"Már nem kergetem minden áron a sikereket" - Szabó András Csutival a családról, a szakmai és magánéleti pofonokról, valamint feleségével, Kulcsár Edinával közösen írt mesekönyvükről beszélgettünk

2021.december.2.

Volt egyszer egy csepeli fiú, aki úgy döntött, elindul szerencsét próbálni. Mivel a pénzügy világa érdekelte a legjobban, nem volt rest a létra legalsó fokáról felküzdeni magát vezető pozícióba: Szabó András Csuti 18 évesen saját céget alapított, ma 20 cégben van érdekeltsége és így közel 50 embernek biztosít munkát. Sikereitől egyáltalán nem szállt el – szívósság, céltudatosság és kedvesség üde keveréke jellemzi. Hisz a klasszikus értékekben, ugyanakkor támogatja a női szerepek fejlődését is.

Fotó: Hatlaczki Balázs
Fotó: Hatlaczki Balázs

Talán kezdjük a legfrissebb dologgal, a mesekönyvvel: novemberben látott napvilágot a Dani ajándéka, melyet feleségeddel közösen írtatok, s mely egyszerre szól önzetlenségről, elfogadásról, valamint segít abban is, hogyan készítsük fel saját gyermekünket egy kistestvér érkezésére.

A mesekönyv megszületésének két érzelmi oka is van. Az egyik, hogy Dani története nagyon közel áll a szívünkhöz, mert a saját életükből merítettünk hozzá inspirációt,másrészt ezzel a könyvvel nagypapám emléke előtt szerettem volna tisztelegni. A nagyszüleimnek ugyanis könyvkiadójuk volt régen, az 1. kerületben. Amíg mások fociztak vagy a barátokkal lógtak, én kéziratokat és borítókat válogattam, vagy olvastam. Abban a szerencsés korszakban nőhettem fel, amikor még egy asztalnál ülhettem Csukás Istvánnal, Avar Istvánnal, Leslie L. Lawrence-szel. Ők egyébként a Balatonra is sokat jártak le hozzánk. Szerettem hallgatni a történeteiket.

Kamaszként aztán elkapott a lázadás, és egyáltalán nem éreztem trendinek, hogy bent üljek a kéziratok között. Inkább a pénzügy kezdett érdekelni, aztán 18 évesen létre is hoztam az első vállalkozásomat, noha nagypapám nagyon szerette volna, ha markánsan részt veszek a könyvkiadó üzemeltetésében. Bízom abban, hogy bárhol is van most, örül ennek a mesekönyvnek, és büszke rám, ránk. Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Ráadásul úgy ment el, hogy el sem tudtam búcsúzni tőle, mert nem voltam az országban.

Fotó: Hatlaczki Balázs

Nagypapád számodra egyfajta követendő példa volt?

Ő és édesanyám voltak a minta. Papámon kívül nemigen tudtam mással mélyebb témákról beszélgetni. Tőle örököltem az irodalom, a könyvek, a színház szeretetét, ő kedveltette meg velem a magyar történelmet, az operát és az operett műfaját. Az a sok bölcsesség, amit belém csepegtetett, életem végéig velem marad.

Anyukámtól a szívósságomat örököltem. Csepelen nőttem fel, egy panelház 46 négyzetméteres lakásában, és gyerekként azt láttam, hogy három helyen dolgozik, hogy egyetlen percre se kelljen nélkülöznöm, csak mert elvált szülők gyermeke vagyok. Ő volt a mi kis mikroközösségünk főnöke, összetartója. Esténként sapkákat varrt, amikre a pompont én varrhattam fel. Minden alkalommal 20 fillért kaptam tőle a munkámért, én pedig büszke voltam, hogy másnap a saját pénzemből vehettem meg a kakaós csigát.

Fotó: Hatlaczki Balázs

Meglehetősen korán megtanultad, mit jelent megdolgozni valamiért.

