kulturális alakját, a Guadalupei Szüzet emeli és helyezi teljesen új, kicsit pop-artos kontextusba. Téged mi volt az, ami a mexikói Szűz képében vagy mítoszában elsőre megfogott?
A Guadalupei Szűzanya (spanyolul: Nuestra Senora de Guadalupe) különleges története több mint másfél évtizeddel ezelőtt talált rám, és azóta is nap mint nap kísér. Juan Diego különös találkozása a Szűzanyával a Tepeyac hegyen 1531-ben és az, hogy ez a kép annak ellenére, hogy egy agave rostokból készült köpenyen látható, közel 500 év után is tökéletes állapotban megtekinthető Mexikó városban – ez mind csoda.
Ezen kívül tetszettek a különféle ábrázolások is, ahogyan a művészek megközelítették alkotásaikon a Guadalupei Szűz képét. Fontos számomra a hit, és talán ezért is alakult úgy, hogy végül a Szűz lett a festményeimnek a fő motívuma.
A Guadalupei Szűz itthon egy nem feltétlenül népszerű, vagy ismert szimbólum – a magyar kultúrában szocializálódott emberként, hogyan tudunk hozzá kapcsolódni?
Akit mi Magyarországon Szűz Máriaként ismerünk és tisztelünk, Mexikóban a Guadalupei Szűz. A történet a világ számos pontján (Lourdes, Fatima, Medugorje, Fallóskút) mindig hasonló. A Szűz általában szegény, nehéz sorsú embereknek, olykor gyerekeknek jelenik meg, és arra kéri őket, hogy építsenek templomot vagy ássanak kutat az általa kijelölt helyen. Ezen csodás jelenéseket és a Szűz kérését a helyi közösségek először mindig hitetlenkedve fogadták, de idővel mindenhol megépült a Szűz Mária által kijelölt helyen a templom (kegyhely), és sok esetben a forrás is felfedezésre került melyeknek különleges gyógyító hatását számos feljegyzés őrzi.
Olyan vízválasztó és úttörő divat brandek kötődnek a nevedhez, mint az ikonikus Kenguru márka és persze a Budapest Fashion Week, amelyet te alapítottál és szervezel minden évben – minek köszönhető ez az éles váltás a festészet irányába?
Talán nem is olyan éles váltás. A Kenguru márka indulásakor már több póló tervet készítettem, és a Goa partik kezdetén a dekorációk készítésében és dizájnjának tervezésében is részt vettem. A Budapest Fashion Week elmúlt 20 éve alatt pedig nem csak a szervezést, hanem a kreatív feladatokat is én láttam el. A festéssel a kilencvenes évek közepén kezdtem el foglalkozni, de valahogy akkor nem éreztem túl nagy sikerélményt, ami annak volt köszönhető, hogy a Kenguru márka népszerűsége mellett nem volt elég időm a technika elsajátítására. Most ez az utóbbi 10 évben megváltozott, és a festés került a középpontba.
Akik ismeri a munkásságodat, azoknak ismerős lehet majd a képek élénk és meglepő színhasználata. Tudatosan vitted bele a “kengurus” szín-és mintahasználatot, vagy organikusan alakult így?
A színeket és a velük való játékot mindig is kedveltem. Ez a Kenguru kollekcióknál már a kezdetektől végigkövethető volt. A színek párosítása a különleges anyagok használata és az egyedi szabások jellemezték mindig is a brandet.
Az első kollekciómnál például a fekete és ezüst színpár dominált, de a későbbiekben bátran nyúltam a vadabb színekhez is. Ez nem volt mindig egyszerű, és az anyagvásárlásokat tekintve kihívásokkal járt. Mivel itthon elég szűkös volt a kínálat kénytelen voltam külföldön beszerezni a számomra is érdekes anyagokat. Több alkalommal utaztam Londonba például, ahol rózsaszín és világos kék lakk anyagokat vásároltam, vagy New Yorkba, ahol a terepminta abban az időben itthon még nem ismert színes változatait szereztem be.
Visszatérve a festéshez, most szerencsére egyszerűbb a dolgom, mert a kívánt színek nagyrészt rendelkezésre állnak, illetve lehetőség van a színek keverésére, amivel igazán egyedit lehet alkotni.
Tíz éven keresztül készült a VoG kollekció, látod magad előtt, hogy még tíz évig bővítsd a sorozatot?
Úgy gondolom és érzem, hogy ez a sorozat még csak a kezdete valaminek. Rengeteg ötletem van még, amiket szeretnék kipróbálni és megvalósítani. Bízom benne, hogy az alkotásra a jövőben több időm lesz és sok képet tudok majd festeni és ezeket bemutatni szélesebb körben is. Tervezem, hogy hamarosan új kollekcióval jelentkezem, melyen a festményeim motívumai is megjelennek majd.
Legutóbbi beszélgetésünk során úgy fogalmaztál, hogy ezzel a kiállítással visszatért az “igazi Kenguru” - úgy érzed a festészetben visszataláltál önmagadhoz, vagy egy új oldaladat ismerheti meg a nagyközönség?
Fontos számomra az alkotás az iránymutatás, és hogy olyan dolgot hozzak létre, ami eddig még nem volt; ez jellemezte végig a pályámat az elmúlt évtizedekben. A Kenguru márkánál magamért dolgoztam és csak a saját kollekcióimat mutattam be. Az elmúlt húsz évben pedig a magyar divat nemzetközi szintre való emelése és a magyar tervezők támogatása volt a cél. A festéssel és a Mária Magdolna Toronyban megrendezett kiállítással most újra önmagam lehetek, Kenguru visszatért.
„Örököljük a generációs félelmeket, amik megmutatkoznak az arcon” - beszélgetés dr. Dalmy Julianna arc- és testelemzővel