Mert arra tanítottak, hogy ingyen semmi nem fog az ölembe hullani. Huszonkét évesen költöztem el anyukámtól, kifizettük a lakásom önerejét, aminek jelentős százalékát a nagyszüleimtől kaptam, a maradékot devizahitelben vettem fel. Aláírtuk a szerződést és fél éven belül a négyszeresére nőtt a törlesztőm. Voltak olyan hónapok, amikor bár volt autóm és lakásom, pár tízezer forintból éltem. Ezt soha nem mondtam senkinek, mert tudtam, hogy nekem magamnak kell valahogy megoldanom a helyzetet.

Édesapaként hogyan képzeljünk el? Igyekszel átadni azokból az értékekből, amiket anyukádtól és nagypapádtól hozol?

Igen, fontosnak tartom megtanítani nekik, ami az én időmben alap volt, vagy, ha úgy tetszik klasszikusnak számított, például, hogy mit jelent tisztelettudóan viselkedni, vagy,hogy miért fontos, hogy kihúzd a széket egy lánynak, illetve hogy a másik szemébe nézz, ha beszél hozzád, vagy ha kezet fog veled. Amellett, hogy támogatom a női szerepek fejlődését is, szomorúan látom, hogy a klasszikus értékek kezdenek eltünedezni. És őszintén szólva, el sem tudom képzelni, hogy amikor a fiam idősebb lesz, hogyan fog udvarolni egy hölgynek, s mi lesz a trend. Fognak még a férfiak egyáltalán udvarolni? Én nagyon remélem.

Nina és Medox nagyjából sejtik, hogy szüleik az átlagnál eggyel ismertebbek, de azt sosem fogjuk engedni nekik, hogy emiatt fennhordják az orrukat. Sokat mesélek nekik fejből, de beszélek nekik Trianonról is, idézek A walesi bárdokból, és elmagyarázom, hogy a gravitáció miatt esik le a játékuk a földre. Az ismerőseink furcsállni szokták, miért beszélek ilyesmikről pici gyerekeknek, de én hiszek abban, hogy valami majdcsak megragad bennük.

Mivel tudnak levenni a lábadról?

Szinte mindennel. Nina a bújósabb, a puszilgatósabb, Medi kicsit tartózkodóbb e téren, de ahogy beszél, és amikor azt mondja, apa szeretlek, attól kész vagyok. Fantasztikus érzés, hogy feltétel nélkül szeretnek, s hogy tudod, te vagy valaki szemében a Minden. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor Edinával még csak ketten voltunk.

Hogy esett, amikor a Nyerő párosban a játékostársaitok folyamatosan azért piszkáltak benneteket, mert úgy érezték, nem mutatjátok ki kellően az egymás iránt érzett szereteteteket?

Nyilván rosszul esett. Az én érzelmi intelligenciám azért olyan, amilyen,és azért mutatom ki nehezen a szeretetemet, mert az Edinával való megismerkedésem előtt sokat éltem egyedül, ráadásul eleve olyan típus vagyok, akinek több idő kell két-három hétnél ahhoz, hogy kötődés és bizalom kialakuljon. Azok a falak, amiket Edinával magunk köré húztunk, okkal vannak körülöttünk, viszont, ha valaki közel kerül hozzám, mindig számíthat rám. Edinával most újra azt a mindent elsöprő tüzet látjuk egymás szemében, mint a kapcsolatunk elején, és mindent megteszünk azért, hogy ne daráljanak be minket a hétköznapok. Nem akarunk abba a hibába esni, mint 8 hónappal ezelőtt. Akkoriban elképesztően hajtottuk a munkát.

Dani története egy mese az elfogadásról és az önzetlenségről

Melyik volt az a pofon az életedben, ami bár fájt, ugyanakkor facilitált is?

Kettő ilyen pofont is kaptam. Egyiket az üzleti életben: a létra legalsó fokáról küzdöttem fel magam régióvezetővé. A legsikeresebb időszakban közel 100 munkatársnak voltam a felettese, és több városban volt általam vezetett iroda. A közösségi médiában, a tévében való szerepléseimet az akkori tulajdonosok nem nézték jó szemmel, így történt, hogy egyikük két kávézás között közölte, írjam alá a felmondólevelem.

Pedig az influenszerkedés ma már legalább annyira szól az üzletről, mint az önkifejezésről.

Így van. Mindenesetre óriásit csalódtam abban az emberben, akinek az életében számos olyan helyzetben támasza, ami bőven túlmutatott az üzleti kapcsolaton. Ráadásul Edina ekkoriban volt várandós Medox-szal, tehát már csak emiatt sem jött jókor a fizetéskiesés, de engem pont, hogy megerősített a pofon. Olyannyira, hogy ennek hatására hoztam létre például a SocialGuru marketing ügynökséget, amiből mára brand lett. S ha már itt tartunk, hadd említsem meg, hogy nemsokára debütál a Good PeopleEverywhere kezdeményezéshez készített applikációnk is, mely az emberi jócselekedetek megosztására lesz alkalmas, s amellyel 14 országban indulunk el. Olyan hírességek fognak mellénk állni, mint például Lady Gaga, Bill Clinton és ElonMusk.

A másik pofon a bátyám halálakor ért. Akárcsak nagypapám, ő is hirtelen ment el. Féltestvérek voltunk, és a korkülönbségből fakadóan nem tudott köztünk mély kapcsolat kialakulni, ráadásul más körökben is mozogtunk, utólag mégis nagyon fáj, hogy nem beszélgettünk eleget, vagy, hogy néha annyira elfoglalt voltam, hogy nem vettem fel, amikor hívott, és csak automatikus üzenetet kapott tőlem. Mindenestre ebből az egészből azt tanultam, hogy apaként kötelességem folyamatosan erősíteni a gyermekeim közti testvéri szeretetet. Mondogatom is nekik, hogy amíg nincsenek saját gyermekeik, addig ők egymásnak kell, hogy a legfontosabbak legyenek.

Ha egy nap arra ébrednél, hogy a családodon kívül mindenedet elveszítetted, hogyan reagálnál?

Felépítem másnap – ez hajtana. Az üzleti életben már nem kergetem minden áron a sikereket, számomra már nem az a legfontosabb, hogy az éves árbevételem végére egy újabb számot odaírhassak. Arra persze büszke vagyok, hogy ilyen gazdaságilag nehéz időszakban is minden dolgozómnak tudok fizetést adni, s hogy a pandémia alatt senkit nem bocsájtottunk el. Esténként nyugodtam fekszem le, mert tudom, hogy a gyerekeimnek biztos anyagi hátteret tudok nyújtani. Szeretnék továbbra is kiegyensúlyozottan élni, és a családom mosolyára ébredni.

Egyetlen olyan fotót sem tudok felidézni rólad, amin ne lennél elegáns. Saját stylistod van?

Dehogy! Csak figyelemmel követem a külföldi trendeket, próbálok belőlük ötleteket meríteni. Szeretem a klasszikus inget zakóval, farmerrel és elegáns cipővel kombinálni; télen a bakancsot preferálom, otthon viszont egyszerű szabadidőruhát viselek edzőcipővel.Kihagytam valamit? Ja, igen, azt, hogy rajongok a szép órákért!

Van olyan mondat, amit akár a mottódként is el tudnál képzelni?

Igen, mégpedig az, hogynem hiszek a problémákban. Én a problémára megoldásra váró feladatként tekintek.

Szerző: Jónás Ágnes

Ez is érdekelhet

Molnár Szilágyi Szilvi: „Ez a szülési élményem talán olyan lesz, amilyennek megálmodtam”

Molnár Szilágyi Szilvi: „Ez a szülési élményem talán olyan lesz, amilyennek megálmodtam”

Tedd & Ne tedd

Kate Middleton, a szépséges kalapos hercegné

Kate Middleton, a szépséges kalapos hercegné

GLAMOUR Horoszkóp

Ez a sztár a lelki társad a horoszkópod szerint

Ez a sztár a lelki társad a horoszkópod szerint